„Lényegében a gazdasági és társadalmi következmények tekintetében nincs különbség aközött, amikor a Fed a derült égből állít elő pénzt és amikor egy pénzhamisító követi el ugyanezt. Különbség mindössze jogi és méretbeli szempontból van. Amíg a mezei hamisítókat megbüntetik, teszem hozzá helyesen, addig a Fed tevékénységét még fel is magasztalják.
(…)
A Fed úgy próbálja meg elrejteni a pénznyomtatás vagyonra gyakorolt negatív hatásait, hogy kiemeli azokat a szektorokat, melyekre pozitív hatással volt a monetáris expanzió, például a lakáspiacot. A statisztikák azt mutatják ilyenkor, hogy a kiválasztott kedvezményezettek valóban jól jártak. Azonban a Fed nem tünteti fel, hogy a gazdaság többi szereplőjének mindez mennyibe kerül, pedig a kár olyan mértékű, hogy azt felmérni is lehetetlen. Ezt a jelenséget az előnyök koncentrációjának és a költségek szétszóródásának hívják. Az előbbit meg lehet mérni, míg az utóbbit nem. Vagyonteremtés helyett vagyonrombolás megy végbe ilyenkor, ugyanis a pénznyomtatás megzavarja a termelés szerkezetét, ezáltal rossz befektetéseket generál, amiket aztán fel kell számolni és így azok sohasem térülnek meg. Lényegében a folyamat vesztesei többet veszítenek, mint amit a kedvezményezettek nyernek.”