Tragikus ára van az európai gáztározók töltöttségének

Augusztus elején 40 százalékkal ugrott meg a holland energiatőzsde gázármutatója, ami a legnagyobb napi százalékos növekedést jelentette a háború kitörése óta. A kilengésnek egyetlen, egyébként földrajzilag igen távoli oka volt: Ausztráliában sztrájkkal kezdtek fenyegetőzni a Chevron és a Woodside munkásai, ez pedig önmagában elég volt ahhoz, hogy az elemzők komoly zavarokat prognosztizáljanak az LNG-export területén. A kereskedők szerint egy elhúzódó munkabeszüntetés januárra a duplájára is emelheti a cseppfolyósított földgáz árát, belekalkulálva azt is, hogy Kína elkezd majd licitálni az egyre szűkülő piacon az LNG-importra, így váltva ki a világpiacon az esetlegesen kieső ausztrál mennyiséget.

Több mint valószínű, hogy a bértárgyalások véglegesen és sikeresen rendeződnek Ausztráliában. Az árak csökkenni kezdtek, az elemzők pedig rámutattak: az európai tőzsde kicsit hisztérikusan reagált a történetre. A kockázat felhője persze mindig ott lebeg a piac felett, de ne feledjük az Európai Bizottság és Ursula von der Leyen diadalittas bejelentését, amelyben közölték: az európai gáztározók feltöltöttsége 90 százaléknál tart (azóta már 92), így semmi baj nem érhet bennünket, ez a tél is ki lesz pipálva, mint az előző. 

Azt már senki nem tette hozzá, hogy milyen áron. 

Vagyis a magas árak csökkentik a keresletet, ami viszont egy dolgot jelent: az ipar nem használ annyi energiát, amennyit kellene.

Válságvihar

Az energiaválság Európában ipari termelési válságot generált, amely természetesen a legnagyobb gyártót, Németországot sújtotta és sújtja a legjobban. Az ottani ipari tevékenység a 14. egymást követő hónapban esett vissza, a Scholz által kizártnak tartott recesszió ennek tükrében borítékolható volt. 

Ahhoz, hogy Európa túl tudjon lépni a tavaly hihetetlen erővel berobbant energiaválságon, „csupán” annyi kellett, hogy az energiaigényes iparágak szegmensében a számlák miatt egy csomó vállalat vagy csökkentse a termelést, vagy egyszerűen lehúzza a rolót. A leginkább érintett terület a nehéziparon kívül a műtrágyagyártás, a vegyipar, a kohászat, az üveg-, papír- és kerámiaipar volt. 

Amint arra a Bloomberg is jogosan rámutat: a német Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai szerint Németországban 

Az összefüggés egyértelmű: a kontinensen az iparigáz-fogyasztás mérséklődése nem a keresleti hiány, de nem is csak az energiahatékonysági intézkedések miatt következett be. A leszálló ág egyrészt az ipari termelés hanyatlásának, másrészt a viszonylag hűvös nyárnak, valamint annak köszönhető, hogy Németországgal az élen rengetegen izzították be a környezetszennyező szén- és olajalapú erőműveket. 

A Morgan Stanley számításai alapján az ipari és a villamosenergia-szektorban bekövetkezett alacsony gázfogyasztás miatt Európa teljes gázigénye 15 százalékkal marad el az ötéves átlagtól, ezért (és az LNG viszonylagos ellátási biztonsága miatt) sikerült rekordmennyiségű gázt betáplálni a tározókba a tavasz és a nyár folyamán, illetve kiküszöbölni az orosz gázszállítás leállása miatt keletkező hiányt.

Valamit valamiért

Amennyiben a jelenlegi betárolási ütem folytatódna, az európai földgázkészletek szeptember közepére elérnék a maximális szintet. A művelet akkor is sikerülne október végére vagy november elejére, ha az ausztrál LNG–balhé folytatódna. 

Ez valóban okot ad az örömre, az érem másik oldala azonban a kontinens iparát mutatja, ahol már messze nem felhőtlen a hangulat. Az európai gázárak valahol 35 euró körül mozognak, szemben a 2010–2020 közötti időszak 20 eurós átlagával. A nagykereskedelmi villamosenergia-árak megawattóránként 140 euró felett járnak, ami több mint háromszorosa a 2010–2020 közötti 38,5 eurós átlagnak.

A magas energiaár azonban nem önmagában jelenti a problémát. A félelmet épp az ausztrálhoz hasonló események utóhatásai adják. Az ipari szereplők azt látják, hogy a gáztőzsde tulajdonképpen mindentől a feje tetejére áll, akár valós, akár vélt indokok állnak mögötte. Az igaz, hogy Európának minden köbméter gázra szüksége van arra, hogy átvészelje a telet, ám az is, hogy az árakat befolyásoló tényezők és az elszabadulástól való félelem erősebb az üzemek újraindításának és a kapacitás növelésének a vágyánál. Ez pedig a tározóknak kedvez.

Valamit valamiért.

Fotó: 123RF

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálja a makronom.hu oldalon.