Olyat hozott, ami előtte nem volt, így vált a legnépszerűbb kortárs íróvá. A hozzá hasonló „irodalmi mágneseknek” nem lehetünk elég hálásak.
Nyitókép: Facebook
Vajon hányan lettek a könyvek szerelmesei Lőrincz L. László, alias Leslie L. Lawrence történeteit bújva gyerekkorukban, vagy idősebb korukban, lányok, fiúk, nők, férfiak, szerte az országban? Engedjük el egy pillanatra az „irodalmi érték” és az ilyen meg olyan, homályos minősítéseket, és nézzük a tényeket: kimutatások szerint
Magyarország legsikeresebb kortárs írójáról beszélünk az eladott példányszámok alapján,
ami alsó hangon is százezreket jelent az egymást követő generációkat is részben összefűzve.
Egy interjúban elhangzott: összesen „nyolcmillió olvasója” volt! Ezt bizony értelmezni is nehéz a mai magyar könyvpiaci viszonyok között,
ahol silány minőségű, minden eredetiséget nélkülöző ponyvák és ugyanilyen minőségű szépirodalmi könyvek tömege könyököl pár ezer olvasó figyelméért. Aztán az író vagy befuttatja magát az interneten, vagy nem. Vagy elég számú fontos ismerőse, barátja, rokona van arra, hogy kampányoljon a könyvével, vagy nem. Nagyjából ennyi. Nincsenek hasonló esélyek, a modern viszonyok megszüntették az értelmezhető minőségellenőrzést. Nem volt ez mindig így: korábban a nyomtatás mellé járt az országos ismertség is többé kevésbé (és leegyszerűsítve), így a könyvek az olvasók között mérették meg magukat, nem a mesterségesen táplált információs buborékok döntöttek – legalábbis nem ilyen mértékben, mint most.
Ahogy az író hivatalos oldalán áll: „Kalandregényeiben ötvöződik a biztonsággal kezelt tudományos ismeretek és a kutatások során felhalmozott tapasztalatok ismeretterjesztő szándéka, valamint a fordulatos, izgalmas cselekmény.
E kettősség — a tudományos háttér és az élvezetes olvasmányosság — adja e művek igazi értékét.” Nem kell ennél bonyolultabb titok.
A Lőrincz L. Lászlóhoz hasonló „irodalmi mágneseknek” nem lehetünk elég hálásak, részemről Karl May indiánregényeit tenném a könyvei mellé, ha a szerepüket nézzük: olyan világba vonzottak be és szegődtek társamul, ahol a nyers társadalmi-biológiai egyszeregy kitágul azzal, amiért megéri végigmenni az úton. A betűk nyomán fakadó képzelettel. Személy szerint
Lőrincz L. Lászlótól kaptam ajándékba a könyves képzelet világát 8-9 évesen. Onnantól kezdve minden megnőtt, leegyszerűsödött, színesebb vált, izgalmasabb lett és átalakult.
Nélküle, a főhőse kalandjai nélkül, a főhőse szerelmei nélkül, a főhősének a Smith & Wesson márkájú kézifegyvere nélkül esélyem sem lett volna később József Attilára, William Faulknerre, vagy Charles Bukowskira sem. Ő volt a forrás. Ma 85 éve, 1939. június 15-én született a legendás Lőrincz L. László író, orientalista, műfordító.
A sztáríró, aki lassan 60 éve házas
Hősünk történelem-mongol szakon végzett, a Kelet-kutató intézet tudományos főmunkatársa, az ELTE előadója, 1967 óta a nyelvtudományok kandidátusa.
Éveket töltött a Távol‑Keleten,
ösztöndíjasként tanult az ulánbátori Állami Csojbalszan Egyetemen, a bonni Friedrich Wilhelm Egyetemen. A tibeti és mongol folklór, irodalom és történelem képezi tudományos munkásságának fő területeit: nagykából 100 tudományos cikke jelent meg e témakörökben, ezen kívül burját és mongol eposzokat fordít. Nos,
ez a háttér töltötte meg hitelességgel a kalandokat.
Honlapjáról megtudjuk: munkájának máig része és szenvedélye az utazás, lehetőség szerint regényeinek minden helyszínét felkeresi, hogy az adott országnak és az ott élő népek kultúrájának minél szemléletesebb leírását adhassa.
Ifjúsági regényekkel kezdett, sci-fi regényei, novellái futtatták be, aztán jött a bumm: Leslie L. Lawrence írói álnéven kiadott első munkája, a Sindzse szeme hozta meg számára az országos népszerűséget, aztán jött a diadalmenet:
többségében keleti tárgyú kalandregényei meghódították az ország jelentős részének a szívét, az író tévés műsorokban szerepelt, igazi sztár lett,
olyan ember, aki képes megélni az irodalomból.
Aki nem tudná, azt felvilágosítjuk: komoly szerepet játszanak kalandregényeiben a visszatérő alakok, elsősorban maga Leslie L. Lawrence, az író alteregója, akiről egy interjúban megtudjuk:
Leslie L. Lawrence falja a nőket, ám Lőrincz L. László hűséges, vagyis író és alteregója természetesen nem fedik egymást.
Ugyan mindkettőjük sajátja a kalandvágy és a humor, akad egy nagy különbség: míg Leslie válogatottan szép nőkkel kalandozik a papíron, László lassan 60 éve kitart a nő mellett, 1966-ban házasodtak. Mi az, ami ennyi időn át egyben tart egy házasságot, főleg a művészféléknél? Egy interjúban az író így elmélkedik: „Nehéz erre válaszolni. Mondhatnám tréfásan, hogy az időnkénti távollét. A feleségem indológus. Kicsit viccesnek tűnhet, de annak idején mi
egy pénteki napon összeházasodtunk, aztán a feleségem hétfőn elutazott egy évre Indiába,
mert kapott egy ösztöndíjat. Ha komolyabban akarok válaszolni, azt mondom, talán az a legnagyobb összetartó erő, hogy mindketten hasonló karakterek vagyunk, érdeklődőek, nyitottak a világra.”
A valóságban is szembenézett a halállal, nem is egyszer
A mindmáig termékeny író regényeinek többségét egyes szám első személyben írja: a kalandos könyvek jellemzően egzotikus helyszíneken játszódnak, ahol rejtélyes gyilkosságok történnek, amiket a szereplők természetfölötti jelenségekkel magyaráznak, ám a rejtélyek felfedése és a gyilkos, vagy gyilkosok elfogása már a főhős dolga lesz, aki mindeközben és általában szerelmes lesz, izgalmas női-férfi mozgások indulnak a regényen belül, ami plusz dimenziót biztosít a történeteknek.
Sokan nem tudják, hogy az író utazásai során többször farkasszemet nézett a halállal. Az egyik esetben Indiában járt, és
kis híján kókuszdió zúzta szét a koponyáját
– végül csak a válla sérült meg. Ez viccesnek tűnhet, de a valóságban nem az. Másik alkalommal Lőrincz L. László Vietnámban a Vörös-folyón utazott, amikor
elsüllyedt a kompja.
„Ritka ütött-kopott tákolmány volt, farönkökből, növényi rostokból, tele emberekkel, akik állították, hogy mindennap ezzel járnak át a folyó túloldalán lévő piacra, így hordják az árut is. Mivel érdekelt a helyi piac, kissé bizalmatlanul, de felszálltam velük. Ekkor golyók hasítottak a levegőbe. Így jelezte egy frissen érkezett katonai jármű, hogy még ne induljunk, jönnek ők is. Ám az autó súlya már sok volt a tutajnak. Először bokáig álltam a vízben, majd derékig, végül eltűnt alólam a komp. Valahogyan megőriztem a lélekjelenlétemet, így kiúsztam az örvénylő folyóból” – emlékezett vissza az író, aki
később tudta meg: aznap ugyanott kétszázan haltak meg.
„Magas kultúra” vagy „szórakoztatás”?
A címkékről és besorolásokról Lőrincz L. László egy helyütt elmondta: „Még ma is élesen elkülönül a »magas kultúra« és a szórakoztató művek megítélése. Azt gondolom erről, hogy
az irodalom két szereplőn múlik: az író megírja, az olvasó elolvassa a könyvet, s vagy tetszik neki, vagy sem.
Az nemigen érdekes, hogy mit mondanak azok, akik hivatalos véleménynyilvánítónak kiáltották ki magukat.”
A nagy mesélő máig alkot, minden nap dolgozik, mégpedig Erika írógépén, mert a számítógépet nem bírta megszokni. Tele van tervekkel, történetekkel. Eddig több, mint száz regényt írt.
*
Felhasznált irodalom:
http://www.lesliellawrence.hu/index.php?l=hu&m=eletrajz
https://szmsz.press/2019/10/15/leslie-l-lawrence-akinek-minden-nyolc/#google_vignette
https://szmsz.press/2019/10/21/leslie-l-lawrence-egy-napot-sem-lehet-lustalkodni/
Rezeda Kázmér újabb utazásai címmel mutatták be november 15-én, pénteken a Budapest belvárosi Scruton kávézóban Bayer Zsolt új szépirodalmi kötetét. Bayer Zsolttal Szentesi Zöldi László beszélgetett. Mi a bemutató után kérdeztük a szerzőt. Interjúnk.
A díj kapcsán általában felmerül Krasznahorkai László és Nádas Péter neve is, akik hosszú ideje a magyar irodalom nemzetközi szinten is elismert alakjai.
Különösen szimbolikus, hogy miután a DK elnöke kiakadt a Szabadság-szobor talpazatára tervezett kőkereszt miatt, első, álnéven írt regényének címe: A kereszt halála.
Hetényi most ugyanazt csinálja, mint amit az orosz hatalom szemére vet. Betilt(ana) és kiutasít(ana). Demeter Szilárd írása.
Mikor és mennyit olvasunk, de legfőképpen mit? Mennyit és miben változtak az olvasási szokások a Covid és a háború kirobbanása óta? Több kiadót is megkérdezve ennek próbáltunk utánajárni.
A 2026-os labdarúgó-világbajnokság európai selejtezőinek sorsolásán a Nemzetek Ligája-osztályozós válogatottjai automatikusan négycsapatos csoportokba kerülnek.
Scholz és Merz összecsapása várható a német előrehozott választásokon.
