1143 perc után kapott gólt az olasz fociválogatott

Nekem az olasz kapus örökké Dino Zoff lesz. Persze, tudom a „nagy öreg” visszavonulása óta (és előtte is) fantasztikus sportemberek álltak a mindig betonkemény olasz védelem mögött, ám számomra Zoff egészen különleges. Nem, nem csak azért mert az első és utolsó válogatottsága között 15 év telt, és ezen idő alatt szinte mindent megnyert. 1968-ban elsőszámú kapusa volt az Európa-bajnok olasz válogatottnak, majd 1982-ben a világbajnoki címet elnyerőnek is. Utóbbi alkalmával már elmúlt 40 éves. 112-szer szerepelt a válogatottban, és egy napig lehetne sorolni a nagy sikereit, egy hétig a nagy meccseit és hónapokig a nagy bravúrjait. Most azonban csak egy olyan dologról lesz szó, mely miatt Zoff nekem a legnagyobb olasz kapus.

1972. szeptember 20-án egy torinói Olaszország-Jugoszlávia barátságos találkozó 73. percében egy Moca Vukotic nevű játékos talált  be a kapujába, majd 12 egymást követő találkozón senki. A „jugók” elleni meccs után jöttek az 1974-es világbajnokságra kvalifikáló találkozók, ám Zoff és társai a Törökország, Svájc és Luxemburg elleni hat mérkőzést lehozták kapott gól nélkül.

1973-ban nyolc meccsen nem tudott senki Zoff kapujába találni. Pedig Anglia ellen két, Brazília és Svédország ellen 1-1 barátságos találkozót is vívott Olaszország. Majd 1974-ben a világbajnokságra való felkészülés jegyében rendezett Ausztria és NSZK elleni meccsen sem kapitulált a védelem és a csodakapus. Elképesztő sorozattal indult neki az 1974-es vb-nek az olasz válogatott. Több, mint 1000 percen keresztül nem került a kapujába a labda. Emlékszem a sajtó (a magyar, hisz’ máshoz nem lehetett hozzájutni) már azt elemezgette: nyerhet-e kapott gól nélkül vb-t Olaszország. Az akkori kiírás szerint a döntőbe jutó csapat hét mérkőzést játszott. Akárcsak az idei Európa-bajnokságon.

Pont emiatt jutott eszembe a “jó öreg Zoff”. Pontosabban az olaszok idei, és közelmúltban nyújtott teljesítménye miatt. Ugyanis ma úgy játszanak nyolcaddöntőt Ausztria ellen, hogy az idei Eb-n még nem kellett kiszedniük a labdát a kapujukból. Sőt, az elmúlt 11 mérkőzésen sem! Vagyis közel a ‘70-es évekbeli góltalansági csúcs.

Nem akarom, hogy az olasz foci rajongói megharagudjanak rám, de kénytelen vagyok őket, és mindenkit emlékeztetni, hogyan ért véget az a páratlan sorozat. Mert ugyebár egyszer minden széria lezárul. 

1974. június 15-én Olaszország egy újonc, Haiti ellen kezdte a szereplését a vb-n. Münchenben, az Olimpiai Stadionban. Mindenki biztos volt benne, hogy sorozatban a 13-ik találkozót is kapott gól nélkül abszolválja. A várakozásoknak megfelelően az első 45 percben a karibi csapat nem is ment Zoff kapujának közelébe. Aztán a második félidő elején egy Emmanuel Sanon nevű fiatalember lefutotta Spinozit, aki le sem tudta rántani őt, elhúzta a labdát Zoff mellett, majd a kapuba lőtt.

vagyis a kor legnagyobb csatárainak, az sikerült egy karibi amatőr fiatalembernek. Ő szakította meg a nagy Zoff világraszóló sorozatát. Élete második válogatott mérkőzésén.

Zoff a mérkőzés után azt mondta, hogy ezt a gólt egész életében nem fogja elfelejteni. Sanon pedig azt, hogy szeretne Európában focizni, de fél a hidegtől, a hótól és a jégtől. Sanon azonnal nemzeti hős lett hazájában. A gólért a kor német luxusautóját kapta jutalmul, és a világ hősként ünnepelte. Természetesen a vb további mérkőzésein is pályára lépett. Csakhogy Haiti az olaszok elleni 1-3 után (mert azért a meccset nem nyerték meg az amatőrök), 7-0-ra kapott ki Lengyelországtól és 4-1-re Argentínától. Az utóbbi találkozón is Sanon lőtte a gólját, aki ennek köszönhetően valóban szerződést kapott Európában. A nem éppen mediterrán éghajlatú Belgiumban. Hat évet játszott a belga Beerschot csapatában, de soha nem lett belőle még csak közepes focista sem. És az 1974-es vb után többször a válogatottban sem szerepelt. 31 évesen vonult vissza, 57 évesen hunyt el.

És Olaszország? Hiszen miatta került szóba ez a réges-régi történet. Nos, Zoffék a Haiti elleni 3-1-es győzelem után Argentínával 1-1-et játszottak, majd Lengyelországtól 2-1-re kaptak ki. Ezzel a csoportkör után Haitivel együtt kiestek. A varázslat Németországban véget ért. Ám Dino Zoff, minden idők egyik legjobb kapusa, nyolc évvel később világbajnoki címet nyert. 

Hat kapott góllal, de ez az akkor már 40 éves kapuslegendát kicsit sem zavarta.

A nyitóképen: Enzo BEARZOT, az olasz labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya (j) Dino ZOFF olasz válogatott kapussal (k) fényképezkedik az 1982-es spanyolországi világbajnokságon. (MTI/EPA)