Nemcsak az iroda falai között elemeztük a helyzetet

„Honnan a konzervatív meggyőződése?

Polgári családban nőttem fel, amelyet finoman szólva sem érintett jól a kommunizmus. Anyai nagyanyám megjárta az Andrássy út 60.-at, és megtörtént vele A tanú című film jelenete, hogy még a vizsgálati szakaszban megtudta az ítéletét. Kamaszként persze kerestem az utamat, egyszerre olvastam a Magyar Nemzetet és a Népszabadságot. De hamar rátaláltam az emberi természetet nem megváltoztatni akaró, hanem elfogadó, nem elvont ideákat kergető, pragmatikus, nemzetben, családban és Istenben gondolkodó konzervativizmusra.

Ha már a lapoknál tartunk, nem sajnálja, hogy már egyiket sem olvashatja?

Van helyettük más.

Hogyan úszta meg, hogy nem lett a Fidesz tagja?

Egykori tanárom, Stumpf István ajánlott be a Századvéghez, ott az akkori vezetők, főleg Lánczi András és Szalay-Bobrovniczky Kristóf segítettek megismerni a valóság egy másik szeletét, a politika világát. Nagyon sok támogatást kaptam a fideszes „holdudvartól”, ami sokkal jobb, összetartóbb, segítőbb közösség, mint amire számítottam. Sosem merült fel, hogy a lojalitásomat párttagkönyvvel kellene bizonyítani. Nem kellett tehát megúszni.

Igaz, enélkül is felívelt a karriere: 2015-ben a Századvég és a Mathias Corvinus Collegium Migrációkutató Intézetének igazgatója lett, ezzel kapcsolatos tudományos teljesítmény nélkül.

Nagy tisztelője vagyok azoknak a professzoroknak, akik a migrációs kérdésekről szóló régi tankönyveket írták, részben engem is ők tanítottak. De a migránsválság csúcspontján azzal találkoztunk, hogy az egyetemi szférából jövő vélemények teljesen szembementek azzal, ahogy a magyar kormány látta a kérdést – s ami ennél is súlyosabb: a valósággal is.

Tehát az volt a feladat, hogy csináljon egy kutatóintézetet, amelyik a kormány szájíze szerint szól?

Olyan embereket kerestem, akik foglalkoztak migrációs ügyekkel, olvassák a legújabb szakirodalmat, és látják, hogy a mostani migráció volumenében, intenzitásában, összetételében egészen más, mint a korábbiak, ezért más megoldásokkal kell válaszolni rá.

Mit tudott ön 29 évesen jobban, mint akik a tankönyveket írták?

Például nemcsak az iroda falai között elemeztük a helyzetet, hanem végigjártuk a kibocsátó országokat. Én voltam golyóálló mellényben Irakban, Líbiában, Nigériában, és végigjártam a balkáni útvonalat – amit nem sok mindenki mondhat el ebből a körből.”