A revízió szelleme

„Talán csak véletlen egybeesés, hogy Európa délnyugati és keleti perifériáján egyaránt az elhibázott emlékezetpolitika, illetve a történelmi megbékélés hiánya generált az elmúlt napokban konfliktusokat. Madridban a baloldali kormány Franco fasiszta diktátor földi maradványainak exhumálása mellett döntött, kiváltva ezzel a Spanyolországot harminchat évig irányító generalisszimusz mai híveinek felháborodását. Közép-Európában pedig a hajdanvolt Monarchia örökségén marakodó nemzetiségek egyes képviselői mutattak be csúnya színjátékot az Úz-völgyi katonatemetőben, kis híján megismételve az 1990-es marosvásárhelyi eseményeket.

A román ortodox papok irányításával zajló temetőfoglalás, a rendszeressé váló kárpátaljai emlékműgyalázások vagy a diszkriminatív szlovák nyelvtörvény elfogadása mind-mind a trianoni sebek feltépését jelentik sok magyar számára. Kontinensünknek ezen a tájékán a jelek szerint nem vált követendő példává a történelmi jelentőségű német-francia kézfogás, s a schengeni határok átjárhatósága sem csillapította a revízióra való törekvés érzését.

Magyarországon már egyenesen a »kisantant« feléledésétől tartanak nem kevesen. S mivelhogy a hazai kormánypártot jobbról előzni úgyszólván képtelenség, e fenyegetettség-érzésből idehaza egyvalaki profitálhat csupán: a kiváló helyzetfelismerő képességgel rendelkező Orbán Viktor.
Annál is inkább, mert az EP-választáson a bevándorlás-ellenes retorika nem hozta meg a kívánt eredményt a kontinentális szélsőjobbnak.”