Sporthoz méltó sportújságírást!

„Ha lenyűgözően fejlődik a válogatott focink (a klubfutballunk felelősei még nem szánták rá magukat, hogy elkezdjenek dolgozni), akkor az újságírótól és a szurkolótól is elvárható, hogy kapja össze magát, és vegye fel az iramot. Több évtizednyi kéz a kézben hanyatlás és felelősségérzet nélkül együtt dagonyázás után elérkeztünk ahhoz a váratlan helyzethez, amikor a focink állva hagyta a sportújságírásunkat. Évtizedeken át hangoztathatták a futballedzőink és játékosaink következmények nélkül, hogy a labda gömbölyű és bármi megtörténhet, hogy az első gól megzavart minket (akár kaptuk, akár lőttük), hogy fejben elfáradtunk, hogy tanulni kell a hibákból, hogy sportemberek vagyunk és talpra kell állni, hogy ezt a meccset el kell felejteni és menni kell tovább, és nem szóltak rájuk az újságírók, hogy elég a mellébeszélésből.

A hollandok elleni 8:1 utójátékaként nemcsak Szalai Ádámnak, hanem ifj. Knézy Jenőnek is volt egy emlékezetes megszólalása, amikor az Andorra elleni meccs félidejében végighallgatta Csank János bölcsességeit, aztán már ment a második félidő, ő pedig nem szólalt meg, csak az hallatszott a mikrofonban, ahogy nyeli vissza az indulatot, de aztán szerencsére kitört belőle: a sportújságírónak nemcsak a sikereken lelkesedés és a kudarcokon szomorkodás a feladata – ezekre a szurkoló önmagától is képes.

Az ő dolga, hogy részletesen belekérdezzen, miért történt a siker és miért történt a kudarc, és ne engedje, hogy a sport körül tébláboló kóklerek, a sport pénzcsapjain csüngő simliskedők meghülyítsék a közvéleményt a hiteltelen szövegelésükkel. És főleg nem a nyilvános egóhizlalás a dolga, mondjuk Milák Kristóf kóstolgatásával, amiért nem állt meg interjúzni a vegyeszónában, vagy akár tiszteletlenül be is mutatott a méltóságos sportújságíróknak, akik pedig nagyon szerették volna megkérdezni tőle az országos bajnokságon elért győzelmei után, hogy milyen érzések kavarognak most benne, illetve hova tűnt el az elmúlt hónapokban. Ugyanez a Milák ugyanakkor hosszasan osztogatta az autogramokat a gyerekeknek ugyanott, tehát úgy tűnik, nem mindenkivel van problémája. Megkérdezik-e a sportújságírók a másik felet, hogy ugyan, mondja már el, de úgy tényleg őszintén, porhintés nélkül, miért lépett le Milák majd’ egy évre?”