Ön északolasz, a felesége viszont délről származik. Tűz és víz?
Harmincnégy éve vagyunk házasok, és harminchat éve vagyunk együtt, de a mai napig előfordul, hogy az eltérő kulturális mintáink miatt összeveszünk. Mariella sokkal erőteljesebb tud lenni; bár lehet, ez abból fakad, hogy
a nők általában sokkal harcosabbak.
Végeredményben nagyon jól kiegészítjük egymást. Vannak köztünk különbségek, de mindig fontos volt, hogy egyikünk sem akarta megváltoztatni a másikat. Egy picit formálni talán, de megváltoztatni sosem. Egymás tisztelete – szerintem ez a legfontosabb.
A gyermekeikben hogyan köszön vissza az önök természete? Ki kinek a személyiségéből örökölt többet?
Gaia lányomnak csodálatos a személyisége. A neve azt jelenti: vidám. És a születése óta mindig is vidám természet volt, mindig mosolyog, mindig viccelődik, még most, felnőttként is. Simone fiam személyisége jobban hasonlít az enyémre. Ő inkább introvertált, amilyen én is voltam fiatalabb koromban. Nem szerettem sokat beszélni. Tizenhét évesen a Torino Primavera csapatában játszottam, sikeresek voltunk, és rendszerint egy csomó ember várt minket a meccsek után, én mégis rohantam az autóhoz, hogy ne kelljen beszélgetnem. Aztán lassan sikerült változtatnom – kellett is, hiszen a munkám ma megköveteli, hogy nyitottabb legyek. Simone kicsit olyan, mint én, keveset beszél, de igazán értékes ember. Mindkettejükre nagyon büszke vagyok.
Az interjú 1. részét itt olvashatják: