Őszinte vallomás a korábbi MLSZ-elnöktől: a saját nevelésű fiatalok 200-300 ezres fizetésekkel elvannak
Kisteleki István szerint az NB II-ben a játékminőség nagyon alacsony és csak gyötrik egymást a csapatok.
A Paks támadója álomszerű időszakon van túl: kimagasló teljesítménnyel, 31 találattal lett NB I-es gólkirály, bekerült a válogatottba, ahol a világsztárok ellen is villogott: Németország ellen kis híján gólt szerzett, míg Anglia történelmi legyőzéséhez két gólpasszal járult hozzá. Nem csoda, hogy e remek teljesítmény után kapós lett, a Brexit miatt a Championship egyelőre nem jöhet össze, ám a dél-koreai élvonal is várja őt, de egyelőre otthon van, Forráskúton - és várja a fejleményeket...
Az elmúlt időszakban azért nem lehetett elérni, mert jól megérdemelt pihenődet töltötted. Merre jártatok?
A lényeg az volt, hogy teljesen kikapcsolódjak, a focival egyáltalán ne foglalkozzak. Nem utaztunk el sehová, csupán hazajöttünk Forráskútra, a családhoz.
Elnézést, merre van ez a kis község?
Csongrád megyében. Szüleim is itt élnek, itt nőttem fel, idevalósi a párom, Gitta is, akivel gyerekkorunk óta ismerjük egymást – szóval minden ideköt…
Gondolom, most te vagy a helység legnépszerűbb embere, úton-útfélen megállítanak téged.
Természetesen mindenki szurkolt nekem, de már a válogatott szereplés előtt is büszkék voltak rám, hiszen nem gyakori, hogy Forráskútról valaki NB I-es játékos lesz, minden héten látni a tévében, ráadásul a gólkirályi címet is megszerzi az élvonalban. Persze, a csúcs a válogatottság! Ezzel együtt ugyanolyan életet élek itt, mint mások, elvoltunk a kertünkben, én jártam reggelente a közértbe vásárolni, tehát alapvetően mindenki úgy kezel engem, mint a többi lakost.
Azért a te fizimiskáddal egyébként sem lehet nehéz kitűnni a tömegből. Kinek az ötlete volt, hogy úgy nézzél ki, mint egy viking harcos?
Így alakult, tulajdonképpen semmit nem tettem azért, hogy így nézzek ki.
Nem túlságosan szeretek borotválkozni, néha édesanyám is rám szól már, hogy vágassam le a szakállamat, de különösebben nem zavar a szőrzet. Egyébként sem a kinézetemmel szeretnék kitűnni, hanem a góljaimmal.
Az elmúlt időszakban ez elég jól sikerült, a magyar élvonalban az Újpest legendás támadója, Fazekas László volt eredményesebb nálad – csekély 42 éve… Így utólag van valami ésszerű magyarázat a 31 gólodra, amellyel még az Aranycipőt is ostromoltad?
Sok mindent lehetne magyarázatként adni, de az elmúlt idényben tényleg minden összejött. A legfontosabb a nyugodt családi háttér, Gitta és a két és fél éves kisfiam, Konor – aki egyre jobban élvezi a meccsek hangulatát - jelentik a nyugodt hátországot, tényleg csak a futballra kell koncentrálnom. Minden mérkőzésemre elkísérnek, na, jó azért vannak kivételek: a kisvárdai és a zalaegerszegi találkozókat nem nézték meg élőben, ez még nekik is messze volt. És persze,
a csapat is sokat számít: nagyon sokat jelentett, hogy a Paks felszabadult támadófocit játszott, nekem csak a góllövés volt a feladatom, és a társak remek labdákkal is szolgáltak ki engem.
Az is biztos: ezt a teljesítményt nehéz lesz überelni…
Nem véletlen, hogy Marco Rossi is azt mondta: egy ennyire kiugró idény után muszáj megadnia a lehetőséget számodra. Mit kért tőled a szövetségi kapitány a debütálásod alkalmával, a Szerbia elleni barátságos mérkőzés, de leginkább a júniusi Nemzetek Ligája-találkozók előtt?
Amikor Szerbia ellen először szerepelhettem a nemzeti csapatban, eszembe jutott, milyen nagy dolog, hogy Forráskútról elindult egy egyszerű srác, és ennyire messzire jutott… A kapitány őszinte volt, és elmondta: a válogatott és a nemzetközi szint teljesen más kávéház, csak akkor tud huzamosabb ideig számítani rám, ha nem csak a góllövésre koncentrálok, hanem többet futok, mint az NB I-ben és a védekezésből is kiveszem a részem. Pakson nyilván csak az volt a dolgom, hogy időben érkezzek a kapu elé, és minél több gólt szerezzek, ám természetesen megfogadtam Marco Rossi tanácsait, így szerencsére a Nemzetek Ligájában is számított rám.
Ahol – csereként beállva - a németek ellen kis híján győztes gólt szereztél, Anglia 4-0-s legyőzéséhez pedig két csodálatos gólpasszal járultál hozzá…
Természetesen bosszantott, hogy kimaradt a két lehetőség, de örültem, hogy gólhelyzetbe kerültem. Most nem ment be, legközelebb bemegy… Az angliai játék pedig maga volt az álom, hiszen az egész csapat remekül teljesített, az pedig már a személyes örömöm, hogy nem is volt rossz labdaérintésem. Az pedig hab a tortán, hogy két gólpassz is összejött…
Wolverhamptonban, a találkozót követően – Szalai Ádám külön kérésére – Orbán Viktor is meglátogatott titeket. Mit mondott, mivel biztatott titeket az öröm pillanataiban a miniszterelnök úr?
Mindenkihez külön odament, kezet fogott velünk, és gratulált nekünk. Látszott, hogy a miniszterelnök is nagyon boldog volt, szívből örült a nagy diadalnak.
Ha már Szalai Ádámot említettük: róla mindig elmondják, milyen fontos láncszem a gépezetben nem csak a pályán, a pályán kívül is. Ezt testközelből is érzékelted?
Erre csak azt tudom mondani: nincs is nála fontosabb láncszem a gépezetben, abszolút vezéregyéniség az öltözőben! A motivációs beszédei pedig élményszámba mennek, valóban feltüzel mindenkit, nem is lehetne jobb csapatkapitánya a válogatottnak.
Beszélgetésünk idején még Magyarországon tartózkodsz, de nyílt titok, hogy külföldről is van számos érdeklődőd, és több mint valószínű, hogy nem Pakson folytatod a pályafutásod. Szóba került a Championship, de oda egyelőre nem szerződhetsz, valamint a dél-koreai Ulsan érdeklődéséről is hallani.
Sosem titkoltam, hogy a szívem vágya a Championshipben való szereplés, ez a sikeres válogatott mérkőzést követően még inkább felerősödött bennem, de oda egyelőre valóban nem szerződhetek. Egy pontszámot kell elérnem, amely a válogatott szereplések és a klubom nemzetközi találkozói után jön ki, talán, ha a Pakssal kijutottunk volna valamelyik kupába, kedvezőbb lenne a helyzet. De sajnos nem így történt, így egyelőre várok, de nyilván napokon belül eldől a sorsom. Mint már említettem, az elmúlt évi teljesítményemet valóban nehéz lesz felülmúlni, mint ahogy az is igaz, egy ilyen idény után nincsen baj az önbizalmammal sem. De hát úgy gondolom, ez így van rendjén…
Nyitókép A két angliai gólpassz közül az egyik... Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd