Egyre többen költöznek vissza már Norvégiából is a közép-kelet-európai régióba. Amikor 2004-ben Lengyelország csatlakozott az Európai Unióhoz, a munkanélküliség szintje közel 20 százalék volt az országban, ami azt eredményezte, hogy a lengyel munkaerő kivándorolt az országból. A lengyelek célpontjává vált többek között Norvégia és Hollandia, ahol a bérek magasabbak voltak és könnyebben lehetett munkát találni, mint otthon. Mára viszont fordult a kocka, ugyanis a lengyelek és a V4-ek rendelkeznek az egyik legalacsonyabb munkanélküliségi rátával az egész EU-ban, a növekvő bérek pedig egyre több munkaképes korú embert vonzanak haza.
Közép-Európa lenyomta a norvég béreket
Korábban a norvégok még sok esetben problémaként tekintettek a lengyel munkásokra, mára viszont már hiányolják őket a munkaerőpiacról. Májusban a Fafo nevű norvég nonprofit munkapiaci kutató-alapítvány kiadott egy jelentést, amelyből kiderült, hogy a norvég válaszadók 44 százaléka szerint a bevándorlók kiszorítják a munkaerőpiacról a kevésbé képzett norvég munkavállalókat.
A megkérdezettek fele egyetértett abban, hogy a
Bajban az építőipar, nem jön több közép-európai dolgozó
A legfrissebb adatok viszont az mutatják a Science Nordic szerint, hogy a közép-európai hátterű norvégiai be- és kivándorlók száma már megegyezik. Az elmúlt évben szinte tökéletesen ki is egyenlítődött, így már csak nettó 28 fő vándorolt Lengyelországból Norvégiába. A cikkben a magyarokat azért nem említik, mert a magyarság körében az elvándorlási hajlandóság a tévhitekkel ellentétben alacsony, de a legújabb adatok alapján a magyarokra is igaz, hogy többen jönnek haza, mint amennyien elmennek.
Mindeközben a norvég építőipar súlyos munkaerőhiánnyal küzd, ugyanis ez a norvég iparág foglalkoztatta a legtöbb lengyel munkavállalót.
A Norvég Építőipari Szövetség (BNL) korábbi jelentése szerint a norvég építőiparban évek óta nem volt ilyen alacsony a munkanélküliség. Ez a jelenség egész Európában is megfigyelhető, főleg az építőipari szektorban, ahol kevés a jól képzett szakember. Közép-Európában egyébként kimagasló a magyar építőipar teljesítménye is, amely a nyugat-európai stagnálással mutat különösen erős ellentétet – olvasható a Makronóm cikkében.
Norvégiában „a vállalatok és a szervezetek még mindig úgy beszélnek, mintha végtelen hozzáférésük lenne a külföldi munkaerőhöz. Nem látom jelét semmit olyan törekvésnek vagy kampánynak, amely az iparágba vonzaná az embereket külföldről, vagy egyszerűen megpróbálná megtartani őket” – jelentette ki Iwona Kilanowska, a Norvég Építőipari Szövetség lengyel tanácsadója.
Lengyelországban a helyzet ugyanaz, mint Norvégiában volt korábban
Kilanowska hozzátette, hogy a lengyel építőipari cégek is egyre nehezebben tudnak képzett munkaerőhöz jutni, attól függetlenül, hogy drasztikusan növekedtek a bérek a szektorban. Ennek eredményeképpen a lengyelek
Kilanowska szerint a lengyeleknél így ma ugyanaz az a helyzet a bevándorló dolgozókkal és az ő munkakörülményeikkel, mint amikor a kelet-európaiak mentek először Norvégiába.
Fordul a kocka
2018-ban nagyjából 185 ezer kelet-európai dolgozott Norvégiában, akik közül 130 ezer Norvégiában is élt, a Norvég Statisztikai Hivatal (SSB) adatai szerint további 55 ezer ember pedig ingázott a két ország között. A legtöbben közülük Lengyelországból érkeztek. A legnagyobb bevándorlási hullám 2011-ben volt, amikor 27 ezren érkeztek Norvégiába.
A főbb ok, ami miatt korábban a lengyelek nagy része – akárcsak Kilanowska – elhagyta Lengyelországot, a magas munkanélküliség volt, amely még a húsz százalékot is elérte 2004-ben.
Mára viszont a lengyel munkanélküliség is rekord alacsony, 5,5 százalék, miközben a bérek is növekedtek és a kormány egyre több támogatást nyújt a családoknak, ami tovább javítja helyzetüket. Akárcsak Magyarországon, ahol a munkanélküliségi ráta 3,5 százalékon áll és közgazdászok szerint hazánk költi a legtöbb pénzt a családokra az unióban, a GDP közel öt százalékát.
Ráadásul a jól képzett lengyeleket ma már elég jól megfizetik és az életszínvonal is sokat javult az országban, ezért a legtöbben nem is hagynák el a családjukat azért, hogy külföldre költözzenek. Egy 2018-as felmérés szerint
Ez a szám 2014-ben még 79 százalék volt.
Egy másik kutatás 539 lengyel megkérdezésével arra jutott, hogy 18 százalék nem dolgozna külföldön, mert túl nagynak tartja a kulturális különbségeket, 12 százalék pedig azért nem, mert úgy véli, hogy a lengyelekkel rosszul bánnak külföldön.
Parászka Boróka szerint a migráció igenis álprobléma, és szégyellje magát mindenki, aki szerint pár migránst nem tudunk befogadni az EU-ba. Kár, hogy a számok mást mutatnak.
„Valósággá válik az aggodalmunk ” – fogalmazott a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára.
Ez az ő saruk, és mi ezért nem fogunk fizetni! Soha!
Eddig erőforrásnak mondtátok a migrációt, most meg már csapás, ami lesújtott rátok?
„Lázadás indul” – fogalmazott a miniszterelnök.
Sajnos nagyon is valós kritikát fogalmazott meg Kirill Dmitrijev az unióval szemben.
Washington üzenete világos, a döntés felelőssége Európáé.
Karácsony Gergely a kritikára egy Esterházy-idézettel válaszolt.
