Orbán Balázs védése: autoriter liberalizmus az akadémiai szabadság ellen
Mintha a 21. században a szuverenitással nem lehetne foglalkozni.
A földműves nagyjából nyolc hét és fél év közötti szünidővel rendelkezett.
„A középkori földműves élete biztosan nem volt szórakozás. Életére az éhínségek, a betegségek és a háborúktól való félelem árnya vetült. Étkezése és személyi higiéniája sok kívánnivalót hagyott maga után. De annak ellenére, hogy ma szerencsétlen nyomorultként tekintünk rá, egy dolog miatt irigyelhetjük is, ez pedig a szabadideje.
A szántás és aratás nehéz munkának számított, de a földműves nagyjából nyolc hét és fél év közötti szünidővel rendelkezett. Az egyház, azért, hogy megelőzze a lakosság lázadozását, kikényszerítette a rendszeres, kötelező ünnepek megtartását. Az esküvők, a halotti búcsúk és a születések akár egy hetes sörözést is jelenthettek a jobbágynak, és amikor vándorló bűvészek vagy sportesemények érkeztek a városba, szintén kaphattak időt a szórakozásra. Munkaszüneti vasárnapok is voltak, és amikor a szántás és betakarítás időszaka véget ért, a jobbágynak bőven jutott szabadidő. A közgazdász Juliet Shor arra az eredményre jutott, hogy az olyan különösen magas bérek jellemezte időszakokban, mint a 14. századi Anglia, a földművesek nem dolgozhattak 150 napnál többet egy évben.
És a modern amerikai dolgozó? Miután ledolgozta az első évét, átlagosan nyolc napnyi vakációt kap.”