„A boldogtalan szocialista pártok mind egyformák, minden boldog szocialista párt a maga módján az - mondhatnánk kifordítva Lev Tolsztoj híres mondatát. A hazai közéletben ismét divatba jött a "varsói gyors" emlegetése, és az elmúlt hónapok eseményei is megerősíteni látszanak azt a feltételezést, hogy az, ami Lengyelországban és Bulgáriában bekövetkezett, egyhamar megtörténhet Budapesten is. A baloldal - miként az EP-választásokon láttuk - látványosan gyengül az egész kelet-európai régióban, kivéve néhány - vitatható - ellenpéldát, Szlovákiát vagy a balti országokat. Ez utóbbiak között azonban semmilyen látható összefüggés nincsen, nem szokás rigai vagy pozsonyi gyorsról beszélni.
Az elöregedő törzsszavazói bázis mellett szembetűnő hasonlóság, hogy mindhárom országban egy-egy, a választók által is kimagasló fontosságúnak ítélt esemény indította el a kormányzó baloldalt a lejtőn. Magyarországon az őszödi beszéd, Lengyelországban az ún. Rywin-ügy, egy olyan korrupciós vád, amelybe Leszek Miller kormányfő is belekeveredett, s amelynek vizsgálóbizottsági tárgyalása nagy médianyilvánosságot kapott, Bulgáriában pedig az EU-források elsikkasztásával, valamint a belügy és a szervezett bűnözés összekapcsolódásának feltárásával kezdődő és az uniós pénzek megvonásával végződő ügyek.”
Tóth-Czifra András: A Varsó-Szófia-Budapest gyors (NOL)