Budapesten a nagyvárosok többségéhez hasonlóan találhat Bitcoin-automatákat az, aki keres. Először talán kissé feleslegesnek tűnik egy utcai kriptovaluta ATM, de valójában igen sokan használják, fizetnek készpénzzel vagy kártyával, hogy az egykor – vagy talán még most is – népszerű fizetőeszköz aktuális árfolyamának megfelelő Bitcoin üsse a markukat.
Aki éppen be akar szállni a nagy kriptovaluta-bizniszbe, az miért egy utcai automatán keresztül tenné ezt meg? Erre számos egyszerűbb lehetősége lenne, de nem kizárható, hogy előfordul nagy ritkán ilyen is. Újra felmerül a kérdés: akkor mégis mire jó ez? Hiszen Budapest bármelyik üzletében elfogadják a készpénzt és szinte mindenhol a bankkártyás fizetés is simán megy. Viszont többségükben, ha Bitcoinnal kínálnánk meg az eladót jó magyar forint helyett, bizony nem találnák jó viccnek – elfogadására pedig itthon senkit nem lehet kötelezni, ugyanis a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény értelmében nem minősülhet jegybankpénznek, törvényes fizetőeszköznek. Ráadásul az árfolyam legutóbbi bezuhanása és folyamatos, kiszámíthatatlan ingadozása sem készteti az átlagembert arra, hogy Bitcoinba fektesse a pénzét – pláne nem egy utcai automatánál.
A forintjait Bitcoinra váltó polgár – ha feltételezzük, hogy éppen nem megtakarításait kezdi egy ATM-nél befektetni – vajon mihez szeretne kezdeni? Mi készteti arra, hogy egyszerű fizetés vagy banki átutalás helyett ekkora kerülőket tegyen?
Kijelenthetjük: az készteti erre, hogy
nem akarja, hogy mások lássák, mit vásárol
– a mások fogalmába a hatóságokat is gyakran beleértve.
Az egyes felhasználókhoz tartozó Bitcoin-címek tulajdonosainak személyazonosságát csak maguk a tulajdonosok ismerik. Egy személy akár több címet is birtokolhat, ezeken a pénzt össze-vissza mozgatva szinte lehetetlenné teheti tranzakcióinak pontos lekövetését. Ez tulajdonképpen biztosítéka a teljes anonimitásnak, és erre segít még rá az elosztott főkönyvvezetés, vagyis a DLT-rendszer decentralizáltsága. Itt ugyanis nincs egy központi rendszer, ami egy tömbben tárolná a rajta átfutó tranzakciók mindegyikét, a pénzmozgások lenyomata a hálózatban részt vevő szereplők által létrehozott blokkláncban van foglalva.
A nagyobb üzletek jelentős része rendelkezik webshoppal, lehetővé teszi az online fizetést és ilyen esetekben legtöbbször az ingyenes kiszállítást is biztosítja. A feketekereskedelem itt talán lépéshátrányba került.
Illegális szolgáltatásokat online banki tranzakcióval kifizetni lebukással fenyeget,
az ilyen pénzmozgások könnyen lekövethetőek. Ezt a lépéshátrányt a Bitcoin képes jelentős részben ledolgozni.
Gyorsabbá, követhetetlenebbé teszi például a drogkereskedelmet. Emellett túl nagy biztonságot sem nyújt – egy félrement átutalás vagy átverés esetén semmilyen kilátása nincs a tulajdonosnak arra, hogy visszaszerezze a pénzét, míg egy hagyományos bankszámla esetében erre reális esélye lenne.
Erre már felhívta a figyelmet a londoni rendőrség is. Szerintük a dílerek széles körben használják a kriptopénz ATM-eket arra, hogy a szinte teljes névtelenséget és követhetetlenséget biztosító Bitcoin segítségével rejtve tudják tartani a tevékenységüket. A kritika tehát jócskán megalapozott.
Hazánkban egyetlen fizetőeszközökre vonatkozó szabályozás sem tekinthető maradéktalanul alkalmazhatónak a minden korábbitól jelentősen eltérő Bitcoinra nézve. Szabályozatlansága, jogon kívülisége megnehezíti a fogyasztóvédelmet és hozzájárul a feketekereskedelem konjunktúrájához.
A problémák sora sajnos nem merül ki a fentiekben. A környezetvédelemnek több köze van ugyanis a Bitcoin problémaköréhez, mint bárki hinné. Egyes elemzések szerint az úgynevezett
bányászatot végző számítógépek összes energiafogyasztása a világ teljes fogyasztásának 0.13 százalékát adja,
maga mögé utasítva ezzel hazánkat és rajtunk kívül még más országok százait is.
Valószínűleg sokaknak akad olyan ismerőse, akinek egy további ismerőse otthon a laptopján vagy akár az okostelefonján kitartóan bányászta a Bitcoint és mára vagyonos ember vált belőle. Ez azonban sajnos a valóságban kicsit összetettebb.
A bányászok feladata – végtelenül leegyszerűsítve – a blokkok létrehozása és egymáshoz kapcsolása, tehát a blokklánc építése. Ezek a blokkok tartalmazzák a végbement tranzakciók lenyomatait, a könyvelést. A bányászat így a rendszer működésének alapja, ezért munkájukhoz mérten bizonyos mennyiségű Bitcoint kapnak azok, akik ezt elvégzik. Ez nem jelent egyébként nagy intellektuális kihívást – telepíteni kell egy erre alkalmas szoftvert, az pedig dolgozik magától. Annál nagyobb kihívást jelent viszont egy számítógépnek, a bányászat ugyanis hatalmas teljesítményt igényel. Ahhoz, hogy értékelhető mértékben járuljon hozzá egy bányász a blokklánc építéséhez, ezáltal pedig értékelhető mennyiségű Bitcoint zsebeljen be, ahhoz inkább gépek tömegeire van szükség. Ennek ellenére megtörténhet, hogy valaki bányászatba kezdjen a saját kis laptopján, de hogy ebből nagy haszna sem neki, sem a blokkláncnak nem fog származni, az egészen biztos.
A bányászat tehát elképesztően magas energiaigényű,
ez pedig kérdéseket vet fel egy olyan korban, amikor a környezettudatosság már minden esetben a legfontosabb szempontok egyike, és az innovatív megoldásoknak kivétel nélkül a fenntarthatóság felé kellene mutatniuk.
Magyarországon a környezet védelmének mára jogszabályi formát öltött alapelve szerint a környezethasználatot úgy kell megszervezni és végezni, hogy a legkisebb mértékű környezetterhelést és igénybevételt idézze elő – a bányászat ennek a követelménynek pedig nem felel meg maradéktalanul.
Azt, hogy a Bitcoin-jelenség a fent említetteken kívül is képes problémák színes sokaságát okozni, nemzetközi sajtót is megjárt esetek bizonyítják. Az egyik leggyakoribb, a kriptopénzekkel egy időben megjelent visszaélési forma, hogy egy rendszergazda – vagy akár más alkalmazott – a számára hozzáférhető számítógép-rendszeren titokban bányászni kezd. Ez egy kifejezetten kézenfekvő megoldás, hiszen az így befolyó pénz kiegészítő fizetésnek kiváló, az áramfogyasztás megsokszorozódását pedig a cég pénztárcája bánja – egészen a lebukásig.
Oroszországban egyszer
egy nukleáris kutatóközpont munkatársait kapták azon, hogy az ottani szuperszámítógépekre próbálnak bányászprogramot telepíteni,
máskor pedig a moszkvai reptéren lettek figyelmesek a fogyasztás feltűnő ingadozására: nem véletlenül, az egyik rendszergazda használta az ottani gépeket bányászatra. Amerikában szintén történnek ilyen esetek: bocsátottak már el emiatt banki alkalmazottakat, egy kutatót pedig eltiltottak a kormányzati munkától, amiért az egyetemi számítógépeket használta a már említett célokra. Egy oroszországi tűzvész után kiderült, hogy azt a lakóházban működő Bitcoin-bánya okozta azzal, hogy túlterhelte az elektromos hálózatot.
A kriptovaluták minden itt felsorolt visszásságuk ellenére aránylag nagy népszerűségre tettek szert, hiszen számos tulajdonságuk ténylegesen előnyt jelent a napjainkban használatos fizetési rendszerekkel szemben. Mellőzhetővé teszik például a pénzügyi közvetítőrendszer jelentős részét, a tranzakciók nem kell, hogy keresztülfussanak a bankon, hanem közvetlenül a felek között mennek végbe, így a pénzmozgások gyorsabbak lehetnek. A DLT-rendszer, vagyis
az elosztott főkönyvvezetés pedig új fejezetet nyithat a pénzmozgások könyvelésének módszerében,
2016-ban már számos bank alkalmazta tesztüzemmódban nemzetközi átutalásoknál.
Természetes, hogy az innovációt mindig önfeledten ünneplő közvéleménynek kedvére való az új lehetőségekkel kecsegtető fizetőeszköz, tisztán kivehetőek azonban a rendszer hátrányai is.
A Bitcoin jelenlegi formája rövid története alatt már temérdek bűncselekményhez vezetett. A legfontosabb kérdés tehát az lesz, hogy lesz-e olyan technológiai változás vagy új szabályozási keret, ami veszélytelenné teszi a kriptovalutát.