Marco Rossival, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányával készült interjúnk eredetileg a Mandiner 2023. december 14-i lapszámában jelent meg. A beszélgetést a következő napokbana Mandiner online felületén, több részletben előfizetéssel nem rendelkező olvasóink számára is elérhetővé tesszük. Íme az 2. rész!
Nemrégiben úgy fogalmazott: egy jó edző arról ismerszik meg, hogy a csapata karaktere tükrözi a személyiségét. Milyen jellemvonásokban ragadható meg, hogy sikerült a saját képére formálnia a nemzeti együttest? Hát nem a tehetségem! (Nevet) Bár ők még meg sem születtek, amikor én még aktív labdarúgó voltam, sokszor el szoktam mondani a játékosaimnak, hogy sosem voltam olyan tehetséges, hogy válogatott lehessek, mégis sikerült a Serie A-ban játszanom egy olyan időszakban, amikor minden nagy sztárjátékos ott akart játszani. Az elszántságom és az elkötelezettségem tette lehetővé, azt, hogy nemcsak a meccseken, hanem minden edzésen maximálisan odatettem magam. Ezt látom rajtuk is, és ez boldoggá tesz, mert valóban úgy gondolom, hogy
egy csapat mindig az edző tükörképe.
Mit vár az Eb-től? Meddig juthatunk, mivel lenne elégedett?
Az Európa-bajnokságon már nincsenek könnyű ellenfelek, a mi csoportunkban is csupa jó csapat van. Németország a legerősebb, Skócia és Svájc is nehéz ellenfél, de ha sikerül jól felkészülnünk, és a sérülések is elkerülnek, egyenrangú ellenfelei lehetünk bármelyik együttesnek. A lényeg, hogy felemelt fejjel jöhessünk le a pályáról a mérkőzések után, és büszkék lehessünk a teljesítményünkre a végeredménytől függetlenül. És persze, hogy ugyanezt gondolják rólunk a szurkolók és a nemzetközi sajtó is.
Egy korábbi beszélgetésünkben említette, hogy a nagypapája révén ismerte meg a magyar labdarúgást. Nyilván büszke lehet önre. Ha most beszélgethetne vele, mit mondana neki?
Mindössze annyit kérdeznék:
De azt hiszem, ha valóban lát onnan fentről, akkor már a kinevezésem pillanata óta jól érzi magát.
Tud mondani olyan magyar szokást vagy viselkedésformát, amely az eltelt tíz évben átragadt önre?
Hm. Talán kicsit kevésbé vagyok ösztönös, mint korábban. Nyugodtabb lettem. De hogy ezt az okozza, hogy valami átragadt rám a magyarokra jellemző karakterből, vagy egyszerűen azért van így, mert öregszem, azt nem tudom. (Mosolyog)