Nyitókép: Kiss B. László/Mandiner
Ha nem is a pokolból, de nagyon mélyről jött vissza a felszínre az elmúlt több mint négy évben Nagy Zsolt, aki szerdán az első Eb-mérkőzésén lépett pályára Stuttgartban. Igazán boldog azonban nem lehetett a Puskás Akadémia labdarúgója, mivel 2–0-ra kikaptunk a házigazda Németországtól a tornán, s ez már a második veresége volt a magyar válogatottnak. A 31 éves focista hosszú és olykor elég gyötrelmes utat járt be, amíg pályára léphetett az Európa-bajnokságon. Bár bizonyára millióan cserélnének Naggyal, hogy elmondhassák magukról, hússzoros válogatottak, ám voltak azért komoly nehézségek ebben a sorozatban. A hátvéd második és a harmadik fellépése között majdnem két év telt el. A 2019. november 19-én, Wales ellen 2–0-ra elveszített Eb-selejtező után legközelebb 2021 októberében, az Albánia elleni vb-selejtezőn kapott lehetőséget újra, aztán pedig többször is volt sérült.
„Hosszú utat jártam be Cardifftól, szerencsére az már csak a múlté. Nehéz időszakom volt ez, mindenki lemondott rólam a Wales elleni vereség után, de én mindig is pozitívan tekintettem a jövőbe, azt a kudarcot és a rossz játékot elfelejtettem – mondta kicsit elcsukló hangon a Mandiner kérdésére Nagy Zsolt. – Szerettem volna bizonyítani, hogy itt a helyem, és vissza is tudtam térni a válogatottba. Aztán jött egy súlyos sérülés, ami miatt hét hónapot ki kellett hagynom. Elég nehéz most erről beszélnem…
Ebben az időszakban megfordult bennem, hogy soha többé nem lehetek válogatott, de soha nem adom fel,