A szórványmagyarság megmaradásáért

2017. november 15. 20:58

Pár nemzedékkel ki kell tolnunk az időt, vagy el kell halasszuk örökre, amikor az egész szórvány Jajdonná, Szilágyi István Kő hull apadó kútba című regényének Zilah-ihlette kisvárosává változik, s véglegesen elsüllyed a magyar világ.

2017. november 15. 20:58
Szilvay Gergely
Mandiner

Az Országgyűlés november 15-én a szórványmagyarság napját ünnepelte, ebből az alkalomból kitüntették Somoskőt és Somoskőújfalut, mint visszatért falvakat, Potápi Árpád nemzetpolitikai államtitkár méltatta a Petőfi Programot, amivel nagyjából százan önkénteskednek a határon túli magyar közösségeknél, Rétvári Bence pedig kiemelte, hogy eddig 183 ezren vettek részt a Határtalanul! programban.

Persze a szórványmagyarság emléknapja inkább a hivatalosságok ünnepe: nehéz elképzelni, hogy úgy ünnepeljük, mint a március 15-öt, október 23-át, de még a kommunizmus emléknapja és június 4. is nagyobb visszhanggal jár. Ez nem a Parlament hibája. Talán ez egyszerűen a dolgok rendje.

A szórványmagyarság napja ugyanakkor talán valamelyest alkalmas arra, hogy felhívja a figyelmet a szórványra. Azokra a magyarokra, akik nem Székelyföldön, a Felvidék déli, határmenti sávjában vagy akárhol a határ túloldalán, de a határ mentén laknak. Nem ott, ami – jegyezte meg nekem egyszer még mindig csodálkozva egy széki bácsi – „olyan, mint Magyarban”, hanem épp az ellenkezője. Pedig Szék színmagyar falu, csak épp önfelfogása szerint a román tengerben. 

Hajlamosak vagyunk, amikor Erdélynek indulunk, Nagyvárad környékén befogni az orrunkat, a Királyhágón, a román nacionalista rablóvendéglátás mekkájában megenni egy miccset, könnyezve nézni Erdély felé, majd legközelebb a székelyföldi hegyek közt fellélegezni, a kis magyar világban. Vagy észak felé indulva megállni Komáromnál, Gútán, esetleg eljutunk Kassáig. Kárpátaljára mostanában azt hiszem, alig megy valaki, pedig Beregszász még mindig erősen magyar város. Délvidék, Baranya-háromszög? 

Erdély mindent elnyom, azon belül is Székelyföld. Nemhiába a székely himnusz az, ami hallgatólagosan az egész határon túli magyarságról szól a számunkra (legalábbis az anyaországiak számára), pedig még a Székelyföldön kívül élő erdélyiek sem feltétlen kell, hogy magukénak érezzék azt. 

Kevés figyelmet fordítunk a szórványra: a most már államalkotó nemzet, szlovák, román, ukrán, szerb, horvát többségben élő kisebbségi magyarságra – akik úgy élnek kisebbségben, hogy még saját régiójukban sem alkotnak többséget, szemben a székelyekkel vagy a dél-szlovákiai magyarsággal. Jó esetben egy-egy falu, település még tömbmagyar, s akkor van remény. Rossz esetben már településen belül is kisebbség a kisebbségi magyarság, s akkor aztán hümmöghetünk. 

Ők tudják, hogy élni kell, s jóban kell lenni a másik nemzettel is,

hiszen a szomszéd Vasile, az nem az elnyomó román hatalom, hanem a szomszéd Vasile,

s ha nem hitte el a magyarutáltató szövegeket, társ a bajban.

A kolozsvári magyar fiatalok sem tudják már, milyen az, amikor Funar a polgármester. 

A nyomasztó furcsaságok egyike például (persze megvan rá a magyarázat), hogy „a leginkább elszórványosodott, ma Mezőségként ismert vármegyei terület magyarsága a legkorábbi, legmélyebb gyökerű, nyelvjárásban és kultúrájában ma is archaikus, sajátos értékeket képviselő magyar népessége Erdélynek” (Péntek János).

Szemünk előtt tűnnek el a nemzet sajátos részei, a nemzethez tartozó ősi, még látható, hallható, az évszázadok kontinuitását képviselő hagyományok. Ez már csak így van. A táncáról, zenéjéről híres Magyarpalatkán (nyitóképen a falu református temploma) például már egy magyar sem lakik.

Aki még magyar volt ott, ortodox lett és elrománosodott. 

Hogy megmenteni kit és mit lehet, azt nem tudom. De hogy csak úgy átsuhanni a Kalotaszeg, Szilágyság, Mezőség dombjain, Petrozsény magyarjain (nehogy múzeummá legyen a református templom), a kassai magyarokon, a kárpátaljai magyarokon, a délvidéki magyarokon nem lehet, abban biztos vagyok. Legalább amíg vannak, segíteni kell őket megmaradni, s akkor talán lesznek később is. 

Hogy pár nemzedékkel kitoljuk az időt, vagy el is halasszuk örökre, amikor az egész szórvány Jajdonná, Szilágyi István Kő hull apadó kútba című regényének Zilah-ihlette kisvárosává változik, s véglegesen elsüllyed a magyar világ. Addig kell megőrizni, amíg lehet, s nem lesajnálóan csak a benzinkútnál megállni, hanem sűrűn látogatni, kirándulni, kapcsolatokat építeni, segíteni a megmaradást – a szórványban is. 

Összesen 35 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
celoke
2017. november 16. 16:56
Rettenetesen egyoldalú és torz szemléletű írás, mint minden olyan, amelyik a külhoni magyarok témájában egyebet sem tud í siránkozásnál. Persze, lehet egy-két negatív példát hozni, ahogy a szerző tette… De Magyarpalatka mellett miért nem ír Magyarvistáról is, ahol már az ortodoxok is magyarul beszélnek? Vagy Nevetlenfalu, hogy soroljam tovább az 1945 után is tovább magyarosodó falvakat? Miért nem arról ír, hogy a külhoni magyarok gyakran szórványban is őrzik maygarságukat, számukat, arányukat? Például Székelykeve (al-dunai székelyek, most nem a színtiszta magyar Székelyföldről van szó) mind a mai napig 86 %-ban magyar. Miért nem a szórványterületeken is újabban sorozatban nyitott magyar iskolákról ír, például Nagybánya, Szamosújvár, Szolyva? Vagy a rahói új református templomról? Miért nem az Egán Ede-terv sikereit ecseteli? Például a munkahelyteremtő beruházásokat, a kárpátaljai településeken véghez vitt útépítéseket? Az ezeknek köszönhetően egyre csökkenő elvándorlást? Sőt, amint a székely barátaink jelentették legutóbbi ott jártunkkor, hogy már megindult az anyaországba 1989 után kitelepedettek hazatelepülése, sok esetben már az anyaországban született gyerekekkel együtt? Siránkozhat inkább azon, hogy Románia 1992-es 24 millió lakosából (és még 2002-ben is 23 millióból) már a 2011-es 21 sincs meg, ha így halad, lesz az 18 millió is 2020-ra… és nem a magyar lakosság miatt. De ugyanígy haladnak lefelé az ukránok is. Asszimilációs ábrándok helyett inkább ezen kellene elgondolkozniuk.
madarasi.abel
2017. november 16. 09:19
A szórványság szempontjából a kettős állampolgárság nagy öntökönrúgás volt, sokan az újonnan megkapott útlevelükkel szedték a sátorfájukat, s indultak neki a rohadó nyugatnak. Hát persze, hogy leginkább a fiatalja.
madarasi.abel
2017. november 16. 09:18
Azért adjuk meg a fidesznek is, ami az övé: tettek ők tényleg jókat is a szórvány érdekében. Ott van pl a szórványiskola Szamosújváron, ami állami pénzből épült fel, a mostani óvoda-program (AMENNYIBEN jól fogják csinálni). Pénzt is nyomatnak rendesen, bár annak felhasználása, ősi fideszes módon nagyon is hagy kívánni valót maga után (https://erdely.atlatszo.hu/2017/03/20/hataron-tuli-tamogatasok-2-az-allando-tetelek-es-a-legjobb-baratok/) Ami a legfájóbb, hogy bár nagy a fidesz szája nemzetvédésben, sokszor akkor sem szólal fel, amikor pedig kötelessége lenne: a szlovák állampolgársági törvény, a Benes-sztori, a Székely Mikó Kollégium, a kétnyelvű táblák, stbstb. Kolozsváron pl, egy konferencián, ahol román politikusok is részt vettek, az autonómia ügyében nem a fideszesek voltak azok, akik szembesítették a románokat a tényekkel, hanem az akkor még pártpolitizáló Schiffer Andris.
11ambrus11
2017. november 16. 08:43
Volna még pár fontos tennivaló a látogatáson kívül, Szilvay. Vonzó országot faragni Magyarországból, amelyre nemcsak a turbómagyarok és fideszesek büszkék, hanem más htm-ek és mi idehaza és tisztelettel tekinteneke rá az erdélyi románok is, pl. Sajnos ez utóbbi a 80-as években ez jobban ment, azóta folymatosan csúszunk lefelé. Fontos volna nem éket verni a htm-ek közé, tömbmagyarok vs. szórvány pl. az autonómia kérdésével. Fontos volna nem éket verni a nemfideszes többségben levő hazai magyarok és a htm-ek közé a határon túli magyarok előre megfontoltan elkövetett, öncélú elfideszesítésésel. (Persze csak egy részük esetében lehet erről beszélni.) Halvány szándékot mutatni arra, hogy a nyugaton élő, magyaországról és máshonnan a Kárpát-medencéből kivándorolt, ott dolgozó, kitelepült magyarokkal is szorosabb kapcsolatot építsünk, mert ők si ugyanolyan fontos részei a nemzetnek, mint a budapesti vagy a csíkszeredai ember. És legfőképp kitalálni, mit is akarunk kezdeni egymással, a htm-ekkel, mert a tragikus demográfiai helyzet miatt 20-30 éves távlatban el fognak tűnni a szórványban élők, de a szlovákiai és a vajdasági magyarok is rohamosan asszimilálódni fognak, még a határmenti területeken is. Az is egy stratégia, amit az általad imádott fidesz művel, vagyis felhasználni a htm-ek egy részét a belpolitikai küldelemben, és a autoriter törekvéseihez, csak ez hosszú távon több kárt okoz, mint hasznot.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!