„2009 kapcsán elfér egy veretes bocsánatkérés is. Minden érintett országgyűlési képviselő helyett bocsánatot kérek azért, hogy a főbb dolgainkban való összefogás helyett többnyire a pitiáner huzakodással töltötték az egyébként kihívásokkal teli tavalyi esztendőt. Kész csoda, hogy ilyen körülmények között is sikerült az országnak talpon maradnia, mert azért a politikusok között szerencsére szép számmal vannak felelős egyéniségek. Ilyeneket válasszunk még nagyobb számban a tavaszi választásokon!
Honfitársaim!
Most főleg 2009-ről beszélünk, amely esztendő az egyik legpocsékabb volt az elmúlt 20 évben. Ez akkor is pocsék lett volna, ha a magyarok legmagyarabbika állt volna a kormányrúdnál. Igen, volt olyan ügy, amit elbaltáztunk, de talán fontosabb, hogy tanultunk belőle. Nekünk egy válságkezelő kormányra tellett, de aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. Sokan csalódottak. Sokan csodavárók. Még többen pedig realisták, akik pontosan tudják, hogy az egyéni sorsuk jóra fordulása az összekapaszkodásban rejlik. Azt is tudják, hogy gyűlölködésből nem lesz mangalica-szalámi. Azt is tudják, hogy pusztán tagadásból ugyancsak semmi új nem áll elő. Magyarország jó sorsot, és nem pedig egy jobbikat érdemel. Magyarország nem csupán szebb, hanem szép jövőt érdemel. Magyarország viszont nem érdemel sem sáros-barna, sem katyvasz-narancs színeket, minthogy nemzetünk szíve piros, lelke fehér, jövője pedig zöld.
Hajrá Magyarország, hajrá baloldal!”