Svájcot, Új-Zélandot és a briteket is előzi a magyar gyermekgondozási rendszer, de van hova fejlődni

Luxemburg, Izland és Svédország vezeti az UNICEF által kiadott friss, a gyermekgondozási rendszereket értékelő rangsort, Norvégia és Németország pedig épphogy lecsúsztak a dobogóról. Az utolsó helyeket Ciprus, az Egyesült Államok és Szlovákia foglalják el.

közvetlen előttünk a horvátok vannak, utánunk a chileiek következnek.

Az ENSZ gyermekekkel foglalkozó szervezetének elemzői négy szempont mentén értékelték a gyermekgondozási rendszereket a magas jövedelmi kategóriába eső országokban. Vizsgálták egyfelől a gyermekszületés utáni anyasági és apasági fizetett szabadság idejét, a bölcsődei és óvodai ellátásban részesülő gyermekek arányát, illetve ezek költségeit, a gyermekgondozás minőségét pedig a gyermek-pedagódus aránnyal, illetve az óvodai és bölcsődei dolgozók minimálisan elvárt végzettségével értékelték.

A magyar helyezés az egyes indikátorokat külön-külön értékelve három esetben is jobb, mint az összesített helyezés.

Ami viszont a gyermekgondozási rendszer hozzáférhetőségét illeti, ott eléggé leszerepeltek a magyarok: ezen a téren az utolsó harmadba, a 36. helyre kerültünk – ennek lehetséges okaira még vissza fogunk térni. Aki tovább böngészné a többi ország részletes helyezéseit, ebben a táblázatban megteheti. (A cikk a táblázat után folytatódik.)

Nagyon kevesen használják ki az apasági pótszabadságot, miután gyermekük születik

A szülőket megillető szabadságok terén szerepelt a legjobban Magyarország: a vizsgált országok közül Magyarországon a negyedik legmagasabb összesítve az anyákat és apákat a gyermekszületés után megillető szabadság ideje. Ennek azonban legnagyobb részét – ahogy Japán kivételével az összes országban – az anyáknak járó szabadság teszi ki, Magyarországon az apák mindössze 5-7 napnyi fizetett apasági pótszabadságra jogosultak a gyermekek számától függően. Ráadásul

A 2002-ben bevezetett gyermekszületés utáni apasági pótszabadságot a magyar apák alig több mint egyötöde veszi igénybe, míg például a szomszédos Szlovéniában ugyanez az arány nagyjából 90 százalékos.

A szülői szabadságok lejárta után a vizsgált országok túlnyomó többségében az a tendencia figyelhető meg, hogy a szülők egyre inkább nem csak maguk gondoskodnak a gyermekükről. Hazánkban például 2011-ben még a szülők 70 százaléka mondta azt, hogy kizárólag ők nevelik a három évnél kisebb gyermeket, 2019-re ez az arány viszont 50 százalék alá csökkent. Az azonban, hogy nem kizárólag a szülők foglalkoznak a gyermekükkel, nem jelenti – főleg nem Magyarországon – a bölcsődei ellátás népszerűségének berobbanását. Ehelyett itthon az jellemző, hogy a szülők informális gyermekgondozást  vesznek igénybe – ez gyakorlatilag azt takarja, hogy megkérik a szomszédot, az idősebb testvért vagy a nagymamát, hogy vigyázzon kicsit a kölykökre. Ebben Magyarország majdnem listavezető, a magyar gyerekek körülbelül 40 százalékát gondozták így, ennél csak a román érték magasabb.

Van hova fejlődnie a hazai bölcsődei hálózatnak

Az előzőekből már sejthető, hogy a bölcsődei szolgáltatások igénybevétele nem túlságosan elterjedt Magyarországon.

– az ugyanakkor kiemelendő, hogy az adatok szerint nálunk legalább nincs nagy különbség a bölcsődei ellátás igénybevételének terén a családok jövedelmi helyzete alapján a vizsgált országok többségével ellentétben.

Ehhez kapcsolódóan azt is vizsgálták az elemzők, hogy mennyibe kerül a szülőknek a gyermekgondozás: Magyarországon egy átlagos jövedelmet kereső család az átlagfizetés 9 százalékát, míg egy egyedülálló, alacsony jövedelmű szülő nagyjából a jövedelmének 6 százalákát kell, hogy gyermekgondozásra költse. 

mivel a magyar a adat itt is csak a középmezőnyre volt elég. Itthon jelenleg nagyjából 12 gyermek jut egy óvodapedagógusra, a listavezető Izlandon és Új-Zélandon ez az arány mindössze 5-6 fő pedagógusonként.

A beharangozott bölcsődefejlesztés, ami máig várat magára

Emlékezetes, hogy 2019 februárjában Orbán Viktor bejelentette a hét pontból álló úgynevezett családvédelmi akciótervet, mely többek közt tartalmazta, hogy a kormány 2022-re 70 ezerre szeretné növelni a bölcsődei férőhelyek számát. Mindez egy régóta fennálló problémára jelentene választ, ugyanis a bölcsődét igénybe vevők alacsony aránya – lásd fentebb az UNICEF adatait – jellemzően nem annak tudható be, hogy a szülők elutasítanák a bölcsődéket, hanem hogy egyszerűen nincs Magyarországon elegendő bölcsődei férőhely, illetve hogy azok eloszlása a települések közt nem megfelelő.  Évente gyermekek ezreinek – 2020-ban pontosan 3244 – felvételi kérelmét utasítják el férőhelyhiányra hivatkozva. Emellett 2020-ban 32 590 bölcsődés korú gyermek élt olyan településen, ahol nem volt helyben elérhető bölcsődei ellátás.

hiszen így csak később tudnak visszatérni a munka világába, ha nem tudják megoldani a gyermekük elhelyezését.

A nagyvolumenű bölcsődefejlesztésből egyelőre ugyanakkor nem sok látszik: Orbán ígérete szerint 2019-ben 10 ezer új bölcsődei férőhelyet kellett volna átadni, a KSH adatai szerint azonban abban az évben mindössze kicsit több mint 1500 férőhellyel bővült az ellátás, így 2020 május végére 50 208 bölcsődei férőhely volt Magyarországon. Bár a 2021. májusi adatok a KSH egyelőre még nem tette közzé, semmi nem utal arra, hogy a koronavírus-járvány alatt berobbant volna a bölcsődei férőhelyek száma. Így pedig

Ez már csak azért is tűnik elképzelhetetlennek, mert a KSH éves adatai szerint nagyjságrendileg 2009 és 2019 között növekedett annyival a bölcsődei férőhelyek száma (ráadásul ebben egy 2017-es törvényváltozás is benne van, mely csak a statisztika szintjén hozott növekedést a családi napközik átnevezésével), mint amekkora növekedést Orbán 2019 és 2022 között akart elérni.

A bölcsődefejlesztés legfrisebb számait és a vállalt határidő betartását illetően kérdéseinkkel megkerestük a családokért felelős tárca nélküli miniszter hivatalát. Ha választ kapunk, cikkünket frissíteni fogjuk.

Az UNICEF által kiadott teljes dokumentumot itt érheti el.

(Címlap: Gyerekek játszanak a Szigetmonostori Bölcsőde udvarán 2019. augusztus 26-án. MTI/Mohai Balázs)