Robban a régió – kell-e szégyenkeznünk?

„Közös jellemzői a növekedésnek, hogy húzóereje a kelet-európai bérek meredek emelkedése miatt a fogyasztás, míg az új EU-ciklus forrásainak köszönhetően a beruházások is magukra találtak a tavalyi – egész régióra jellemző – visszaesés után. Mindeközben szinte az egész térség profitált a vártnál lényegesen jobb európai konjunktúrából is. A növekedés üteme mégis számottevően eltér az egyes gazdaságok esetében, aminek hátterében különböző ciklikus, gazdaságpolitikai és specifikus tényezők állnak. A hazai gazdaság bővülését az idén nagymértékben, mintegy 0,5-0,6 százalékponttal visszafogja a mezőgazdasági kibocsátás két számjegyű visszaesése. Ezt leszámítva az idei növekedés eddig 4,2-4,3 százalék körül alakulna, az egész évet tekintve pedig elérhetné a 4,5 százalékot, így már messze nem lenne olyan mértékű az elmaradás a régiós társaktól. A hazai gazdaságot a mezőgazdaság, illetve az annak kibocsátását meghatározó időjárási tényezők jóval nagyobb mértékben befolyásolják, mivel egyrészt a cseh és a szlovák gazdaságban betöltött súlya kisebb, másrészt a hazai mezőgazdaság szerkezetében a növénytermesztés aránya eléri a 60 százalékot (azon belül is igen magas a szántóföldi termelés részaránya).

Külön említést érdemel, hogy a bérek meglódulása az egész régióra jellemző a kivándorlás okozta munkaerőhiány miatt, és a bérkiáramlás fokozódása elkerülhetetlennek tűnik a következő években. A hazai lakosság messze nem költi el a teljes többletjövedelmét, amit a megtakarítások meredek emelkedése is tükröz. Ezt alátámasztja, hogy a hazai lakosság GDP-arányos nettó pénzügyi eszközei a legmagasabbak, míg a GDP- és jövedelemarányos hitelállománya a legalacsonyabb a régióban. A térségbeli háztartások költekezése azonban nem egy esetben meghaladja a reáljövedelmek növekedését, azaz az eladósodás felfutása is fűti a növekedést. Nálunk a gazdasági bővülés növekvő megtakarításokkal párosul, holott a fenntartható növekedés is magasabb lehetne, ha a hazai háztartások a többletjövedelmük nagyobb részét költenék el – ami még messze nem veszélyeztetné az egyensúlyi folyamatokat. A hazai gazdaság túlfűtöttségét sem a visszafogott hitelezési folyamatok, sem a masszív külkereskedelmi többlet, sem pedig a széles körű inflációs nyomás hiányára utaló adatok nem támasztják alá.

Ám a román gazdaság elképesztő tempója mögött egyre világosabbak a túlfűtöttség jelei. A gazdaságot elsősorban az állami bér- és adópolitika fűti. 

Arra számítunk, hogy a hazai gazdaság az előttünk levő negyedévekben lényegesen gyorsulhat. Ennek minden háttere adva van fenntarthatósági szempontból, és a folyamatban levő, valamint a tervezett beruházások miatt is. Mivel egyes régiós országokban inkább már lassulásra lehet készülni, a hazai növekedés a közeljövőben elérheti a régiós átlagot.”