Sokáig titkolóztak az oroszok: Marija Zaharova telefonon kapta meg a parancsot (VIDEÓ)
Az orosz külügyminisztériumi szóvivő nem kommentálhatta az oroszok drasztikus lépését.
Különösen a Zangezur-folyosó ad okot aggodalomra – ezzel foglalkozott a nakedcapitalism portál cikke. Az írás felvázolja, hogy a háttérből milyen világpolitikai tényezők mozgatják a szálakat.
A Makronóm Intézet elemzőjének írása.
Azerbajdzsán és Örményország 2020-ban háborút vívott Hegyi-Karabahért. Baku egyértelmű sikert aratott, ezt az orosz közvetítéssel tető alá hozott tűzszünet is rögzítette. Azóta is vannak időszakos összecsapások. Bár Hegyi-Karabah mindkét fél számára fontos, nem ez az elsődleges oka annak, hogy Azerbajdzsán folytatja a Zangezur-folyosó blokádját.
Azerbajdzsán több mint hét hónapja zárlat alatt tartja a hegyi-karabahi régióba vezető utat. Az örmény lakosok pedig szenvednek, egyes hírek szerint kifogytak az üzemanyagból és az élelmiszerből. A Szovjetunió felbomlása óta Azerbajdzsán és Örményország vitában áll Hegyi-Karabah miatt, amely enklávét a nemzetközi közösség azerbajdzsáni területként ismeri el, de többségében örmény etnikumúak lakják.
A valódi ok az, hogy Baku olyan békemegállapodást akar, amely magában foglalja a Zangezur-folyosó megnyitását, ami összekötné Azerbajdzsánt az Örményország, Törökország és Irán közé ékelődött saját területével, a nahicseváni exklávéval. Baku és Ankara számára a folyosó jelenti az első számú problémát, ami mögött egy háború kitörése is rejtőzhet, méghozzá a térség több államának részvételével.
Irán szerint, ha a folyosó megnyílna, az vörös vonalat jelentene számára, mivel ezen az úton az áru és az energia szabadon áramolhatna Azerbajdzsán és Törökország között anélkül, hogy Iránt érintené a tranzitforgalom. Ezáltal megszűnnének a Teherán által a transzferekért felszámított jövedelmező díjak. Ez az egyik oka annak, hogy Irán annyira ellenzi ezt a tervet, és megerősítette a jelenlétét az örmény határ mentén – számolt be a nakedcapitalism, az amerikai liberális blog cikke.
Nemzeti, vallási és területi konfliktus egyesül Hegyi-Karabahban. Örményország az az állam, amely a világon elsőként vette fel a kereszténységet, Azerbajdzsán pedig a muzulmán világ része. Az örmények szerint Európa a határukig tart, utána már a Kelet kezdődik. Száz éve, amikor az Orosz és a Török Birodalom is más jellegű problémával volt elfoglalva, a két nép azonnal egymás torkának esett. A jelenlegi több évtizedes válság tárgya a 11 500 négyzetkilométeres Hegyi-Karabah, amely 150 ezer lakost számlál, akiknek a zöme örmény. Az enklávét, amely Azerbajdzsánban helyezkedik el, jelenleg egy hegyi folyosó, a Zangezur köti össze az anyaországgal.
De miként vált ez az etnikailag majdnem tiszta terület a szovjet rendszerben Azerbajdzsán tagköztársaság részévé? Joszif Sztálin talán ezzel akarta jobb belátásra bírni az örményeket, és még egy örmény országrészt, a délnyugati Nahicsevánt is – amely tele van őskeresztény emlékekkel, itt találhatók a legrégebbi templomok – az azerieknek adta.
A Szovjetunió széthullásában jelentős szerepet játszottak a peremvidéki konfliktusok, amelyeket a Gorbacsov-rendszer már nem tudott kezelni. Ezek közül az elsők a Hegyi-Karabah fővárosában, Sztepanakertben 1988 februárjában lezajlott tüntetések voltak, amelyeken békésen követelték a térség Örményországhoz való csatlakozását. Jerevánra is átterjedtek a tüntetések, az egyiken egymillió ember vett részt, immár sokkal nacionalistább hangulatban. Erre válaszul a vegyes népességű Susában az azeriek pogromot hajtottak végre az örmények ellen, azaz az eddigi jó szomszédok szomszédokat öltek. A félelem a kölcsönös leszámolástól százezerszámra kényszerített menekülésre örményeket és azerieket a lakhelyükről.
Bakuban, Azerbajdzsán fővárosában 1990-ben újabb pogrom kezdődött az örmény lakosság ellen. Ugyanebben az évben Örményország kikiáltotta a függetlenségét, és heteken belül megkezdődött a háború Hegyi-Karabahért. A közel négy évig tartó véres harcokban az örmény erők nemcsak biztosították Karabah határait, hanem azon túl is terjeszkedtek, azeri többségű területeket foglalva el. Karabah független államot kiáltott ki, az Arcah Köztársaságot, amelyet a világon senki sem ismert el, még Örményország sem.
A két szomszédos állam összecsapását tűzszünet zárta le, nem pedig békemegállapodás. Az azeriek sohasem nyugodtak bele abba, hogy az ország területébe beágyazva egy jelentős örmény enklávé létezzen, ezért a tűzszünet ellenére egymást követték az összecsapások.
Miért nem vetett véget ennek Azerbajdzsán, amely Örményországhoz képest lakosságszámban – tízmillió fővel – több mint háromszor nagyobb, és majdnem annyit költ fegyverkezésre, mint az éves örmény nemzeti jövedelem? Jerevánnak volt egy ász a kezében, ez pedig Oroszország. De ez az elrettentő erő csupán 2020-ig tudta kifejteni a hatását, addigra Baku felépített egy korszerű hadsereget török és izraeli segítséggel.
A 2020-as háborút lezáró kilencpontos tűzszüneti megállapodás tartalmazta azt a kikötést, hogy Örményország felelős az Azerbajdzsán nyugati régiói és a Nahicseváni Autonóm Köztársaság (azeri terület) közötti közlekedési kapcsolatok biztonságáért, megkönnyítve a polgárok, a járművek és a rakomány akadálytalan mozgását mindkét irányban. Azerbajdzsán és Törökország ragaszkodott ehhez a ponthoz, hogy joguk van közlekedési kapcsolatokat létesíteni Dél-Örményországon keresztül. Ilham Alijev azerbajdzsáni elnök a folyosó megnyitását követeli a tartós béke részeként. Recep Tayyip Erdogan török elnök július 31-én megismételte ezt a követelést a Hürriyet napilapnak adott interjújában.
Baku és Ankara autópályákat és vasútvonalakat épít a térségben, ahol az egyetlen hiányzó láncszem az Örményországon áthaladó nagyjából 16 kilométeres szakasz. Januárban Alijev kijelentette, hogy összekötik a folyosót, függetlenül attól, hogy Örményország akarja-e vagy sem.
De vajon ennyire magabiztos lesz-e Irán akaratával szemben? – tette fel a kérdést a nakedcapitalism cikke. Az elmúlt hónapokban folyamatosan nőtt a feszültség Teherán és Baku között. Azerbajdzsán és Izrael azt állítja, hogy Örményország iráni Shahid drónokat használ, ami jelentősen növelné Teherán Jerevánnak nyújtott támogatását. Ez utóbbi ugyanakkor tagadta, hogy iráni drónokat használna.
Eli Cohen izraeli külügyminiszter Jeruzsálemben azerbajdzsáni kollégájával, Ceyhun Bayramovval tartott sajtótájékoztatóján Azerbajdzsán tel-avivi nagykövetségének március végi megnyitása alkalmából bejelentette az „Irán elleni egységfront” létrehozását. A kettejük közötti szoros kapcsolat nem újdonság (Azerbajdzsán Izrael legnagyobb energiaszolgáltatója, és az utóbbi szállítja neki a fegyverek jelentős többségét), de az elmúlt hónapokban ez a viszony tovább erősödött. Ellenben Baku és Teherán egyre inkább összetűzésbe kerül egy sor incidens miatt. Az idén fegyveres támadás, lövöldözés, kiutasítás, tömeges letartóztatások jellemzik az azeri–iráni kapcsolatokat.
Az események még Indiát is arra ösztönzik, hogy állást foglaljon az azeri–örmény válságban. Attól tartva, hogy egy török–azeri–pakisztáni szövetség felborítaná a regionális hatalmi egyensúlyt, ami hatással lenne Kasmírra, Újdelhi fegyvereket küld Jerevánba. Ha mindez nem jelentene egy puskaporos hordóra emlékeztető helyzetet, akkor itt vannak a washingtoni politika alakítói, akik szintén beavatkoznak ebbe a kényes helyzetbe.
Oroszország már régóta meghatározó szereplő a Dél-Kaukázusban. Moszkva a 2020-as tűzszünettel békét közvetített, és békefenntartói jelen vannak a régióban. Ám Oroszország most Ukrajnával van elfoglalva, ezáltal hatalmi vákuum jött létre a térségben. Épp ezért próbál az Egyesült Államok központi szerepet játszani az örmény–azeri nézeteltérések megoldásában, hogy ezáltal csökkentse az orosz befolyást a régióban.
Washingtonban régóta álmodoznak arról, hogy az azerieket Irán destabilizálására használják. Nincs jele annak, hogy ez működne, és egy ilyen erőfeszítés szélesebb körű következményei sem egyértelműek. Ez azonban nem fogja megakadályozni az amerikai külügyminisztériumot irányítókat abban, hogy próbálkozzanak. Az iráni rendszerváltást akarják erőltetni. Ahhoz, hogy Iránban rendszerváltó hangulat keletkezzen, és az ország külföldi terjeszkedését megfékezzék, a közel-keleti állam berendezkedését belülről kell gyengíteni – ez az amerikai külügyminisztérium terve a nakedcapitalism szerint.
A Responsible Statecraft azonban arról írt: ez egy meggondolatlan ötlet Washingtontól arra, hogy az örmény–azeri feszültséget felhasználva jobban megvesse a lábát az Oroszország által uralt régióban. Az igaz, hogy bármilyen kaukázusi konfliktus elég komoly fejfájást okozna Moszkvának, mivel kénytelen lenne egyensúlyba hozni nemcsak Örményország és Azerbajdzsán, hanem Irán, Törökország, Izrael és India érdekeit is – szögezte le elemzésében az amerikai intézet.
Ám Oroszországnak jelentős katonai pozíciói vannak Örményországban, ahol három orosz támaszpont található. Orosz katonák járőröznek az ország határainak kulcsfontosságú szakaszain, és az oroszok teljes mértékben ellenőrzik az örmény légteret.
Ezzel szemben Ilham Alijev azerbajdzsáni elnök figyelemre méltóan szabadult ki Moszkva ellenőrzése alól – sikeresebben, mint a volt szovjet tagköztársaságok szinte minden más vezetője. Miközben erős gazdasági kapcsolatokat ápol Európával, ahová országa olajat és gázt szállít, Alijev egyidejűleg mély és tartós védelmi kapcsolatokat alakított ki Törökországgal és Izraellel. Azerbajdzsán az elmúlt években elsöprő katonai előnyre tett szert az Ankarától és Tel-Avivtól kapott támogatásnak köszönhetően. Örményország viszont nem élvezte Moszkva hasonló segítségét. Az örmények ezért elégedetlenek Oroszországgal a támogatás hiánya és az Azerbajdzsánnal szembeni túlzott engedékenysége miatt.
Washington nem örül annak, hogy az orosz–iráni kapcsolatok egyre szorosabbá válnak, mivel ezek veszélyeztetik a Moszkvát sújtó szankciók hatását. Az amerikai Heritage Foundation ezt így látja: az Irán és Oroszország közötti egyre mélyülő stratégiai partnerség növekvő fenyegetést jelent az Egyesült Államok és a szövetségesei – az európai, az eurázsiai és a közel-keleti partnerei – részére. Ha nem sikerül gyorsan kezelni a számukra aggasztó kapcsolatokat – és az azokból eredő többszörös fenyegetéseket –, az csak még nagyobb nemzetközi instabilitáshoz vezet. Washingtonnak és a hasonló gondolkodású országoknak sürgősen lépéseket kell tenniük az Amerika-ellenes orosz–iráni tengely aláásására és ellensúlyozására, mielőtt további károk keletkeznek – ez az amerikai konzervatív körökhöz közelálló tanácsadó cég véleménye.
Épp a Zangezur-folyosó az egyik olyan terület, ahol Moszkva és Irán álláspontja eltér egymástól. Míg Irán egy ilyen kezdeményezést komoly fenyegetésnek tekint, Oroszországot inkább az Azerbajdzsánnal és Törökországgal való gazdasági kapcsolatok és tranzitlehetőségek fenntartása foglalkoztatja. Ha a dél-kaukázusi konfliktus eldurvulna, az lehetőséget adna a Fehér Ház számára, hogy kipróbálja az elméletét, miszerint egy ilyen konfrontáció destabilizálná Iránt, és közben potenciálisan szakadékot teremtene Moszkva, valamint Teherán között. A Kaukázus csak egy terület Oroszország perifériáján, ahol egy újból fellángoló konfliktus gyengítené Moszkvát – állapította meg cikkében a nakedcapitalism.
Magyarország a békés rendezés mellett
Magyarország mindvégig a békés rendezés, a területi integritás és szuverenitás tiszteletben tartása mellett foglalt állást (az örmény–azeri vitában) – emelte ki Facebook-bejegyzésében Szijjártó Péter külügyminiszter, beszámolva az azeri és örmény kollégájával folytatott telefonbeszélgetéséről. – Örömmel vettük a békemegállapodást, és reméljük, hogy annak végrehajtása véget vet sok-sok ember szenvedésének.”
Web: makronom.eu
Címlapfotó: shutterstock