Hont András az ATV-ben: Ne tagadjuk már el, hogy a 2022-t megelőző tíz évben mérhető reálbér-növekedés volt (VIDEÓ)
Megzavart egy-két fejtegetést a statisztika az ATV péntek esti műsorában.
Az Amerikai Egyesült Államokban a 2008-as globális pénzügyi és gazdasági válság óta nem voltak ilyen alacsonyan a megtakarítások. Történik ez annak ellenére, hogy a pandémia alatt jelentősen csökkentek az utazásra, éttermekre és úgy összességében a szabadidős tevékenységekre fordított kiadások. Emellett az ország helyzetét tovább nehezíti, hogy az infláció 40 éves csúcsot döntött.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet szakértőjének írása a Makronómon.
Az Amerikai Egyesült Államok párhuzamosan több problémával küzd. Az infláció 40 éves csúcson van, a FED kamatemelésre kényszerül, egyre inkább úgy tűnik, hogy elhúzódik az orosz-ukrán konfliktus, ráadásul a fogyasztók megtakarításai is a 2008-as szintre estek.
Az Amerikai Egyesült Államokban az utóbbi időben dinamikusan emelkedett az infláció: májusban 8,6 százalékos volt a növekmény az előző év azonos időszakához képest, ami 1981 óta a legnagyobb növekedést jelenti. Ebben szerepe van a geopolitikában is tapasztalható feszültségeknek, amely a gazdasági növekedést is visszaveti, de ezenkívül a benzinárak emelkedése is akut problémát jelent, hisz nominálisan rekordmagasságot értek el. A mostani inflációt előszeretettel hasonlítják az 1970-es, 1980-as évekbeli inflációhoz, hiszen ahhoz képest úgy tűnhet, hogy a jelenlegi adat eltörpül, viszont ez az összehasonlítás félrevezető. Az egyik problémát a fogyasztói árindex jelenti (CPI).
A CPI lakhatási részét ugyanis több évtizeden keresztül a lakástulajdonosok költségei alapján becsülték. Ide sorolhatjuk a lakásárakat, a jelzáloghitel-kamatokat, az ingatlan-adókat és a fenntartási költségeket is, de még számos elem említhető. Idővel azonban ez megváltozott, hiszen ez a megközelítés túlbecsüli a lakhatás valódi költségeit. Ez pedig azt eredményezte, hogy a lakások inflációja a kamatlábakkal együtt ingadozott, vagyis a szigorítási ciklusokban emelkedtek, lazításkor pedig csökkentek.
Éppen ezért 1983-tól már másképp számoltak: ez arra a kérdésre épült, hogy a lakástulajdonosok mennyit keresnének, ha az otthonukat bérbeadnák. Habár ezek alapján is magasabbnak tűnik és a volatilitás is alacsonyabb a hivatalos adatok szerint, de ha a jelenlegi számítási módszert alkalmazták volna, akkor az 1980 márciusi 14,8 százalékos infláció csak 11,4 százalék, a júniusi 13,6 százalékos maginfláció csúcsa pedig csak 9,1 százalék lett volna. Mindezek alapján a jelenlegi infláció sokkal közelebb áll a történelmi csúcshoz, mint azt az adatok elsőre sugallják.
A tengerentúlon a pandémiát követően továbbra sem megnyugtató a gazdasági helyzet. A pandémia alatt a korlátozások következtében szokatlanul magasra kúsztak az amerikaiak megtakarításai: 2021 decemberében az amerikaiak a rendelkezésre álló jövedelmük mintegy 8,7 százalékát takarították meg, amely arány azóta is folyamatosan csökkenő pályán van. Idén áprilisra ez az arány már csak 4,4 százalék volt. Ez a mutató legutóbb 2008 szeptemberében – a globális pénzügyi és gazdasági válság közepette – volt csak alacsonyabb: 4,3 százalék.
A 4,4 százalékos eredményben nagy szerepe van az inflációnak is.
A probléma nagyságát mutatja, hogy a Federal Reserve június 15-én 75 bázispontos emeléssel 1,75 százalékra emelte a kamatlábakat, így próbálva megfékezni vagy legalábbis mérsékelni a dinamikus áremelkedést. Az infláció növekedését a háború mellett az is fűti, hogy a pandémiás korlátozások feloldásával az emberek folyamatosan térnek vissza a koronavírus-világjárvány előtt megszokott életükhöz, így például egyre többen használják a tömegközlekedést, újra birtokba vették az irodákat és ismét felfutóban a nemzetközi utazás.
A járvány előtti élethez való visszatéréssel magyarázható a megtakarítások folyamatos csökkenése, hiszen a korlátozások idején rengeteg szolgáltatást nem tudtak igénybe venni az állampolgárok, így a kiadásaik is csökkentek, a megtakarításuk pedig nőtt. Egész pontosan 2020 áprilisában 33 százalékra ugrott a megtakarítási ráta, miután a szövetségi kormány kibocsátotta az első ösztönző csekkét 1200 dolláros emelés keretében. De ezt követte több ilyen megtakarítást ösztönző csekk: 2021 januárjában egy 600 dolláros, 2021 márciusában pedig egy 1400 dollár értékű csekket bocsátottak ki. A kibocsátást követően mindegyik esetben megnőttek a megtakarítások. Most, hogy feloldották a korlátozásokat a felhalmozott a megtakarítási ráta magas szintje folyamatosan csökkenő pályát ír le.
Pozitív, hogy a pandémia alatt az amerikaiak ennyi pénzt tudtak felhalmozni. A megtakarításaik nagyjából 2 milliárd dollárral magasabbak, mint akkor lettek volna, ha a megtakarítási ráta nem emelkedett volna a járvány idején. Ez az érték jelentős, hiszen ez az Amerikai Egyesült Államok GDP-jének 9 százalékát teszi ki.
A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy már a koronavírus-járvány begyűrűzése előtt is szokatlanul magas szinten volt az amerikai megtakarítási ráta. Ezt mutatja az is, hogy a 2020-februárját megelőző 10 évben az átlagos megtakarítási ráta a rendelkezésre álló jövedelem 7 százalékát tette ki, szemben az ezt megelőző évtizeddel, amikor ugyanez az arány 5 százalék volt.
2021-ben a megkérdezett felnőttek 68 százalékban válaszoltak úgy, hogy képesek lennének készpénzből fedezni egy hirtelen 400 dolláros kiadást, de az is kiderült, hogy ha leállna a megtakarítás akkor egy átlagos amerikai polgárnak még jóideig lenne pénze az adott bankban. Ezzel szemben, ha a járvány előtti ütem folytatódott volna a megtakarításokban, akkor 2 évbe telt volna, hogy elérjék most a járvány alatt felhalmozott pénzmennyiséget.
Borítókép: MTI/ EPA/ John G. Mabanglo