A 24. órában vagyunk

„Ha egy mondatban kellene összegezni a Magyar Nemzeti Bank legújabb kötetének fő üzenetét, akkor az talán ez lenne: elkerülhetetlenné vált a közgazdaságtan radikális megújítása. Már a kötet címe is arra utal, hogy a jelenleg elterjedt gondolkodás nincs összhangban a fenntarthatósággal. Miért?

Könyvünkben valóban arra kívánjuk felhívni a figyelmet, hogy a 24. órában vagyunk, ezért itt az ideje, hogy másképp gondolkozzunk a gazdaság működéséről. A világgazdaság hatalmas fejlődést ért el a második világháború óta. Emberek százmillióinak sikerült kilépnie a mélyszegénységből és a globális középosztály részévé válniuk. Ugyanakkor ennek a fejlődésnek súlyos ára volt. A világgazdaság környezeti terheinek elnyelése már közel két Földnyi bolygót igényelne. A bioszféra és az éghajlat drasztikus változását mindenki a saját bőrén érezheti, miközben a gazdasági fejlődés szinte minden korábbinál magas adósságok és vagyoni különbségek mellett zajlik. Könnyű belátni, hogy a növekedést ilyen formában nem csak hosszú, de már rövid távon sem lehet fenntartani.

Eközben elkezdődött a digitális forradalom, amely egyes vélemények szerint a következő száz évben olyan változást hozhat életünkben, mint amekkorát az elmúlt 20.000 évben éltünk át. Ahhoz, hogy ezen körülmények mellett a világ egy ökológiai, társadalmi és pénzügyi szempontból is fenntartható pályán fejlődjön, alapvetően másként kell gondolkodnunk, mint azt az elmúlt évszázadokban tettük. Ebben a megújítási folyamatban a közgazdaságtannak, mint a gazdaságok működésével foglalkozó tudománynak központi szerepet kell játszani.

Csak két példa, amivel könyvünkben is foglalkoztunk. A diákok az alapozó kurzusokon a mai napig azt tanulják, hogy a gazdasági kibocsátás megfelelő nyersanyagok felhasználása mellett a humán tőke és fizikai tőke valamilyen optimális interakciójának eredményeként áll elő. Közben csak széljegyzetként hallanak arról, hogy ezen termelési folyamatnak vannak természeti környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatásai (ún. negatív externáliák) is. Ezzel szemben a valóságban azt látjuk, hogy ezek a mellékhatások tönkre tehetik az egész világot, maga alá temetve mindent amit eddig gazdaságnak hívtunk. A megoldás az lenne, hogy már az első órák azzal kezdődnének, hogy a természeti tőke a gazdaság működésének egyik alappillére, aminek megőrzése és fejlesztése ugyanolyan fontos, mint a humán és a fizikai tőkéről tanultak esetében.

Hasonló probléma a GDP, mint gazdasági mutató misztifikálása. A gazdaságpolitikai óráktól kezdve a politikusi megnyilatkozásokon át a pénzügyi elemzésekig a minél magasabb GDP növekedés elérése mindent felülíró célként jelenik meg. Közben a GDP, mint statisztikai mutató semmilyen információval nem szolgál a gazdasági működés mögött álló finanszírozási folyamatok alakulásáról, a társadalmi egyenlőtlenségek változásáról vagy éppen a természeti környezetre gyakorolt hatásokról. A világ egy olyan mutatót használ legfontosabb célváltozóként, amely a hosszú távú fenntarthatóság megítélésére nem alkalmas. És a sort még hosszan folytathatnám.

Ezen kritikus szűrőn át nézve a világot kötetünkben újszerű, olykor provokatív kérdésekkel és a kérdésekhez kapcsolódó gondolatokkal vezetjük végig az olvasót a fenntartható jövőnket leginkább meghatározó témákon. A közgazdasági gondolkodás átalakulása a válságot követő évtizedben már elkezdődött – beszédes megnézni az elmúlt évek közgazdasági Nobel-díjasainak listáját – azonban a megújulás lassan halad, gyorsabb sebességre kell kapcsolnunk.

A kötet számba veszi a gazdaságra és így a közgazdaságtanra váró öt legfontosabb kihívást. Melyek ezek?

A kötetet jegyző jegybanki, illetve az MNB-vel szoros szakmai kapcsolatban álló intézményekben dolgozó szakemberek öt kiemelt globális fenntarthatósági kihívást azonosítottak. Ezek a gazdasági növekedés ökológiai következményei, a demográfiai robbanás, a technológia rohamtempóban történő fejlődésének hatása, a geopolitikai kihívások, valamint a pénz digitális átalakulása.

Vegyük röviden sorba az említett tényezőket. Mit tehetünk az ökológiai és demográfiai kihívásokkal kapcsolatban?

A természeti erőforrások kimerülése és a túlnépesedés olyan problémákhoz vezet, ami megkérdőjelezi a korábbi növekedési modellek és pályák fenntarthatóságát. Ezen problémák kezeléséhez a gazdaságszervezéstől kezdve a pénzügyi befektetéseken és az adórendszeren át a társadalmi attitűdökig egy sor területen sürgős változásokra van szükség. A könyvben bemutatásra kerül a zöld növekedés keretrendszere. A termelési és fogyasztási láncon belül organikus együttműködést kell elérni, ami egyaránt magában foglalja az energia-mix átállítását, a fogyasztói attitűdök megváltozását, a beruházások és innovációk célzott ösztönzését, valamint a tudatos hulladékmenedzsmentet is. Az ösztönzők alapvető módosítását kell elérni, melynek során a környezetterhelés valós költsége beépül a gazdasági döntésekbe. Ennek egyik lehetősége az erős szabályozói beavatkozás, aminek megtervezése azonban komoly kihívást jelent majd, hiszen a gazdaság működésébe való hirtelen beavatkozás rendszerint rövid távon növekedési áldozattal jár.

További lehetőség a zöld adózás terjedése. A zöld adók a jövőben a költségvetés bevételeinek egyre nagyobb részét adhatják. A zöld gazdaság egy sajátos szelete a zöld finanszírozás, aminek jelentőségét jól érzékelteti, hogy a Világbank becslése szerint az elkövetkező évtizedekben 89 ezer milliárd dollár összegű infrastrukturális beruházást kell végrehajtani ahhoz, hogy elérhető legyen a párizsi klímaegyezményben kitűzött klímacél. Sürgősen választ kellene találni a kérdésre, hogy ki fogja mindezt finanszírozni. Az infrastrukturális fejlesztésekben hagyományosan aktív kormányzatok többsége már jelenleg is a magas adósság problémájával küzd, miközben a magánszféra szereplői korábban is csak vonakodva finanszíroztak hosszú távon megtérülő, komoly kockázatokkal bíró projekteket.

A demográfia tekintetében régiónként eltérő kihívásokkal szembesülünk. A világ népessége 2050-ben megközelítheti a 10 milliárd főt. A demográfia trendek azonban közel sem oszlanak majd meg egyenletesen. Európában és a fejlett világ nagy részében a népességszám csökkenése és a társadalmak öregedése okoz majd kihívást, miközben Afrikában, valamint Dél-Amerika és Ázsia egyes régiójában folytatódik a dinamikus növekedés. Közben általános jelenség, hogy a népesség egyre nagyobb hányada él városokban. A megavárosok kora jön, ahol a városok köré a gazdasági és társadalmi élet, az innovációk, az oktatás, a közlekedési rendszerek minden korábbinál erősebb, komplexebb ökoszisztémája szerveződik. A demográfiai átalakulás eközben egy sor területen jelentős következményekkel jár. A munkaerőpiac, a munkatermelékenység, a növekedés szerkezete, a környezeti terhelés, az adórendszerek, de még az infláció és ezen keresztül a monetáris politika esetében is hosszan tartó hatásokra számíthatunk.

A technológiai fejlődés a szemünk előtt zajlik. Mik lehetnek ennek a társadalmi-gazdasági hatásai?

A legnagyobb kérdés, hogy képesek leszünk-e lépést tartani a technológia viharos sebességű átalakulásával. Amennyiben igen, akkor jó esélyünk van arra, hogy az emberiség olyan problémákat oldjon meg, amelyekkel évszázadok óta hasztalan próbálkozott (például eddig gyógyíthatatlan betegségek gyógyítása, a várható élettartam jelentős növelése, az űrkutatás vagy épp a környezetvédelem területén). Azonban, ha elveszítjük a kontrollt, akkor könnyen a meglévő társadalmi és gazdasági alapokat romboló folyamatok indulhatnak be.

A múltban a technológiai forradalmak időszakát a társadalmi egyenlőtlenség növekedése jellemezte. Ennek esélye most is jelentős, miközben a világ több részén már jelenleg is nagy vagyoni és jövedelmi különbségeket látunk. A probléma feloldásában központi szerepet kell, hogy kapjanak az oktatási és képzési rendszerek. A jövő munkahelyei egyre inkább kreativitást, kritikus gondolkodást, valamint fejlett szociális készségeket fognak igényelni, így az alapvető digitális tudás megszerzése mellett ezekre a képességekre érdemes az oktatás-fejlesztés során koncentrálni.

Az információ világunk új nyersanyagává válik. Az adat lesz az »új olaj«. Gazdasági és társadalmi interakcióink egyre nagyobb szelete kerül át a virtuális térbe. Az adatok gyűjtéséből a vállalatok és a fogyasztók is profitálhatnak, de az adatok tulajdonlásával, keletkezésével és tárolásával kapcsolatos kockázatok is megnövekednek. Az adatok fenntartható felhasználásához és az inkluzív digitalizáció eléréséhez vállalati és szabályozói szinten is válaszokat kell találni.

Egy egész fejezetet szentel a kötet a pénz jövőjének – hogy nézhet ki a jövő pénze?

Természetes, hogy egy jegybank kiemelt figyelmet fordít a pénzügyekre. Másrészt az is valószínűsíthető, hogy az IT szektor után a pénzügyi közvetítés lehet az egyik első olyan ágazat, ahol megvalósul a teljes digitális átállás. A kérdésre válaszolva, a jövő pénze egészen bizonyosan teljes mértékben digitális lesz. A megvalósítást illetően azonban még több versengő megoldás van a döntéshozói asztalokon. Nem dőlt még el, hogy a digitális pénz csak a pénz fizikai formájának átalakulását jelenti, vagy tartalmi szempontból is egy teljesen új pénzügyi rendszerbe lépünk át. A folyamat már elkezdődött. Talán észre sem vesszük, de manapság már több szolgáltatásért is pénz helyett információkkal »fizetünk«.

Külön elemezzük a pénzügyi rendszer szerepét a fenntartható fejlődésben. A pénzügyi közvetítés elmúlt évszázadaiban általánosan jellemző volt a fizikai fedezetek kiemelt szerepe. A 70-es évekig még a devizák is átválthatók voltak aranyra, míg a hitelezés jelentős részét napjainkig a fizikai fedezet (például lakás vagy gépsorok) mellett nyújtott kihelyezések adják. A jövőben a fedezetet egyre inkább az információk jelentik majd. Ez nagy lehetőséget jelenthet a már napjainkban is óriási adatbázisokkal rendelkező bigtech cégek számára, akik komoly versenytársai lehetnek a tradicionális bankoknak.

Az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi háborút látva könnyen belátható, hogy a geopolitikai összefüggések gazdasági szempontból is felértékelődnek. Milyen trendek várhatók, milyen új kereskedelmi és gazdasági rendszerek alakulhatnak ki a talán nem is oly távoli jövőben?

A 2008-as gazdasági válságig tartó hiperglobalizációt követő időszak legfontosabb geopolitikai trendje az egypólusú világrend felől a multipolarizáció felé történő elmozdulás lehet. Új együttműködések, új gondolkodási formák, új megoldások, új értékrendek alakulnak ki. A legfontosabb új együttműködés Európa és Ázsia mélyülő kapcsolatrendszerével létrejövő Eurázsia lehet. Ebben a folyamatban a közép-kelet-európai térség az eurázsiai kontinens kaputérségévé válhat.

A globalizáció formája is megváltozik. A ’80-as és ’90-es években a globalizáció leginkább az áruk és a tőke gyorsuló és szélesedő áramlását jelentette. A 2000-es évek első évtizedeiben megtanultuk, hogy a munkaerő is egyre mobilabbá vált. A jelen a szolgáltató szektor globalizálódásáról szól, miközben már körvonalazódik a jövő nyersanyagáért, az információért folyó éles versenyfutás. Ahogy a gazdasági élet egyre nagyobb szelete kerül át a virtuális térbe, a megszerezhető információk egyre fontosabb »termékké« válnak. Közben a munkapiacon új foglalkoztatási formák is megjelennek majd. Egyre nagyobbá válik a – munkájukat a digitális térben végző, fizikailag nem egy-egy országhoz vagy városhoz kötődő – digitális nomádok tábora. Azok a gazdaságok, azok a városok, amelyek képesek lesznek megnyerni ezen új típusú munkavállalókat, komoly versenyelőnyre tehetnek szert.

Az urbanizációs trendek kapcsán már érintettük, hogy a 21. század új erőközpontjai a megavárosok lesznek. A globális várostérségek és megarégiók az országok szövetsége mellett egy egyre szorosabbá váló gazdasági, pénzügyi és kulturális hálózatot alkotnak majd.

Mindezek alapján honnan jöhet a közgazdaságtan új evolúciós hulláma?

Mint az élet oly sok területén, az evolúciós hullámok többnyire a perifériáról érkeznek. Ahhoz, hogy a fenntartható fejlődést övező vitákban a közgazdaságtan visszaszerezze meghatározó szerepét, folytatni kell az elmúlt évtizedben már elindult megújulási folyamatot. Ráncfelvarrással ezúttal nem elégedhetünk meg, több esetben az alapok újragondolására is szükség lesz. Fontos, hogy egyre nagyobb mértékben építsünk a tudományok közötti fúziók erejére.

E téren a Magyar Nemzeti Bank műhelyei az optimisták közé tartoznak. Az óriási adatbázisok (big data) elérhetőségével, a számítási kapacitások exponenciális fejlődésével, a pszichológia, a szociológia, a játékelmélet, a hálózatkutatás, a geotudományok vagy épp a politológia eredményeinek integrálásával egy igazi közgazdasági aranykor következhet a fenntartható jövő közgazdaságtana számára. Az előttünk álló út azonban még hosszú és rögös, amin csak kellő nyitottsággal, kreativitással és kitartással lehet végig haladni. Könyvünk ehhez kíván segítséget nyújtani minden érdeklődő számára.”

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.