Napjaink legnagyobb ellentmondása

„Az internet robbanásszerű elterjedése, az email és a mobiltelefonok demokratizálták az információhoz való hozzáférést. Az 1990-es években az emberek meg voltak arról győződve, hogy a munkahelyek fizikai elhelyezkedése, vagy hogy a munkavállalók hol élnek, elveszíti majd a jelentőségét.

De az elmúlt 25 év során ennek pont az ellenkezőjét tapasztaltuk:

különösen a magasan képzett munkavállalók esetében. Az amerikai városok a munkahelytípusok és a karrierlehetőségek szempontjából egyre jobban különböznek egymástól.

Azzal nem mondunk újat, hogy egyes területek gazdaságilag dinamikusabbak és jobb munkapiaci lehetőségeket kínálnak más területeknél; mindig is ez volt a helyzet. Ami viszont manapság teljesen megváltozott, az a területek közti különbség mértéke; a legsikeresebb területek munkapiaca soha nem látott mértékben hagyja le a legsikertelenebb területek munkapiacát. Ez azért egy paradoxon, mert miközben tengernyi információ áll a rendelkezésünkre és a kommunikációt is könnyedén megoldhatjuk a világ szinte bármely pontján, addig a földrajzi elhelyezkedés megmaradt a munkatermelékenység és a gazdasági siker kulcstényezőjének.

A második világháború utáni három évtizedben a gyártószektor biztosította a magas keresetű munkahelyeket az Egyesült Államokban. A gyártás földrajzilag elhatárolt volt, klaszterekbe tömörült, de ez a tömbösödés korlátok közé volt szorítva. Az elmúlt harminc év során a foglalkoztatottak száma csökkent a gyártószektorban, és az innovációs szektor lett a jó munkahelyek új lelőhelye. Azonban az innovációs szektor földrajzilag még jobban egy helyre összpontosul. Következésképp

manapság sokkal inkább helyfüggő, hogy valakinek sikerül-e jó munkahelyet találnia, mint régen.

Szerintem a fizetésbéli különbségek és a háztartások bevételei városról városra egyre inkább eltérőek lesznek a közeljövőben.” 

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.