Veled, Uram, de nélküled

„Európa a kereszténység, és a kereszténység alóli felszabadulás által lett ennyire nagyszerű hely. A görögök megalapozták a kultúrát, a rómaiak menedzselték, a szerzetesek megőrizték és gyarapították, de csak az egyház félrerugdosásával lehetett ebből népjólét, tömegtermelés, rengeteg szabadidő és korábban elképzelhetetlen szabadság. Akinek a mai Európa kedves, az nem a keresztény kultúráért aggódik, hanem a szekuláris, szabad, Istent csak opcionális desszertként feltálaló svédasztalért, ahol minden más rendszernél több lehetőségünk van a boldogságra. (...)

A vallásos hitnek persze megvannak a társadalomszervezési előnyei. Amit a bölcs – vagy síkhülye – kormányzó elit kitalál, azt a jámbor népnek nem kell szórólapokon és rajzfilmeken, arisztotelészi logikával elmagyarázni, csak rá kell üttetni a pápai pecsétet, és megfenyegetni az elhajlókat a pokollal. Ahol a szentháromság elmegy, ott bármi más is. Nehezebb egyben tartani, koordinálni, irányítani egy olyan birodalmat, amelynek lakói szembeköpik az ördögöt és az összes többi mumust. Nehezebb hadsereget kiállítani, ha a hetedik mennyország háreme helyett csak tisztes fizetést, korszerű eszközöket és korkedvezményes nyugdíjat tudunk ajánlani; és nehezebb a hadsereg finanszírozására adót kivetni, ha a kiátkozás nem játszik. Igen, Istennel könnyebb lenne, de Isten halott, Zeusz mellé van eltemetve. Ennyi előnyük van azoknak a kultúráknak, amelyek istene még mozog, és itt elsősorban az iszlámról beszélünk.”