Szabadság-szobor és óriás kereszt – milyen lesz a megújuló Citadella?

„2026 első felében egy szerethető helyszínt szeretnénk visszaadni az embereknek, amit a hazai látogatók ugyanúgy szívesen birtokba vesznek, mint a külföldiek. Célunk, hogy a Gellért-hegy csúcsán, az ország egyik legszebb panorámájú pontján igazi, békés találkozóhely alakuljon ki” – e szavakkal vezette fel a sajtóbejárást a felújítást irányító Taraczky Dániel.

Az Art1st Design Studio Kft. ügyvezetője hangsúlyozta, ez esetben éppen emiatt sokkal többről van szó, mint egy egyszerű műemlék-rekonstrukcióról. Az évtizedek óta elzárt és az utóbbi időkre méltatlanul leromlott állapotú Citadella történetében Magyarország története is benne sűrűsödik: 

Utóbbi gondolat volt a vezérfonala a régészeti feltárásokkal együtt évek óta tartó munkálatoknak is, amelyek során a szakemberek arra keresték a választ, illetve az építészetileg és esztétikailag is működő megoldásokat, hogyan lehet minél nagyobbra nyitni a rendelkezésre álló teret. Nemcsak fizikailag, de szimbolikusan is, hiszen az 1850-es években felépült Gellért-hegyi erőd máig megőrzött valamit a katonai monstrum jellegéből, és – ahogyan Taraczky Dániel fogalmazott – jó lenne, 

Ennek érdekében a zöldfelületet a másfélszeresére, húszezer négyzetméterre növelik, az erődfalon belül pedig egy új, több mint hatezer négyzetméteres közpark lesz, kávézóval. A falak átvágásával ténylegesen is kitárják az építményt, a Citadella keleti oldalán egy látványos, hófehér lépcsősort alakítanak ki, amin keresztül a látogatók közvetlenül a Szabadság-szobor felől léphetnek be a parkba. 

Emellett új kilátóteraszokat alakítanak ki: az északi bástyáról az Erzsébet hídra és a pesti oldalra, a keleti teraszról a Szabadság hídra, a déli bástyáról Kelenföldre, az ágyútorony épületének tetőteraszáról a Margit-szigetre, a Budavári Palotára és a Széna térre lehet rálátni. A nyugati ágyútoronyban több mint 1700 négyzetméteren a magyarság szabadságküzdelmeit bemutató látványos kiállítás készül a Szabadság Bástyája címmel.

A szabadság múltja és jelene

A Citadella megújításával párhuzamosan restaurálták a Szabadság-szoborcsoportot is, amelynek talapzatára keresztet helyeztek 

Lánszki Regő országos főépítész ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, bár a Szabadság-szobor annak idején a szovjet felszabadítást hirdette, a lebontása szóba sem jöhetett, hiszen mára Budapest egyik legismertebb szimbólumává vált a világban.

Lánszki Regő egyetértett Taraczky Dániel azon felvetésével is, miszerint a Szabadság-szobor és környezete nem választható el a magyar történelemtől, de nem is kell elválasztani.

„A szabadság nem a semmiből terem, hanem van múltja és van alapja: közös emlékezet, megvívott küzdelmek, megtartó hittel épült nemzeti közösség. Ez az alap ma is tart, és ezért szimbolikus jelentőségű, hogy a kereszt ott, a talapzatnál kapott helyet. Nem máshol, nem önkényesen, hanem szervesen illesztve abba a kompozícióba, amely történelmünket és értékrendünket is megidézi” – írta a bejárást követően közösségi oldalán.

Pláne mert – folytatódik a bejegyzés – a megújulás nem önkényből született. A Citadella és a szobor környezetének átalakítása kizárólag minden érintett jogszerű hozzájárulásával valósulhatott és valósulhat meg.

Budapest főpolgármestere, Karácsony Gergely így reagált a kereszt megjelenésére:

„Aki Budapest megkérdezése nélkül, a szobor alkotójának örökösei ellenére a keresztet a Szabadság-szobor talapzatába erőltette, nem tiszteli, hanem használja ezt a jelképet. Vagyis megszentségteleníti ezt a sokunk számára fontos szimbólumot, és sebet ejt Budapesten is. Aki ilyet tesz, az biztosan nem lehet felelős konzervatív, legfeljebb ostoba politikai haszonleső.”

Magyar Bastille-ból világörökségi helyszín

A Gellért-hegy már az i. e. 4. századtól lakott volt. A kelták városias települést hoztak létre a hegy tetején, amelyet az eraviszkusz törzs lakott. A rómaiak az 1. században letelepítették őket a hegyről, és létrehozták a civitas Eraviscorum közigazgatási egységet. A hagyomány szerint 1046-ban itt szenvedett vértanúhalált Gellért püspök, akit lázadó pogányok a Duna felé taszítottak le a szikláról 

A török időkben palánkvár állt a hegytetőn, a területet egy muzulmán dervis, Gürz Eliász után nevezték el. 

1813-ban József nádor kezdeményezésére csillagvizsgáló épült a hegytetőn, amelyet két évvel később avattak fel a Szent Szövetség uralkodóinak jelenlétében. A csillagda nem élvezhette sokáig a tudomány békéjét: 1849-ben, a szabadságharc során a Gellért-hegyet stratégiai pozíciója miatt a magyar honvédség használta, innen lőtték a budai Várat. Az osztrák válaszcsapások következtében a csillagvizsgáló szinte teljesen elpusztult, romjai körül épült meg később az erőd. Buda 1849-es elfoglalásának tapasztalatai alapján a bécsi haditanács úgy döntött, 

Az első ilyen létesítmény a Gellért-hegyre került, míg a további tervezett egységek soha nem valósultak meg. A Citadella építését 1850-ben kezdték el Emmanuel Zitta irányításával, Ignaz Weisz tervei alapján. A császári katonaság 1854-ben vette birtokba az elkészült erődöt, amelynek neve az olasz „citadella” szóból ered, jelentése: fellegvár, azaz város fölé magasodó erődítmény. Sokan úgy vélték, építésének célja a pesti polgárság megfélemlítése – innen ered a „magyar Bastille” elnevezés. Elterjedt, hogy minden ágyúnak külön célpontja volt, de ezek csak legendák. Az erőd valójában a budai Vár védelmét szolgálta, a birodalmi védelmi rendszer részeként. 

Az osztrák csapatok 1899-ben vonultak ki az épületből, a budapestiek pedig azonnal hozzáláttak a Citadella bontásához, de anyagi okokból nem tudták befejezni. Egy V-alakú nyílás és a rondella panorámaterasza máig őrzi ennek emlékét. 

volt rendőrségi lakás, nyomortelep, bűnözők búvóhelye, majd a II. világháborúban újra katonai célokat szolgált. Bunkerek, légvédelmi állások, sebesültellátó kazamaták létesültek benne. A háború után laktanya lett belőle, az 1960-as évektől pedig műemlékként vendéglátói és turisztikai célokat is betöltött. A 2000-es évektől a Citadella kétes hátterű vállalkozások kezére került, falai között diszkó, hostel és éjszakai klub is működött. Az épület állapota folyamatosan romlott, a környezete elhanyagolttá vált. 2014-ben – világörökségi helyszínként – újra állami tulajdonba került.

Nyitókép és fotók: Földházi Árpád/Mandiner