Mérleg

Mire jutott Donald Trump az USA elnöki székében?

2019. május 13. 14:08

Matsuzaki Diána Sayuri
Mandiner

Mennyire tartotta be választási ígéreteit Donald Trump? Hányadán áll az Obamacare eltörlésésével és a mexikói fallal kapcsolatban? Mi a Kína ellen indított kereskedelmi háború eddigi eredménye? Mi lesz Iránnal, Oroszországgal és Izraellel? A Trump-Orbán-találkozó apropóján mérlegre tettük Donald Trump elnökségének eddig eltelt időszakát. Matsuzaki Diána Sayuri írása.

Bár Donald Trump alig két és fél éve tette le a hivatali esküt a világ legnagyobb gazdaságának és világpolitikai hatalmának élén, de már ennyi idő alatt több munkát adott az újságíróknak és az elemzőknek, mint bármely elődje. Az üzleti világból érkezett ingatlanmogul szinte minden területen merőben más hangvételt hozott magával, mint amit akár közvetlen elődje, a karrierpolitikus Barack Obamától, akár más elődjeitől megszokhattak. Az Egyesült Államok 45. elnöke igazi, ellentmondásosan megítélt kuriózum, nemcsak abban, hogy semmilyen választott tisztséget nem töltött be korábban, sem katonai szolgálatot nem teljesített – hanem abban is, hogy gyakorlatilag

alapjaiban rengette meg az Egyesült Államok bel- és külpolitikáját egyaránt. 

Az Obamacare-puccs és a mexikói fal (belpolitika): 

Trump egyik legfontosabb kampányígérete volt az Obamacare eltörlése, illetve megújítása. A Barack Obama nevével fémjelzett, 2010-ben életbe lépett egészségbiztosítási törvény célja az volt, hogy valamilyen formában mindenki – vagy legalábbis a korábbiaknál jóval többen – jussanak egészségbiztosításhoz, akár az állam segítségével is. Egyfelől ugyan kötelezővé tette a biztosítások igénybevételét, másfelől azonban kiterjesztette az állami támogatás rendszerét. Trump szerint ez súlyos veszteségeket okoz az államnak és a gazdaságnak, ezért többször is nekifutott az egészségbiztosítási reformnak. A kezdeményezés mindannyiszor elbukott, a kongresszus jelenlegi demokrata többségével pedig erre a közeljövőben vajmi kevés esély lesz. 


Közép-amerikai migránsok utaznak az Egyesült Államokba tartó tehervonatok egyikén az Oaxaca mexikói állambeli Ixtepecben. Fotó: MTI

Szintén fontos, elnökséget érő ígéret volt a migráció megfékezése. A 21. század első évtizedében több mint 14 millió bevándorló érkezett az Egyesült Államokba. Trump választási kampányában az illegális közép-amerikai és a muszlim országokból induló migráció megfékezésére tett ígéretet egy teljesen egyszerű, fizikai ígérettel: beutazási korlátozással, valamint egy fallal. Elnöksége első hónapjában már elnöki rendelettel korlátozta 7 muszlim ország állampolgárainak beutazását – az intézkedés miatt pengeváltásra került sor Trump és a Legfelsőbb Bíróság között, a teljes korlátozást végül a törvényhozásnak enyhítenie kellett. A nyári hónapokban menetrendszerűen meginduló közép-amerikai, úgynevezett „migránskaraván” útját pedig a beígért fallal állta el. Hondurasból, Salvadorból és Ecuadorból a helyi rossz közbiztonság és a megélhetési nehézségek miatt minden évben több ezren indulnak el, hogy Mexikón keresztül érjenek el az Egyesült Államok déli határáig, ahol a legtöbben illegálisan átlépve az amerikai területre, megpróbálnak menedékjogot kérni, vagy egyszerűen csak boldogulni valahogy.

Trump szigorú intézkedéseket hozott a déli határszakaszon, a falépítés azonban akadozik,

a kongresszus ugyanis nem volt hajlandó finanszírozni a teljes déli határt lezáró kiegészítő kerítések megépítését. Erre válaszul az elnök megvétózott minden olyan költségvetési javaslatot, ami nem tartalmazta a fal költségeit, emiatt pedig a kormányzat megbénult, minden idők leghosszabb, 35 napos leállására kényszerült. Az állam működése 2019. februárjában újraindulhatott, néhány héttel később azonban Trump szükségállapotot rendelt el, amivel sikerült forrásokat felszabadítani védelmi/nemzetbiztonsági célokra – azaz a kerítésre, aminek megépítése, kiegészítése még mindig nem kezdődhetett meg. Szintén a fizikai határzár miatt feszültté vált a viszony Mexikóval is, Trump ugyanis 20%-os vámot akart kivetni a mexikói árukra a fal költségeinek ellenételezéseként. A keménykezű határvédelmet a menedékkérők ellátása miatt érte a legtöbb kritika, különösen a gyermekek esetében, akiket elválasztottak családjaiktól. Veszélybe kerültek az Obama-éra idején letelepedési és munkalehetőséget kapott fiatalkorúak is, Trump  ennek a rendszernek (DACA) a beszüntetését is belengette, de a több szövetségi állam által benyújtott tiltakozás miatt végül nem került rá sor. Az illegális bevándorlók számát pedig továbbra sem sikerült megfékezni, mi több, többen is léptek amerikai földre a zöld határon keresztül, mint Obama idején. 

A visszafelé elsült vámháború

Bel- és külpolitikája között helyezkedik el a kereskedelem kérdése, ami újabb példa arra, hogy hogyan kell rövid időn belül nagy port kavarni, akár globális szinten is. 

A „Make America Great Again” (Tegyük Ismét Naggyá Amerikát) szlogent Trump úgy váltotta be, hogy egyszerűen kereskedelmi háborút indított mindenki ellen. Trump gazdasági fegyvere a vám lett. A vámok megemelésével ugyanis – elmélete szerint – kedvezőbb helyzetbe hozta volna a piacon az amerikai termékeket, és így belföldön sokkal népszerűbbé tette volna a helyi termékeket az így drágábbá tett importtal szemben. 

A legnagyobb vihart a Kínával kezdett vámháború okozta. Trump már megválasztása előtt is gyakran kritizálta Kína kereskedelempolitikáját, 2017-ben pedig el is kezdték annak vizsgálatát, hogy mit lehetne kezdeni Kínával, egy évre rá pedig már dollármilliárdos értékében vetettek ki vámokat kínai termékekre – Peking sem maradt adós, hasonló válaszintézkedéseket vezetett be az amerikai importáruk esetében. Többhónapos szembenállás után 2018 decemberében a felek abban állapodtak meg, hogy leállnak a további vámemelésekkel, és inkább tárgyalóasztalhoz ülnek. A megállapodás ígérete azonban csakhamar tovaszállt, és az USA inkább megduplázta a kínai árukra kivetett adót, méghozzá 200 milliárd dollár értékben. A vám 10 és 25 százalék között mozog, a táskáktól egészen a vasúti alkatrészekig. Persze, Kína sem maradt alul, a 120 milliárd dollár értékű amerikai importra 110 milliárd dollárnyi vámot vetett ki. De nemcsak az óriások, azaz a világ két legnagyobb gazdasága harcol egymás ellen, hiszen

Trump nemcsak Kínával, de az Európai Unióval, Mexikóval és Kanadával szemben is szigorította vámpolitikáját. 

Az amerikai termékek felvirágoztatásának alapgondolatával indított háború azonban csakhamar visszaütött. Az amerikai termékekre kivetett kínai többletvámok miatt például nehéz helyzetbe kerültek az amerikai szójatermelők, akiknek elsődleges felvevőpiaca Kína volt, így azonban gyakorlatilag veszteségessé vált a termesztés, számos gazda pedig a profilváltás mellett döntött. A legnagyobb vesztes azonban a híres amerikai autóipar lett. Egyfelől, a kedvezőtlenül megvámolt európai import acél- és alumínium miatt emelkedtek a gyártási költségek, drágultak az autók, a Ford és a GM már 2018-ra kisebb bevételre számított emiatt. A Chrysler pedig – több európai autógyártóval együtt – a kínai válaszvámok miatt vesztette el kínai felvevőpiacának jelentős részét. Trump taktikája már csak azért sem sült el jól, mert több vállalat, inkább kínai helyi beszállítókba kezdett fektetni, ezzel csökkentve a gyártási és kereskedelmi költségeiket – ami, ugye, megint csak nem az amerikai vállalkozásokat segíti. És így tett az Európai Unió frontján vívott „vám-adok-kapok” miatt például a Harley-Davidson is, ami, miután az EU a motorokra kivetett vámokat is megemelte, inkább áthelyezte a termelést az Egyesült Államokból az EU területére. 

Számokban mérve: a Nemzetközi Valutaalap 2018-as előrejelzései szerint

a vámháború a 2020-ig jósolt gazdasági növekedést fél százalékkal vetheti vissza,

a Morgan Stanley pénzügyi elemző cég pedig úgy számolt, hogy a világ GDP-jét 0.81 százalékponttal csökkentheti csak az Egyesült Államok és Kína valamint az Európai Unió közti adok-kapok. Az első pontosabb eredményeket azonban csak 2019-ben lehet majd kimutatni. A világgazdaságra gyakorolt hatás 80 százalékát a belföldi és nemzetközi ellátási lánc tönkretétele okozta.


Donald Trump amerikai elnök az elnöki különgép felé sétál a washingtoni Fehér Ház déli szányánál. Fotó: MTI

Trump külpolitikája: Észak-Korea, Irán, Izrael, orosz-ügy

Ami a diplomáciát illeti, Trump ezen a területen is saját útját járja. Ellentétben Obamával, aki szerint Amerikának nem kell a „világ rendőre” szerepet játszania, Donald Trump szeretné visszaszerezni a vezető szuperhatalom pozícióját. Külpolitikájának nagy lépése Észak-Korea látszólagos „megszelídítése” – lett volna. Mert, bár sikerült két történelmi csúcstalálkozót is tető alá hozni Kim Dzsong-ünnel, a második, vietnami megbeszélés kudarcba fulladt, a felek megállapodás nélkül álltak fel a tárgyalóasztaltól, Észak-Korea világszerte várt nukleáris leszerelése pedig elmaradt. Olyannyira, hogy azóta 

Phenjan ismét rakétakísérleteket hajt végre, és az atomfegyver-kísérletek is újraindulni látszanak. 

Az Észak-Korea felé tett gesztusok miatt azonban eltávolodott korábbi regionális szövetségeseitől, Dél-Koreától és Japántól is. A korábban Dél-Koreával közösen, főleg Észak-Korea számára figyelmeztetésként rendszeresen megtartott hadgyakorlatokat nem tartották meg, Japántól pedig a csendes-óceáni szabadkereskedelmi egyezmény felmondása miatt távolodott el. Igaz, a szigetország mindent megtesz, hogy legalább a biztonságpolitikai szövetség megmaradjon Washingtonnal, Trumphoz beiktatása után elsőként a japán miniszterelnök látogatott el, és a frissen trónra lépett Naruhito császár is első külföldi vezetőként Trumpot látja vendégül. 

Az Egyesült Államok számára az utóbbi évtizedek Közel-Kelet-politikája is kiemelt jelentőségű volt, és Trump ebben is változtatott elődje irányultságán. Miután Amerika részvételével  a nyugati világ vezetői 2015-ben megállapodtak Iránnal utóbbi atomprogramjának visszaszorításáról, Trump alig három évvel később

kilépett az atomalkuból, és visszaállította a szankciókat Teheránnal szemben.

A két ország viszonya gyakorlatilag évtizedekkel ezelőtti állapotra romlott, az USA pedig legújabban már hadihajót is küldött az iráni partok közelébe. Az atomalku többi aláírója továbbra is tartja magát a szerződésben foglaltakhoz, de Trump lépése mindenképpen kellemetlen helyzetbe hozta őket is. Irán az Európai Uniónak is ultimátumot adott annak eldöntésére, hogy kinek az oldalára áll. Az atomalkuból való kilépés érvelése nem tűnik megalapozottnak, a szerződés értelmében ugyanis a Nemzetközi Atomenergia-Ügynökség folyamatosan ellenőrzi a siíta államban végzett nukleáris tevékenységet, de még Washington legfontosabb külügyi szervei, a Pentagon és a külügyminisztérium is úgy találta, hogy Irán betartja az alkuban foglaltakat. 

Trump a Közel-Keleten egyértelműen Izraelt, valamint térségbeli szunnita szövetségeseit, Szaúd-Arábiát és Törökországot követi. Izrael számára több, mint gesztusértékű volt, amikor – ismét csak egy kampányígéretet beváltva – 2017-ben Jeruzsálemet ismerte el Izrael állam fővárosának Tel-Aviv helyett, és át is helyezte az amerikai nagykövetséget a történelmi városba. A lépéssel azonban beletenyerelt a Közel-Kelet egyik legnagyobb tűzfészkébe, hiszen a három nagy világvallás számára szent városként, mind a palesztinok, mind az izraeliek által pedig sajátjukként kezelt, érzékeny vonalak mentén megosztott Jeruzsálemben egymást érik az összecsapások a palesztinok és a zsidók között, Washington lépésével pedig felborul a kényes egyensúly. Az ENSZ közgyűlésén a tagállamok többsége az elismerés visszavonására kérte határozatában az Egyesült Államokat – eredmény nélkül. Magyarország az Egyesült Államokat támogatta. 

Az egyik legtöbbet vitatott kérdés Trumppal kapcsolatban az, hogy milyen viszonyban állt Oroszországgal? Megválasztása után nem sokkal felmerült a gyanú, hogy kampánystábja kapott-e orosz segítséget a választások befolyásolásához Trump győzelme érdekében. Az ügyet két éven át vizsgálta egy különleges bizottság. Az elkészült jelentés a legfőbb ügyész ismertette a Szenátusban, és az derült ki, hogy

nem volt összejátszás az oroszok és Trump csapata között.

A demokraták azonban nem hagyták annyiban az ügyet, néhány héttel később Nancy Pelosi demokrata kongresszusi házelnök azzal vádolta meg a legfőbb ügyészt, hogy hazudott a meghallgatáson, és követelte a kongresszusi meghallgatást, valamint a teljes dokumentum nyilvánosságra hozatalát is. Ezt az igazságügy-miniszter és a legfőbb ügyész egyaránt megtagadta, arra hivatkozva, hogy a jelentés egésze nyilvános, és csak az államtitkokra vonatkozó részeket hagyták ki a jelentésből.


William Barr amerikai igazságügyi miniszter a szenátus igazságügyi bizottságának meghallgatására érkezik. Fotó: MTI

A Trump-jelenség titka

Donald Trump mind belföldön, mind külföldön kihívásokkal és kritikákkal néz szembe, gyakorlatilag

régen volt ennyire ellentmondásos megítélésű elnöke az Egyesült Államoknak.

Talán sikernek foghatná fel azt is, hogy alig néhány évre visszatekintő politikai pályafutása során már többen foglalkoztak az úgynevezett „Trump-jelenséggel”, mint elődei esetében bármikor. De Trump merőben máshogy is fogja fel pozícióját, mint a korábbi elnökök, köszönhetően üzleti múltjának. Egy szociológus szerint Trump gyakorlatilag ugyanazt az illiberális és neokonzervatív vállalatirányítási stílust vitte tovább a Fehér Házba, mint amit a Trump-birodalom felépítésénél és vezetésénél alkalmazott. 

Mi vitte rá az embereket arra, hogy egy teljesen szokatlan elnökjelöltre szavazzanak, és hogy vált a jobboldali „populista” irányzat egyszerűen „trumpizmussá”? A politikából és politikusokból kiábrándult, és a gazdasági visszaesés miatt nehezebb körülmények között élő munkásosztály és az alsó középosztály számára Trump volt az, aki egyszerű üzenetekkel, valamint az általuk legfontosabbnak tartott területek (pl. az ipar fellendítése, a bevándorlás megállítása) megcélzásával

könnyen maga mellé tudta állítani azokat, akik szerint a politikusok nem értik az átlagember problémáit.

Trump Washingtonon kívülről érkezett a kampányba, ezért hitelesebbnek is tartották, ráadásul, üzleti sikerei és médiamegjelenései miatt alkalmasabbnak is tartották a világ első számú vezetőjének szerepére, mint a közvélemény számára kevésbé átlátható politikai elit bármely szereplőjét. Ugyanakkor nem lehetett a botrányokat sem figyelmen kívül hagyni. A MeToo-mozgalom egyik legtöbbet emlegetett esete egy, a kampány idején rögzített, majd később kiszivárgott Trump-hangfelvétel volt, amiben a – későbbi – elnök vulgáris stílusban beszélt a nőkről. Két és fél évnyi elnökséggel a háta mögött Donald Trump valóban nem mondhatja, hogy tétlenkedett, de a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a sok, erőből hozott döntés nem volt kifizetődő. Bár éppen Trump adminisztrációja honosította meg a közbeszédben az „alternatív tény”-kifejezést, a számok – ha már a tények nem is – makacs dolgok. Számokkal érvel a Washington Post is, amikor kimutatja: hivatalba lépése óta az amerikai elnök eddig több mint tízezerszer – azaz naponta átlagosan tizenkétszer – állított olyan dolgot, aminek valóságtartalma legalábbis kifogásolható. 

Az tagadhatatlan, hogy

Trump kivételes képességű elnök.

A személyét és döntéseit övező egyre szélesebb körű kritikák azonban figyelmeztető jelek, mint ahogy az is, hogy a friss felmérek szerint jelenleg Trumpot a megkérdezett lakosság több mint fele utasítja el. 

vissza a teljes nézetre