Egyre többen költöznek vissza már Norvégiából is a közép-kelet-európai régióba. Amikor 2004-ben Lengyelország csatlakozott az Európai Unióhoz, a munkanélküliség szintje közel 20 százalék volt az országban, ami azt eredményezte, hogy a lengyel munkaerő kivándorolt az országból. A lengyelek célpontjává vált többek között Norvégia és Hollandia, ahol a bérek magasabbak voltak és könnyebben lehetett munkát találni, mint otthon. Mára viszont fordult a kocka, ugyanis a lengyelek és a V4-ek rendelkeznek az egyik legalacsonyabb munkanélküliségi rátával az egész EU-ban, a növekvő bérek pedig egyre több munkaképes korú embert vonzanak haza.
Közép-Európa lenyomta a norvég béreket
Korábban a norvégok még sok esetben problémaként tekintettek a lengyel munkásokra, mára viszont már hiányolják őket a munkaerőpiacról. Májusban a Fafo nevű norvég nonprofit munkapiaci kutató-alapítvány kiadott egy jelentést, amelyből kiderült, hogy a norvég válaszadók 44 százaléka szerint a bevándorlók kiszorítják a munkaerőpiacról a kevésbé képzett norvég munkavállalókat.
A megkérdezettek fele egyetértett abban, hogy a
Bajban az építőipar, nem jön több közép-európai dolgozó
A legfrissebb adatok viszont az mutatják a Science Nordic szerint, hogy a közép-európai hátterű norvégiai be- és kivándorlók száma már megegyezik. Az elmúlt évben szinte tökéletesen ki is egyenlítődött, így már csak nettó 28 fő vándorolt Lengyelországból Norvégiába. A cikkben a magyarokat azért nem említik, mert a magyarság körében az elvándorlási hajlandóság a tévhitekkel ellentétben alacsony, de a legújabb adatok alapján a magyarokra is igaz, hogy többen jönnek haza, mint amennyien elmennek.
Mindeközben a norvég építőipar súlyos munkaerőhiánnyal küzd, ugyanis ez a norvég iparág foglalkoztatta a legtöbb lengyel munkavállalót.
A Norvég Építőipari Szövetség (BNL) korábbi jelentése szerint a norvég építőiparban évek óta nem volt ilyen alacsony a munkanélküliség. Ez a jelenség egész Európában is megfigyelhető, főleg az építőipari szektorban, ahol kevés a jól képzett szakember. Közép-Európában egyébként kimagasló a magyar építőipar teljesítménye is, amely a nyugat-európai stagnálással mutat különösen erős ellentétet – olvasható a Makronóm cikkében.
Norvégiában „a vállalatok és a szervezetek még mindig úgy beszélnek, mintha végtelen hozzáférésük lenne a külföldi munkaerőhöz. Nem látom jelét semmit olyan törekvésnek vagy kampánynak, amely az iparágba vonzaná az embereket külföldről, vagy egyszerűen megpróbálná megtartani őket” – jelentette ki Iwona Kilanowska, a Norvég Építőipari Szövetség lengyel tanácsadója.
Lengyelországban a helyzet ugyanaz, mint Norvégiában volt korábban
Kilanowska hozzátette, hogy a lengyel építőipari cégek is egyre nehezebben tudnak képzett munkaerőhöz jutni, attól függetlenül, hogy drasztikusan növekedtek a bérek a szektorban. Ennek eredményeképpen a lengyelek
Kilanowska szerint a lengyeleknél így ma ugyanaz az a helyzet a bevándorló dolgozókkal és az ő munkakörülményeikkel, mint amikor a kelet-európaiak mentek először Norvégiába.
Fordul a kocka
2018-ban nagyjából 185 ezer kelet-európai dolgozott Norvégiában, akik közül 130 ezer Norvégiában is élt, a Norvég Statisztikai Hivatal (SSB) adatai szerint további 55 ezer ember pedig ingázott a két ország között. A legtöbben közülük Lengyelországból érkeztek. A legnagyobb bevándorlási hullám 2011-ben volt, amikor 27 ezren érkeztek Norvégiába.
A főbb ok, ami miatt korábban a lengyelek nagy része – akárcsak Kilanowska – elhagyta Lengyelországot, a magas munkanélküliség volt, amely még a húsz százalékot is elérte 2004-ben.
Mára viszont a lengyel munkanélküliség is rekord alacsony, 5,5 százalék, miközben a bérek is növekedtek és a kormány egyre több támogatást nyújt a családoknak, ami tovább javítja helyzetüket. Akárcsak Magyarországon, ahol a munkanélküliségi ráta 3,5 százalékon áll és közgazdászok szerint hazánk költi a legtöbb pénzt a családokra az unióban, a GDP közel öt százalékát.
Ráadásul a jól képzett lengyeleket ma már elég jól megfizetik és az életszínvonal is sokat javult az országban, ezért a legtöbben nem is hagynák el a családjukat azért, hogy külföldre költözzenek. Egy 2018-as felmérés szerint
Ez a szám 2014-ben még 79 százalék volt.
Egy másik kutatás 539 lengyel megkérdezésével arra jutott, hogy 18 százalék nem dolgozna külföldön, mert túl nagynak tartja a kulturális különbségeket, 12 százalék pedig azért nem, mert úgy véli, hogy a lengyelekkel rosszul bánnak külföldön.
Most már tudjuk: a szivárványkoalíció - benne a Tisza Párttal – ha tehetné, Budapesten is eltörölné a rezsicsökkentést, és migránsokat telepítene be a fővárosi önkormányzat bérlakásaiba.
Az Egyesült Királyságban ehhez még embercsempésznek sem kell lenni.
Nem értik, miért nem dolgoztathatják őket, ha már ott vannak.
Az elnökválasztási valóságshow legújabb kabalaállata egy amerikai szürke mártírmókus, aki fellibbentette a fátylat a demokraták képmutatásáról. Veczán Zoltán írása.
Ma úgy néz ki, inkább az unalmas és veszélyes munkáktól szabadítanak meg minket – akár néhány éven belül az otthonunkban is.
Háborog a német társadalom a kiadások láttán.
A bizarr incidens mögött egy bombafenyegetés áll.
Akinek van pénze Ukrajnában, az kifizeti, hogy ne vigyék a frontra, akinek nincs, az megy a húsdarálóba.
