Gátlástalan spekuláns szupercégek nyerészkedése hozhat elképzelhetetlen inflációt – magyar gombatermesztő a Makronómnak

Naponta jönnek a hírek, hogy energiaválság van. A lakosságot védik a rögzített árak, de mi a helyzet a magyar cégekkel?

Az elektromos áramhoz 300-350 százalékkal drágábban jutunk hozzá, mint egy évvel korábban, a gázár ennél is durvábban, 5-600 százalékkal emelkedett.

A gombatermesztés energiaigényesnek számít? Mennyire viselik meg a Bio-Fungit a magas árak?

Sajnos elég sok energiára van szükségünk. Egyrészt a termesztéshez használt komposztot folyamatosan mozgatnunk kell futószalagokkal, ehhez sok gázolajra és áramra van szükség. Számításaink szerint egy tonna komposzt előállításához nagyjából 135 145 kW áramot használunk fel. Maga a gombatermesztés pedig gázt igényel, mivel teljesen zárt, klimatizált térben történik, amit fűteni kell. Nekünk nagyon rosszul jött ez a drágulás, de katasztrófa ez mindenki számára. Most úgy érzem, hogy mindannyian csukott szemmel futunk előle a síneken, miközben szemből közeledik egy vonat, ami el fog ütni, és hátulról is érkezik egy, amely még össze is fog préselni.

Ezek húsz-negyven százalékkal drágultak meg, sőt egyre több termékből van hiány. Ez mind árfelhajtó tényező, amit a cégek kénytelenek legalább részben áthárítani, különben jöhet a csőd. Vagy jönnek a tömeges leállások, a termelés felfüggesztése.

Hollandiai példa, hogy a nagy üvegházi termelők, akik egy vagy több évre előre vásárolnak maguknak gázt, méghozzá jelentős mennyiségben, akár több millió köbmétert is, most elkezdtek matekozni. És sokuknál az jött ki, hogy bevétel szempontjából jobban járnak, ha bezárják a boltot, szélnek eresztik az alkalmazottaikat és értékesítik a felhalmozott készleteiket. Így többet keresnek, mintha dolgoznának, hiszen

Persze ez a nyerészkedés hosszú távon megbosszulja magát, az a műtrágya nagyon fog hiányozni azoknak, akik az élelmiszeripar ellátási láncaiban vannak, és nem engedhetik meg maguknak, hogy leálljanak. Egy ilyen felfokozott helyzetben szerencsésebb lenne, ha mindenki hátralépne egyet és végiggondolná, mi is történik a világban. 

Mi lesz ennek a vége? Jön egy, a 2008-ashoz hasonló globális válság?

Így van, a dominó effektus el fogja taposni a termelőket, aztán akadozni kezd az élelmiszerellátás, és a sort hosszan lehetne folytatni, az árak pedig elszabadulnak,

Az 1929-es nagy gazdasági válság és a világháborúk hoztak már hatalmas inflációt, de 1945 után nagyjából konszolidálódott a helyzet. Válságok voltak azóta is, drágulás is, ilyen mértékű kilengések viszont már nem. Most, úgy gondolom, hogy a 2008-as válságnál is rosszabb lesz a helyzet. 

Ekkora gázhiány lépett fel?

Itt lesz érdekes a történet, ugyanis egetverő gázhiány nincs, nincsen két-három-négyszáz százalékos keresletnövekedés. Persze vannak a rendes piaci folyamatokon kívül is befolyásoló tényezők, például orosz érdekek vagy az Európai Uniós Kibocsátás-kereskedelmi Rendszer, de

Szokták még emlegetni a németországi atomreaktor bezárásokat is, csak nem tudom, milyen alapon, elvégre az egy évtizedes folyamat, nem tegnap találták ki.

Ha a gazdaság normálisan működik, akkor szalad fel valaminek az ára, ha hirtelen megnő iránta az igény és emögött van fizetőképes kereslet. A legnagyobb baj most szerintem az, hogy elhitetjük magunkkal, hogy van fizetőképes kereslet. Nincsen, és emiatt előbb-utóbb beüt a baj, valaki nem tudja majd kiegyenlíteni a számlát,

Ha nem az oroszok, akkor kik mozgatják az árfolyamokat?

A gázpiacon a termelők és a fogyasztók között számos szereplő mozog, közvetítők, traderek, az értékesítés gyakran soklépcsős folyamat, ezeknek a manipulatív lépései kihatnak a normál piaci folyamatokra is. A gáztőzsdéken szabályozatlan a helyzet, vannak olyan szupervállalkozások, monopóliumok, amelyek negatív folyamatokat generálnak.

Ehelyett most mindenki vészforgatókönyveket próbál kitalálni, de leginkább várja a csodát.

Menthető még a helyzet? Meddig bírják el a gazdasági szereplők ezeket az őrült árakat? 

Menthető, mivel az energiaárak növekedése mögött nem áll gazdasági szükségszerűség, akár a megfelelő állami beavatkozásokkal is le lehetne hűteni a drágulást, ami pozitív üzenetet küldene a gazdaságnak. A rendszerben vannak még tartalékok, talpon vannak még a vállalatok, amelyek tudnak termelni, így

A vállalkozások egy öt-tíz, legfeljebb tizenöt százalékos áremelkedést el tudnak viselni.

A világgazdaságban minden tekintetben óriási az egymásrautaltság, minden mindennel összefügg. Ha nincs rakodómunkás, aki kipakolja a konténert San Franciscóban, akkor azt nem tudják visszavinni Kínába, hiány lép fel, és máris drágul a szállítás. Vagy visszatérve az energiaárakhoz, ezek az Egyesült Államokban és Kanadában is emelkedtek ugyan, de közel sem olyan irgalmatlan mértékben, mint Európában. Ennek hatására

Belegondolni is rossz, mi lenne, ha a vállalkozások tömegesen mozdulnának meg és sorban szűnnének meg nálunk a munkahelyek. Az ilyen jellegű sokkhatásokat jó lenne elkerülni. Kering egy olyan elképzelés, hogy

Ha így is van, azzal nagyobb kár keletkezik, mint amennyi előnye lenne, és nem csak a vállalkozások járnak rosszul, ez a fogyasztóknak is óriási károkat fog okozni.