„A szocialisták látható elbizonytalanodása kiváltképp felerősítette a hisztérikusan erős hajrákra képes Gyurcsányt. A jelek szerint úgy érezte: itt az idő, megint cselekednie kell. Nem elég a híveinek blogján keresztül felkínált virtuális mézesmadzag. A helyzet tetterős férfit követel, és úgy látszik, az önismeret terén soha tökélyre nem fejlődött Gyurcsány továbbra is azt vélelmezi, hogy ő tetterős férfi, akinek bajban a gáton a helye - lehetőleg vezéri szerepkörben.
Gyurcsány a Belvárosban forradalmi riadót fújt. A radikálisokat túllicitálva szokásához híven nagy garral állt ki amellett, hogy az országban a rendszerváltás óta nem történt meg a „szociális és az erkölcsi forradalom". A volt függetlenített KISZ-vezér ezért a rendszerváltás korrekcióját tartotta a legfontosabb teendőnek.
A szokásos Fideszt-vádoló jobbikozás után Gyurcsány a rá jellemző retorikát alkalmazva, melynek lényege, hogy ellenfelét vádolja meg azzal, ami nyilvánvalóan ő magára igaz, az Orbán-fóbiát kívánta tagadni. Mint mondta: »nem én félek a vele való találkozástól, ő fél velem találkozni«. Ha téged vádolnak, vádold meg ellenfeled logikáját ugyanezzel, főleg, ha közismerten igaz a rólad szóló vád - ez a logika érződik Gyurcsány retorikai stratégiájában.
Ez vezeti arra is, hogy a polgári pártot azzal akarja elhitelteleníteni, hogy fennen hirdeti: »A legpolgáribb politikát a 2006 utáni, általam vezetett kurzus csinálta.«”