Savazzátok az élsportoló édesanyákat? Hosszú Katinkát is? Na, kapjatok már a fejetekhez!

2023. december 04. 06:02

Odaadják a testüket az anyaság édes-nemes terhének, majd újra sportáguk csúcsai felé indulnak. Pálcát törni felettük? Senki ne merészeljen ilyet tenni, inkább ünnepeljük őket!

2023. december 04. 06:02
null
Csisztu Zsuzsa
Mandiner

A kimagasló emberi teljesítményeket mindig is lenyűgözőnek fogom tartani. Ráadásul ha sportról beszélünk, akkor mindez zsigeri szinten is igaz, hiszen valamelyest talán ismerem azt a napi gyötrelmeken keresztül bejárt utat, amely elviszi az embert akár civil szemmel lehetetlennek tűnő küldetések teljesítéséhez is. Én sosem jártam ilyen magasságokban, de amit Nagy Tímeától, Kozák Danutától, Szász Emesétől, Csipes Tamarától, legutóbb Márton Annától vagy éppen a paralimpiai bajnok Illés Fannitól láttam, az – míg élek – főhajtásra ösztökél.

Ahogyan a világklasszis Hosszú Katinka is, akinek lélegzetelállító teljesítményét egészen közelről követhettem nyomon (például) a riói olimpián.

Ezek a sporthősnők számomra mindig ideálok maradnak. 

Nálam nincs olyan, hogy „volt bajnok”, vagy hogy „korábbi világsztár”, mert aki egyszer eljutott az említett magasságokba, annak – az én szótáram szerint – örökké kijárnak a legkomolyabb dicsérő jelzők. 

Ezeket a világklasszis magyar sportolónőket persze nem véletlenszerűen emeltem ki; azért helyezem őket most külön szintre, mert ők azok, akik megmásztak már egy másik hegycsúcsot is: arra a nőiségük édes-nemes terhével együtt járó, semmihez sem hasonlítható, életre szóló kalandra is vállalkoztak, hogy édesanyák legyenek. 

Először is vállalták, hogy belső anyai ösztöneik hívó szavát az olimpiai ciklusokhoz igazítják. Már ez sem egyszerű feladat.

Aztán azzal a rizikóval sem törődtek, hogy a legprecízebb műszerük, a testük, amellyel világraszóló eredményeiket érték el, talán teljesen átformálódik majd.

Persze, tudom, ezt minden nő vállalja, amikor belép a várandósság ismeretlenjébe, nem beszélve a szüléssel és az anyatejes táplálással járó totális átalakulásról. Azok a fejbevágó HOPPÁ!-élmények jutnak most eszembe, amikor az ember mintegy véletlenül a tükörbe nézve leesett állal kérdezi magától:

„Úristen! Kié ez a hát, amibe így belevág ez a melltartó? Ez én lennék hátulnézetből? Atyaég! És eddig erről miért nem szólt nekem senki? Most ezt a cipőfűzőt tényleg el kéne érnem a hasam másik oldalán?”

Pedig korábban egy rugalmas, fitt, sportos testben teltek a mindennapjaink. 

És aztán elérkezik a perc, amikor a világ által csodált bajnoknő, aki átélte a totális katarzist a dobogó tetején, most kimerülten döbben rá, hogy a világon tapasztalható legnagyobb boldogságnak eddig csupán egy töredékét ismerte meg. Innentől kezdve már nem az aranyé a szépség színe, hanem a bababőré, a hallani vágyott zene pedig a gőgicsélés szimfóniája (büfizéssel a végén). 

Igen, hölgyeim és uraim,

ezek a nők, asszonyok, sportoló fenoménok ugyanúgy átlényegülnek könnyes szemű, akármin meghatódni képes édesanyává, mint bármelyikünk. 

Miközben azok is ők voltak, akik kegyetlen önsanyargatással tudták napi nyolc-tíz órán át pallérozni a testüket és az elméjüket. 

Na, most épp ez utóbbit vállalták be újra, amikor édesanyaként úgy döntöttek, hogy megint nekivágnak az élsportolói hegycsúcsoknak.

Nem arról van szó, hogy nem tudnak otthon a fenekükön ülni és naphosszat elérzékenyülten bámulni a szuszogó, gőgicsélő, totyogó csodát! Dehogyis! Ők is tudnák ezt 0-24-ben!

Inkább az a helyzet, hogy bőven van még bennük a korábbi erejükből, sőt elképzelhető, hogy meg is sokszorozta azt az anyává válás. És az is előfordulhat, amit Márton Anna kardvívó világbajnokunk mesélt nekem a minap, hogy 

anyukaként letette a lelki terheket, kisebb a nyomás, mert most egy esetleges elrontott asszó után otthon ugyanazt a mosolyt kapja a pici fiától, mintha bevitte volna a találatot.

Szóval a „na bumm” effektus csodákra képes! 

Gondoljunk csak Nagy Tímea kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrözőnkre, aki gyermekvállalás után nyert Sydneyben, majd Athén előtt érkezett egy újabb baba, azután még egy olimpiai bajnoki cím köszöntött be az életébe, majd ezt követte a harmadik gyermek. Nagy Tímeából persze viszonylag kevés van a világon – mondjuk éppen egy, aki minderre képes volt. De azért hadd hívjam fel a figyelmet például Illés Fanni paralimpiai úszóbajnokunkra is – aki egyébként tokiói győzelme után rögtön megkezdte a harcát a közvélemény gonoszabb felével: egyeseknek ugyanis nem fért a fejébe, hogy lábak nélkül született nőként hogyan MER egyáltalán gyermeket vállalni. 

Mintha az ember a lábaival szeretné a gyermekét, nem pedig a szívével!

Illés Fanni, mint minden gondos anyajelölt, természetesen végigcsinálta az összes nélkülözhetetlen (és ezeken túli!) elővigyázatossági vizsgálatot, ma pedig már a tündérien cuki és makkegészséges, 15 hónapos Mór édesanyja. Persze, így is akadtak olyan ordenáré okostojások, akik névtelenül kommentelgetve fel merték tenni neki az ostoba kérdést, hogy 

teee, milyen anya leszel, ha még futni sem tudsz majd a játszótéren a gyereked után?”

Na, itt és most a kedves olvasó fantáziájára bízom, hogy én milyen cifrákat válaszolnék egy ilyen kérdésre...

Illés Fannit épp azért látogattam meg a minap, hogy a saját szemeimmel is lássam: ő bizony hajnalban kel, hogy reggel 7-kor már ott lehessen a szárazedzésen, amelynek idejére édesanyja váltja őt az épp másik oldalára forduló Mór mellett.

Hogy aztán a napi első úszás után hazaérjen a délelőtti babás játékra, és csak akkor induljon a második edzésére, amikor kisfiának elérkezik a délutáni alvásideje. Egy teljes esztendőnyi anyatejes táplálás után!

 

Vagy épp itt van Márton Anna, a magyar női kardcsapatot világbajnoki aranyéremig repítő vívózseni, aki szintén fiatal anyukaként tért vissza az élsporthoz. Ha nem másért, akkor azért döntött így, mert 

olimpiai aranyérem-potenciál szunnyad benne, s ezt pazarlás lenne veszni hagyni.

Ezt is ajánljuk a témában

Ehhez persze totális napirendcserére volt szüksége, hogy Vince igényeit is maximálisan kiszolgálhassa, JELEN LEGYEN, amikor a babának anya kell, és maximumon teljesítsen az edzőteremben, amikor mesterei követelnek tőle. Habár tőle követelni fölösleges: Pankát ugyanis inkább vissza kell fogni, mert bizony túlbuzog benne a „csí”. 

Szóval, tisztelt kritikusok, amikor élsportoló édesanyákkal akartok krakélerkédni, akkor inkább készítsétek a kalapjaitokat! 

Hosszú Katinka csodálatos izomzatát és megtörhetetlenségét is együtt csodáltuk, ugye, amikor agyonnyerte magát Rióban?!

Jó, tudom, hogy most jönnek a „de mindezt csak Shane Tusupnak köszönhette!”-féle kommentek, viszont arra az apróságra ilyenkor mindig szeretek rámutatni, hogy de kérem, azt a bizonyos edzésmunkát azért Katkának el kellett ám végeznie!

Azokat a poklokat neki, személyesen meg kellett járnia, a végtelen kimerültséget neki kellett elviselnie, és mindehhez még a kameráknak is jó képet kellett vágnia.

Tessék szíves lenni utána csinálni!

Nem akarok azokkal a szakvezetőkkel vitába szállni, akik precíziós pontossággal fel tudják mérni, hány hónapos kihagyással lehet még esélye a sportolónak olimpiai szintet úszni vagy magabiztosan kvalifikálni, mert ez az ő területük.

Azt sem tisztem megítélni, milyen súllyal lehet jelen egy ilyen szándék mögött a financiális érdek, az „edző-férj fizetésen tartása”, a válogatottaknak járó privilégiumok mesterséges kicsikarása. 

Nyilván nem vagyok vak, talán láttam is már néhány csodát, de ez egy másik szintérre tartozó disputa, ezt az érintetteknek sajnos nem lehet megúszniuk, ezt nyilván tisztázniuk kell, mert az erőforrások valóban végesek. 

Talán csak egyetlen területre nem igaz ez! A női testre és szellemre, mert az valóban csodákra képes! Úgyhogy 

én csak annyit kérek csendesen, mint kétgyerekes, az élsporttól száz éve visszavonult – és ezeket az édesanyákat csodáló – anyuka, hogy becsüljük meg azokat a bajnoknőinket, akik vállalják ezt a duplán kemény utat.

Ne akadályozzuk, ne kritizáljuk, inkább segítsük őket világraszóló terveik megvalósításában! Adjunk nekik annyi kreditet, hogy elhisszük: talán olyat tudnak, amit csak nagyon kevesen. Tanulhatunk tőlük időmenedzselést, logisztikát, valós jelenlétet, amikor az ember végre tényleg a gyermekével lehet. Csodálhatjuk bennük a – hangzatos, marketingtrükkök nélküli – formába kerülés képességét, az önuralmat, az önismeretet, a végtelennek tűnő lelki erőt.

Ők élsportolók lettek, mert azok akartak lenni. Édesanyák lettek, mert azok akartak lenni. Némelyikük egyetemre jár, mert fejlődni, tanulni akar. És igen, van, akit mindezért támogat az állam. 

Sokkal boldogabb lennék, ha arról szólnának a viták, hogy tudunk-e majd egy vagy két kísérőt – urambocsá’ nagymamát vagy apukát – akkreditálni melléjük a párizsi olimpiai faluba,

hogy ne legyenek ezek az élsportoló édesanyák és gyermekeik azzal büntetve, hogy totálisan el vannak választva a gyermekeiktől. (Nyilván a döntést rájuk kell bízni, de a lehetőséget meg kellene teremteni erre.) 

Mert ma, amikor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az inkluzivitás égisze alatt mindenkit (is) beemel a nagy olimpiai családba, és amikor a nők helyzetét, mind a versenyen részt vevő sportolók, mind a bírók, mind pedig a kísérők terén bővíteni akarja, akkor 

isteni lenne azt látni, hogy egy sportolónő életének önként vállalt kettős szerepéért nem büntetés, hanem bátorítás, támogatás, és igen, kedves barátaim, társadalmi megbecsülés jár. 

A nyitóképen: Hosszú Katinka és kislánya. Forrás: Hosszú Katinka /Instagram
Illés Fanni és kisfia. Forrás: Csisztu Sport Cast

***

 

Kapcsolódó cikkek

Összesen 64 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
KBA98
2023. december 05. 17:31
Nem a teljesítményével van baj, hanem a viselkedésével!
bölcsuhú
2023. december 04. 16:27
Látom ellepték a feminácik a topikot! Csak tudnám, hogy egy 34 éves, formán kivüli, beszámitható eredményt már sohasem elérő volt sportolónő miért dicsőül meg a szemükben, aki már jó pár éve terhesség előtt sem ért el érdemi eredményeket, mitől lesz hős hirtelen, csak mert szokás szerint ráhajt a pénzre s a hírnévre?
Osztap_Bender
2023. december 04. 14:16
Azt sem tisztem megítélni, milyen súllyal lehet jelen egy ilyen szándék mögött a financiális érdek, az „edző-férj fizetésen tartása”, a válogatottaknak járó privilégiumok mesterséges kicsikarása. Manapság a közvélemény már egyöntetűen úgy látja, hogy ez a fő cél a pályafutásuk vége felé tartó sportolóknál, sportvezetőknél. Hosszú évekkel ezelőtt a volt férjével a háta mögött sorozatban nyerte azokat a pénzdíjas külföldi versenyeket, ahol más világklasszisok szinte soha nem indultak el. Sokan véltük úgy akkor, hogy náluk az úszás kizárólag a pénzről szól. Tévedtünk volna?
iimre
2023. december 04. 12:39
"Öreg Palóc 2023. december 04. 09:42 Éljenek a sportoló ANYÁK !!! :) (ide egy szivecske jell kellene) :)" Tessék parancsolj: ❤️
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik