Hogy mi lenne ez a segítség, az világos. Ukrajna szeretné megvenni a legendás izraeli légvédelmi rendszert, amit a 2000-es évek első évtizedében fejlesztettek ki. Az Iron Dome egy könnyen mobilizálható, platformra telepített egységekből álló rendszer, amely a kis hatótávolságú rakéták ellen nyújt védelmet. Az indítóállványán húsz darab 90 kilós Tamir rakéta fér el. A cél megjelölése után egy másodperccel ezek már indíthatóak is, ezzel a hatékony védelmi struktúrával pedig egyetlen egység akár 150 km²-nyi területet is le tud fedni, így a láncszerűen telepített hálózat nem véletlenül kapta a Vaskupola nevet. „Szükségünk van Iron Dome-ra” – jelentette ki a nagykövet, hozzátéve, hogy nem adományt várnak, hanem meg kívánják vásárolni a rendszert. Pedig ezt a kört februárban egyszer már lefutották.
Az Iron Dome fejlesztéséhez és gyártásához ugyanis az USA 2011 óta nyújt anyagi segítséget, milliárdos tételekben. 2014 óta a két ország egyezsége értelmében az exportjogok is szabályozva vannak, az együttműködési megállapodás pedig azt is rögzíti, hogy az Iron Dome egyes alkatrészeit amerikai cég (konkrétan a Javelineket is gyártó Raytheon) gyártja. Az USA teljes hozzáférést kap az Iron Dome technológiájához is, miközben a tulajdonjog Izraelnél marad.
A háború kitörése előtt néhány héttel Ukrajna az Egyesült Államokat környékezte meg, hogy gyakoroljon finom nyomást Izraelre a Dome eladása ügyében,
ám Jeruzsálem hallani sem akart az üzletről, nem csinálva titkot belőle, hogy el akarja kerülni a közvetlen konfrontációt Oroszországgal. Túl azon, hogy az ukrán kormány akkor csalódottságának adott hangot, nem bélyegezte meg Izraelt, mint ugyanezt az érvet hallva Magyarországgal tette.