Itt a tavasz, de Brüsszel ismét a télre készül: még egy évig spórolni kell a gázzal

Az enyhe időjárásnak és az orosz gázt kiváltó, globális piacról beszerzett készletek felhalmozásának köszönhetően Európa komolyabb energiabiztonsági kockázat nélkül vészelte át a telet. (Magyarország vezetékes ellátása egyenletesen biztonságos volt: hazánk földrajzi adottságai és az alternatív források jelenlegi hiánya miatt felmentést kapott a szankciók alkalmazása alól az orosz energiahordozók tekintetében, és Moszkva sem élt velünk szemben a tilalom eszközével.) 

Az enyhe tél mentőövet jelentett

Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a következő tél ennél sokkal keményebb lehet, másrészt az európai tározók legutóbbi feltöltésében az orosz importgáznak még óriási szerepe volt – a gázra kivetett szankciók, az orosz embargó és az Északi Áramlat-vezetékek felrobbantása előtt mondhatni normálisan zajlott a kereskedelem. Ez a mennyiség az idei feltöltésnél már nem fog rendelkezésre állni, így öldöklő küzdelem indul majd be a globális piacon, a csata végkimenetelét pedig ezúttal jelentősen befolyásolni fogja egy igazi nehézsúlyú harcos, Kína is, amely a Covid-zárak feloldása után legalább 7 százalékos gázfogyasztás-többlettel számol, míg az LNG-importja akár 35 százalékkal is megugorhat az idén. 

Kiterjesztett spórolás

Az Európai Tanács a tavaly nyári energiapánik idején hozott vészhelyzeti rendeletet a földgázfelhasználás csökkentése érdekében. Ennek értelmében a tagállamok vállalták, hogy mindent megtesznek az általuk használt földgázmennyiség 15 százalékos csökkentésére 2022. augusztus 1-je és 2023. március 31-e között – a számítás alapját a megelőző öt év hasonló időszaki átlagfogyasztása képezte. 

A rendelkezés valahol félúton volt az ajánlás és a kötelezően végrehajtandó rendelet között, vagyis előszobája volt egy uniós szintű riasztásnak, amely akkor lépett volna életbe, ha az Európai Tanács veszélyben látta volna az EU-s energiabiztonságot. Ahogyan Mernyei Ákos, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzetközi főigazgatója fogalmazott: a rendelet egyfajta damoklészi kardként lebegett a tagállamok feje felett, és már a megfogalmazásakor heves vitákat váltott ki, hiszen a különböző tagállamok eltérő mértékben függnek a különféle energiahordozóktól, köztük a földgáztól, így lehetőségeik is eltérőek a spórolás terén.
Magyarország is élesen bírálta a rendeletet, sőt: csatlakozott Lengyelország keresetéhez, amelyet az a szabály megsemmisítése érdekében nyújtott be. A kereset az Európai Unió alapszerződésére hivatkozik, amely garantálja a tagállamok jogát arra, hogy „meghatározzák, szükségleteik kielégítésére milyen energiahordozókat és milyen összetételben kívánnak igénybe venni”. Lengyelország és Magyarország szerint a rendelet ezt a jogot alapjaiban korlátozza. A kereset elbírálása mérföldkő lehet az uniós hatáskörgyakorlás vitájában, ám – mutat rá Mernyei – Brüsszel nem kapkodja el a dolgot, és a döntésre még legalább egy-másfél évet várni kell. 

Akkor most kezdjük elölről! 

A szabály alkalmazásának fenyegető közelsége egyébként rendkívül eredményes volt: összességében 19 százalékos gázspórolást sikerült elérni. Ezen felbuzdulva az Európai Unió tagországaiban a csökkentésről szóló rendelet hatályát idén márciustól egészen 2024 februárjáig meghosszabbították. A döntés ismét vitákat kavart, Magyarország szerint például a földgázfelhasználás csökkentése helyett inkább kínálati oldali szabályozással lenne érdemes kezelni az energiaellátási válságot, ám az ellenérvek ismét süket fülekre találtak, és a szabályt – miután csak minősített többségre volt szükség az elfogadásához – április 1-jén életbe is léptették. 

Az Európai Bizottság a hosszabbítást az orosz gázszállítások teljes megszakadásával, az ázsiai LNG-kereskedelem fellendülésével, illetve a kiszámíthatatlan időjárással indokolta, amely a nyáron egy egész kontinenst sújtó aszály képében gyakorlatilag lehetetlenné tette a vízerőművek és – főként Franciaország egyes területein – a folyóparti atomerőművek normál kapacitásának kihasználását.

Fotó: MTI/Lehoczky Péter