Hetvenöt éves lett Patrizia Reggiani – a nő, aki meggyilkolta a legendás divatkirályt, Maurizio Guccit

1995. március 27-én reggel fél kilenckor Giuseppe Onorato éppen az odafújt faleveleket sepregette az épület bejárata előtt, ahol portásként dolgozott. „Buongiorno!” – szólt hozzá egy ismerős hang. Onorato megfordult, és Maurizio Guccit látta maga előtt, akinek az első emeleten voltak az irodái. Amint felért a lépcső tetejére, és elindult a hallban, Onorato látta, hogy egy sötét hajú férfi odalép az ajtóhoz. A szeme láttára egyik kezével kigombolta a kabátját, a másikkal pedig előhúzott egy pisztolyt. Kinyújtotta a karját, Maurizio Gucci hátára célzott, és elkezdett lőni. Gucci három lövést kapott, amitől lerogyott a földre, majd a halántékába megkapta az utolsó, halálos találatot is. Ezután a kéz a portás felé fordult, és kétszer újból elsütötte a fegyvert. A lövések a férfi karját találták el, és amikor ráeszmélt, hogy életben maradt, elkezdett segítségért kiáltozni. A rendőrök nagy erőkkel vonultak a helyszínre, a gyilkos viszont a hétfő reggeli csúcsforgalomban köddé vált.

A gyilkosságból és az azt követő perből gyakorlatilag nemzeti ügy lett Olaszországban az 1990-es évek második felében. Nem csoda, hiszen a híres firenzei Gucci család köztiszteletben állt hazájában; az eleganciát és a stílust társították a divatházhoz, a Gucci név a minőséget és a mestermunkát jelképezte. A történtek egy krimi forgatókönyvére emlékeztettek, csakhogy ezúttal nem egy nápolyi maffiasztoriról volt szó, hanem az elegáns, északolasz Milánóban végezték ki a felső tízezer egyik tagját, amiben kulcsszerepet játszott Patrizia Reggiani – vagy ahogy az olasz sajtó elnevezte, a „fekete özvegy”.

Na de vissza a kezdetekhez: Patrizia és Maurizio kapcsolata nagy szerelemnek ígérkezett a kezdetekkor. Egy milánói partin találkoztak 1970-ben, és bár eltérő családi háttérből jöttek, Patrizia nagyon is benne volt az elit társasági életében. Édesanyja annak idején egy sikeres szállítmányozási cég tulajdonosához ment feleségül, és mindent megtett azért, hogy lánya a legfelső körökhöz tartozzon – márpedig Maurizio Gucci, családjának hála, valóban a legfelsőbb körök tagja volt. „Eleinte nem tartottam sokra – fogalmazott Reggiani 2016-ban a The Guardiannek. – Csendes fiú volt, akinek a fogai elöl kuszán álltak.” A vékony, szinte lila szemű, különleges szépségű nőt egyébként gyakran hasonlítottak Elizabeth Taylorhoz – Reggianit a hetvenes-nyolcvanas években a luxusmárkák Liz Taylorának nevezte a média.

Maurizio édesapja a kapcsolat kezdetétől utálta Patriziát, mivel szerinte szó sem volt szerelemről, a nő csak rá akarta tenni a kezét a család pénzére. A fiával végül annyira összeveszett emiatt, hogy Maurizio összecsomagolt, és elment otthonról, évekig nem is beszélt az apjával. A Reggiani család a szállítmányozási cégben adott munkát Mauriziónak, de Patrizia fejében akkor már megszületett a mesterterv, vagyis hogy szerelmének vissza kell térnie a családi birodalomba – méghozzá a Gucci-ház élére.

A márka a hatvanas-hetvenes években kezdett terjeszkedni világszerte, és ebben a fázisban érkezett meg Maurizio. Ezzel megkezdődtek a gondtalan évek: 1972-ben a fiatalok összeházasodtak, és fényűző színvonalon éltek, luxusingatlanokkal, nyaralókkal, sofőrrel. Reggiani számára a luxus létszükségletté vált, a The New York Times szerint állítólag egyszer azt mondta: „Inkább sírnék egy Rolls-Royce-ban, mint hogy boldog legyek egy biciklin.”

Kapcsolatukban a fordulópontot Maurizio apjának halála hozta el, mivel Rodolfo Gucci a cég felét a fiára hagyta, a másik felét pedig a nagybátyja és unokatestvérei örökölték. A fiú megpróbálta kezébe venni a cég ügyeit, eközben pedig kezdte mellőzni feleségét. „Maurizio megőrült. Addig én voltam a legfőbb tanácsadója minden Gucci-ügyben. De ő a legjobb akart lenni, és már nem hallgatott rám” – fogalmazott később Reggiani. A férfinak végül elege lett abból, hogy felesége mindenkinél jobban akart érteni a cég vezetéséhez, kapcsolatuk megromlott, így egy este Maurizio összepakolt, elment otthonról, és hamar új hölgy jelent meg az oldalán. Ami a munkát illeti, tény, hogy önállóan már nem bizonyult jó vezetőnek: a vállalat milliókat veszített az irányítása alatt, és nem termelt elég bevételt ahhoz, hogy megvalósítsa a főnök márkával kapcsolatos vízióját. Személyes vagyona egyre fogyott, és 1993-ban kénytelen volt eladni a teljes részesedését egy befektetési banknak, ezzel az addig családi kézben tartott birodalom idegen kézbe került.

Reggiani nem tudott megbékélni a gondolattal, hogy exférje másik nő mellett talált boldogságot, és még a Gucci-örökséget is elherdálta. Attól is félt, hogy két lányuk elveszítheti örökrészét, ezért kémkedésbe kezdett férje és új párja után. Megrögzötten zaklatta a férfit, és azzal fenyegetőzött, hogy megöli. Mindeközben az életében fontos szerepet kapott egy médium Pina Auriemma személyében, aki a Gucci-gyilkosságban is kulcsszerepet játszott. Két évvel Maurizio Gucci meggyilkolását követően derült fény arra, hogy Reggiani volt a kitervelő, s a gyilkosságban még rajta kívül négyen vettek részt – köztük a médium barátnője.

Ennek ellenére Reggiani mindig is az ártatlanságát hangoztatta, a tárgyalás során végig tagadta, hogy elrendelte volna Maurizio meggyilkolását. Ragaszkodott ahhoz a forgatókönyvhöz, hogy Auriemma zsarolta, majd bemártotta őt – mégis előfordult, hogy árulkodó kijelentéséket tett. Csak egy példa a sajtóból: „Patrizia, miért bérelt fel bérgyilkost Maurizio Gucci megölésére? Miért nem maga lőtte le?” – kérdezte tőle a riporter. „Nem látok túl jól – vágott vissza a nő. – Nem akartam elvéteni.”

A fellebbezés után huszonhat évre ítélt Reggiani feltételes szabadlábra helyezését ahhoz kötötték, hogy munkát találjon. Ám ő 2011-ben visszautasította az első szabadlábra helyezési ajánlatot, mondván, soha életében nem dolgozott, és nem most akarja elkezdeni. 2014-re már megváltozott a hozzáállása, és tizenhét év utáni szabadulását követően végül a milánói Bozart nevű luxusékszerüzletben helyezkedett el, ahol egész nap tervezési tanácsokat ad és divatmagazinokat olvasgat.

A Gucci család kálváriája 2021-ben ismét középpontba került, hiszen a divatház százéves megalapításának évfordulóján mozifilmben dolgozták fel a történteket – a látottak nem kis port kavartak a família körében, és persze Patrizia Reggiani sem volt elragadtatva. Mindenesetre azt leszámítva, hogy tette ismét fókuszba került, nincs sok oka a panaszra ­– a Gucci család máig milliókat fizet a fekete özvegynek. A La Repubblicának pedig úgy fogalmazott: „Még mindig Guccinak érzem magam – valójában a legnagyobb Guccinak közülük.”