Elfogyó Európa

„Németországban a német etnikumú népesség valójában már a hetvenes évek óta csökken, és ezt a csökkenést az 1990-es újraegyesítés nemhogy nem fékezte, de egyenesen gyorsította. Különösen Kelet-Németországban, amelynek sorsa mindenféle szempontból megpecsételődni látszik. Itt ugyanis nem csupán a katasztrofális szintre süllyedő termékenységi ráta, de a továbbra is dinamikus elvándorlás is tovább rontja a helyzetet. Kelet-Németország népessége ma nagyjából a százhúsz évvel ezelőtti szinten áll, és ez mindent elmond arról, hogy mit hozhat a jövő.

Aligha meglepő, hogy ezekben a tartományokban a politikai paletta gyökeresen átalakult. Az első helyeken a szélsőjobb és szélsőbal pártjai állnak, a két klasszikus uralkodó párt, a CDU és az SDP hanyatlása megállíthatatlannak látszik. Az ok egyszerű, a hagyományos politikai és médiaelitnek semmiféle mondanivalója nincs a lezajló történésekről, narratívájuk alkalmatlan a helyzet elemi szintű elbeszélésére is, a kialakult helyzet kezelése és a stratégiai megoldások megtalálása már nem is értelmezhető számukra.

Kelet- és Közép-Európában a legsúlyosabb helyzetben a balkáni országok vannak, különösen Románia és Bulgária, ahol a népesség a 21. század végén az 1950-es érték egyharmadára is csökkenhet, amiben itt is mind a termékenységcsökkenés, mind az elvándorlás döntő szerepet játszik. Magyarország az utóbbi években hatalmas erőfeszítésekkel növelte termékenységi rátáit, de mivel a szülőképes korú nemzedékek létszáma vészesen fogyóban van, mindezzel legfeljebb a születésszám további csökkenését képes megállítani, érzékelhető növelése már a szó szoros értelmében emberfeletti teljesítmény lenne.

A 21. század igazi tétje az, hogy Európa képes lesz-e visszafordulni erről az önfelszámoló lejtőről. Hogy lesz-e földrészünk népének lelki, erkölcsi, szellemi energiája ahhoz, hogy mindezt felismerje, értelmezze, és képes legyen felépíteni és véghez vinni a megoldást jelentő lépéseket, intézkedéseket. Ez dől el az előttünk álló évtized során.”