Óriási szükség van erre az újításra, mert eddig a kémiai rakéták nagy tolóerőt, de alacsony üzemanyag hatékonyságot mutattak, míg az elektromos meghajtású társaik alacsony tolóerővel, de hatékony üzemanyag felhasználással működtek. Ez azonban problémát jelent a ciszlunáris térben, ahol a pályák módosításához nagy lendületre és hatékony üzemanyag felhasználásra van szükség. Ráadásul az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának alapvető követelménye, hogy a gyors manőverezés kivitelezhető legyen a szárazföldön, a tengeren és a levegőn kívül az űrben is. Ebben segíthetnek az NTP rendszerek, ahol egy vegyi rakéta égéskamráját egy atomreaktorra cserélik, így az üzemanyagul szolgáló hidrogént olyan extrém hőmérsékletre tudják melegíteni, hogy a teljesítmény elérheti az elektromos hajtóművek teljesítményének akár 10.000-szeresét, vagy a vegyi rakéták teljesítményének ötszörösét.
Az együttműködő partnerek már bizonyítottak
A DRACO megvalósításának egyik első lépcsőjeként a DARPA szerződést kötött a General Atomics vállalattal, mely az NTP reaktor és a meghajtási alrendszerek koncepcióját tervezi, illetve a Blue Origin és a Lockheed Martin vállalatokkal, melyek az operációs és demonstrációs rendszert fejlesztik majd.
A DRACO programmenedzsere szerint ezek a cégek már bizonyították képességeiket a fejlett reaktor-, meghajtó- és űrhajós rendszerek kifejlesztésében és telepítésében. Korábban a DARPA már megbízta a Gryphon Technologies-t is, hogy egy alacsony dúsítású urán NTP rendszeren dolgozzon.
Az első szakasz feladatai