A Városligetből a Wembley-be érkezett a világ egyik legértékesebb kupája

Olaszország másodszor vagy Anglia először?

Már csak ez az egy kérdés maradt a 16. Európa-bajnokságon. Furcsa, hogy ez a két foci-nagyhatalom ennyire nem volt eddig eredményes ebben az 1960-ban útjára indított sorozatban. Különösen Anglia szerepe érdekes, mely döntőt is csak először vívhat. Anglia focistái és szurkolói 61 év óta nézik irigykedve, amint az éppen győztes válogatott tagjai ünnepelnek a Henri Delaunay-ról elnevezett kupával.

A kupát arról a francia sportvezetőről, Henri Delaunay-ról nevezték el, aki már a XX. század elején szorgalmazta, hogy az európai válogatottak egy nagy esemény keretében eldönthessék, hogy ki a kontinens legjobbja. Akkor még javaslatát nem tudta megvalósítani, viszont a nemzetközi labdarúgó-szövetség alelnökeként nagy szerepe volt az első világbajnokság megszervezésében, 1930-ban. Természetesen ott bábáskodott az európai szövetség megszületésénél is 1954-ben, érdemei elismeréseként ő lett a szervezet első főtitkára. Vagyis minden akadály elhárult, hogy megvalósítsa álmát, és útnak indítsa az Európa-bajnokságot. Ám a sors igazságtalansága, hogy a gépezet beindulását már nem érhette meg, 1955-ben, 72 évesen elhunyt. A főtitkári székben a fia, Pierre követte, aki befejezte a nagy művet, és 1960-ban először indultak harcba a kontinens válogatottjai az Európa legjobbja címért.

Pierre Delaunay nem csak a sorozat megszületésénél bábáskodott, hanem a kupa megalkotásánál is.

­– vélte Pierre Delaunay az ’50-es évek végén.

Az UEFA-vezérkar görög tagjának, Constantin Constantarasnak egy újságíró barátja az athéni Régészeti Múzeumban talált egy olyan alig ismert szobrot, melyen a sportoló egy gömbölyű tárggyal található, ami kis jó indulattal nevezhető csak labdának, mert akkoriban ilyen sportszer nem létezett. De a francia alapító „megvette” az ötletet, és egy görög vázára emlékeztető kupát csináltatott egy francia művésszel, melynek címerrel szemközti oldalára belevésték az említett szobor körvonalait. Az UEFA főtitkára a trófeát elődjéről, vagyis édesapjáról Henri Delaunay-ről nevezte el.

9 ország 12 kapitánya vehette át. Ha az a kupa mesélni tudna, „hej, de nagy mesemondó volna”. 1972-ben csak nagy nehezen tudták átadni a győztes NSZK csapatkapitányának, ugyanis az ünneplő szurkolók ezrei már a lefújás pillanatában elárasztották a gyepet a Heysel-stadionban. A vesztes szovjet csapat tagjai az öltözőbe menekültek, ott kapták meg az ezüstérmeket, míg

Azt még helyrehozták a szakemberek, ám 2004 után nyugdíjazták a trófeát. Az indok nagyon prózai volt: a XXI. századi követelményeknek nem felelt meg. Kicsi volt, matt, olcsó és nem elég tekintélyt parancsoló. „Ellenfelei” azzal érveltek, hogy míg a világbajnoknak egy tömör aranyból készült műtárgy jár, a Bajnokok Ligája győztesének egy csillogó, hatalmas, nagyfülű trófea, addig ez egy ódivatú régiség. Stílszerűen 

Az új kupát egy londoni cég készítette, 92%-a ezüst, a többi réz. 60 cm-es és 8 kilós. 18 centivel magasabb, mint elődje, és 2 kilóval nehezebb. A réginek a talpába vésték a győztes országok neveit, a mostaninak a törzsén találhatóak ezek a gravírozások.

Egyvalami nem változott. Ez is az Európa-bajnokságok kitalálójának és szervezőjének, Henri Delaunay-nak a nevét viseli. Néhány nappal ezelőtt még Budapesten volt, a világ legszebb szurkolói zónájában, a Vajdahunyadvár mellett lehetett megtekinteni. Most már Londonban pihen, és az egész világ azt találgatja, hogy Anglia vagy Olaszország csapatkapitánya veheti át a Wembley-ben.

A nyitóképen: A Delaunay-kupa Budapesten, a városligeti szurkolói zónában.Fotó: ODPictures Art Studio