Nem kizárt, hogy az egy epizóddal megkurtított Idol lesz az utóbbi évek egyik leggyűlöltebb HBO Maxos produkciója. Hogy ennek mi az oka: a túlzásba vitt meztelenség, a kiüresedett karakterek vagy az, hogy nem jó színészek fémjelezték a produkciót. Ennek próbálunk utánajárni.
Ahogy arról a sorozat magyarországi premierjét követően írtunk, az HBO még 2021 novemberében rendelte be az Idolt. Az eredeti elképzelés az volt, hogy sorozatot készíteniek arról, mennyire túlszexualizált, kizsigerelő húspiacként működik a zeneipar. Azonban az eredmény a legtöbb kritikus és filmes oldal szerint is lesújtó lett – a Rotten Tomatoes oldalon mindössze 19 százalékos értékelés kapott – , és alig találni olyan írást vagy elemzést, amely pozitív hangnemben szólna Sam Levinson ifjú filmes titán egyik legújabb alkotásáról.
***
(Vigyázat! Spoilerveszély!) Mint ahogy az már az első részben sejthető volt a titokzatos múltú Tedross nem épp a romantikus szerető mintapéldánya. Az önmagát guruként feltüntető klubtulajdonos mellett azonban senki sem tud szó nélkül elmenni. Egyes nők egy „patkánycopfos” macsót látnak benne, és messze elkerülik, míg másoknak annyira bejön a rosszfiús kisugárzása, hogy amint lehetőségük lesz rá, rögvest ledobják előtte a textílt.
Pedig jócskán villognak körülötte a red flagek, azaz a figyelmeztető jelek, hogy nem érdemes vele hosszan tervezni, mert annak sírás, vagy ami még rosszabb, fizikai bántalmazás lesz a vége.
Tedross ugyanis a végtelenségig nárcisztikus.
Nárcisztikus személyiségzavarról abban az esetben beszélünk, ha a beteg elégedetlen önmagával szemben vagy szégyenérzet mardossa. Ennek oka sok esetben a gyermekkorban keresendő: a szakértők szerint valószínűleg sokszor éreztették velük, bármit is tettek, hogy nem elég jók. Ez pedig meggátolta, hogy egy egészséges énképük alakuljon ki.
A pszichológiai kézikönyvek szerint annak érdekében, hogy a betegek megbirkózzanak a szégyenérzetükkel, védekezésként saját érzéseiket másra vetítik ki. Támadóak, és ha valami balul sül el az életükben, azért általában másokat okolnak. Továbbá bármilyen kritikára vagy tiszteletlenségre túlérzékenyen, időnként dühkitöréssel reagálnak. Ezeknek a kirohanásoknak leginkább azok az alanyai, akik a legközelebb állnak hozzájuk.
A nárcisztikus személy mindenkitől, de leginkább a párjától vagy a közvetlen hozzátartozójától várja el mindazt a szeretetet, amelyet gyerekkorában nem kapott meg. Házastársukkal, gyermekeikkel elhitetik, hogy nem mennyire tökéletlenek, mindent rosszul csinálnak. Ha ez a folyamat hosszú időn keresztül tart, akkor idővel a nárcisztikus társa, aki általában társfüggőnek számít, hajlamos lesz elhinni a szidalmakat és kritikákat, így azok idővel önbeteljesítő jóslattá válnak, komoly károkat okozva az elszenvedő egyén önértékelésében. Ezt a jelenséget szokás gázlángolásnak is nevezni. Ez pedig nem más, mint az érzelmi bántalmazás egyik formája. Az elnevezés a negyvenes évekbeli Gázláng című amerikai filmből ered, amelyben a férfi megpróbálja az őrületbe kergetni a feleségét, azáltal, hogy az otthonukban megmagyarázhatatlannak tűnő jelenségeket produkál.
De Jocelyn példája is bizonyíték rá, hogy egy nárcisztikuson is felül lehet kerekedni. Ha felszívjuk magunkat, és átlátunk egy nap a szitán, akkor idővel talpra tudunk állni. Bár a kezdeti ellentmondások és határ kijelölések a gázlángozóból dühkitöréseket válthatnak ki, egy szabad élet reményében érdemes megtenni ezeket a lépéseket, és idővel lezárni ezt a méltatlant szituációt a bántalmazóval. Azonban érdemes észnél lenni, mert az ilyen férfiak vagy nők olyanok, mint a bumeráng, hajlamosak visszatérni, és mézes-mázos szavakkal visszaédesgetni magukat. Ha ebbe a játékba belemegyünk, akkor kezdetét veszi egy újabb ördögi kör, amiből általában a társfüggő jön ki mindig vesztesen.
Ezt is ajánljuk a témában
Sorozatot akartak készíteni arról, mennyire túlszexualizált, kizsigerelő húspiacként működik a zeneipar, viszont egók párharca után egy erőszakpornó lett az HBO új sorozatából. Itt Az Idol!
Érdemes még szót ejteni Jocelyn – fogalmazzunk úgy – átmeneti nimfomániájáról is, amely ugyancsak a függőség egy megnyilvánulási formája. Ahogy arról korábbi írásunkban is szót ejtettünk az ünnepelt énekesnőt úgy ismerik meg a nézők, hogy az édesanyja elvesztése után próbál újra magára találni. Azonban ahonnan némi támaszt lelne, ott csak lelki és fizikai bántalmazás várja. Tedross bár hitelesen előadja a segítő férfit, valójában a saját boldogulása érdekében anyaglag és szexuálisan kizsákmányolja az előadót.
Az öt epizód alatt Jocelyn minden szégyenérzet nélkül veti alá magát a szexuális kalandozásoknak a magát producerként is hirdető férfival, aki kezdetben valóban inspirálóan hat rá, de ahogy halad előre a cselekmény előtör belőle a szektavezér. Tedross nem riad vissza sem a nyilvános megalázásoktól, sem a már-már szexuális erőszakot súroló tettektől. Bár eleinte még izgatónak tűnhet egy-egy gyorsmenet világos nappal a cabrio hátsó ülésén vagy egy luxusmárka próbafülkéjében, de cseppet sem meghitt és erotikus az, mikor menedzserek és zeneipari mogulok szeme láttára ujjazza meg jóformán az énekesnőt a Weeknd által alakított karakter. Mikor egyszer-egyszer valaki a házban nyüzsgők közül szóvá teszi, hogy ezek a helyzetek nicsenek rendjén, akkor hangzik el a bűvös mondat, hogy
Jocelyn valójában nem emberi lény, hanem sztár, akit tulajdonképpen a közönség is használ.
Azonban ennek az ámokfutásnak is vége szakad egyszer. A fordulópontot az jelenti, mikor feltűnik az énekesnő egykori párja, a színész Robert, és talán az újbóli összemelegedésük segít kicsit visszazökkenni a sztárnak régi önmagához.
A szakértők úgy tartják, hogy a hiperszexualitás, avagy erotománia, nimfománia egyfajta viselkedési zavar, kényszerbetegség, amikor valaki nem tud ellenállni egy belső kényszernek, pedig tudja, hogy veszélyes lehet önmagára vagy a partnerére nézve is. Ha valakire akkor tör rá az intenzív szexuális vágy, amikor depressziós vagy, stresszel, netán magányosnak érzi magát, és úgy érzi, csak a „szex hozhat megváltást”, akkor feltehetően többek között a fenti problémák elől menekül.
Ennél fogva érdemes még foglalkozni a sorozat egészén végighúzódó szekta szállal is. A világ talán legismertebb s legtragikusabb sorsú szektája a Népek Temploma nevű szekta volt. A közösség miatt 1978-ban egy Jonestown nevű amerikai településen több mint 900 ember távozott a másvilágra. Bár a körülmények a mai napig ködösek, de ezek az emberek, miután gyermekeiknek beadták a mérget, önként végeztek saját magukkal is. Kiittak egy méreggel teli poharat. Ez a megrázó eset is rávilágított a szekták veszélyeire, és arra, hogy lehetséges tömegeket rávenni szélsőséges és irracionális tettekre.
A szekták működéséről Janja Lalich szociolóus beszélt TED-Ed videóban. Lalich szerint a szektáknak vannak olyan jellemzői, amik minden esetben azonosak, és amelyek képesek arra, hogy az emberek gondolkodását ilyen jelentős mértékben befolyásolják. Ezek a következők:
Karizmatikus vezető – A szektáknak van egy karizmatikus, általában nárcisztikus vonásokkal rendelkező vezetője, aki rendkívül megnyerő, és aki iránt feltétel nélküli imádatot várnak el.
Erős hierarchia – A szektákban erős hierarchia uralkodik, mindenkinek tudnia kell, hogy hol a helye. Az újoncokat ráadásul elkülönítik, hogy csak akkor találkozzanak az erősebb nézetekkel, amikor már kellőképp bevonódtak a szekta életébe.
Mindent tud – A szekta hitrendszere arra épül, hogy tudja a választ az élet nagy kérdéseire. Mindannyian szeretnénk tudni azt, hogy mivégre vagyunk ezen a Földön, ezek a szekták pedig elhitetik az emberekkel, hogy egyedül ők tudják a valódi választ erre a kérdésre.
Intoleráns más nézetekkel szemben – Aki nem abban hisz, amiben a szekta tagjai, az csakis rossz úton járhat. A szekta nem engedi a vélemények ütköztetését, hiszen azt sugallja, hogy az egyedüli igazság csak nála van.
Kontrollálni akarja a tagjait – A szekták abban különböznek a vallásoktól, hogy nem iránymutatást adnak a híveiknek, hanem irányítani akarják őket. A világ vallásai ugyanúgy az életről gondolkodnak, de a szektákkal ellentétben nem tartanak az egyház kötelékében embereket manipulációval, akaratuk ellenére. A szekták viszont nemcsak a hitünkre akarnak hatni, hanem felügyeletük alatt akarják tartani baráti, családi kapcsolatainkat, pénzügyeinket, sőt, nem ritkán azt is, hogy hol lakunk.
A fenti jellemzők mind igazak a Tedross klubjában uralkodó állapotokra is. Azonban az Idol arra is rámutat, hogyha a közösség tagjai közül valaki öntudatára ébred, és szövetségesek lel a társai sorában, akkor féket lehet szabni az öncélú manipulációnak, és ki lehet szabadulni a sokszor személyiségzavarral küzdő szektavezér hálójából.
S ha már a kifutásoknál tartunk, érdemes arról is szót ejteni, hogy a tetőpontban egy érdekes párhuzamra is rámutat Jocelyn menedzsere, Chaim, aki egyfajta apafigura is a történetben. Ő mondja ki, hogy egy 21. századi Piroska és a farkas történetet láthattunk végig. Hiszen bár a farkas, – ez esetben Tedross –, helyzeti előnyben érzi magát, nagy mohóságában elveszíti a józan ítélőképességét, és végül a vadász(ok) és Piroska túljárnak az eszén. A többit pedig már ismerjük hasfelmetszőstül, kövestül és patakostul együtt.
Összességében az öt epizódból álló sorozatról elmodható, hogy az alapkoncepciója alapján jónak ígérkezett, hiszen még mindig sokakat érdekel, hogy miként működik a hollywood-i álomgyár, és kik azok, akik azon dolgoznak néha valóban 0-24 órában, hogy egy tehetségesnek kikiáltott nullkilométeres művészből akár világsztárt, idolt faragjanak. Az is jó elképzelés lett volna, hogy végignézzük, ahogy egy ünnepelt énekesnő megjárja a poklot egy hatalmas veszteség, édesanyja után, majd próbál onnan részben önerőből, részben némi „kerülővel” – ez esetben egy szektavezér karjaiban – kimászni. Azonban miután The Weeknd és az Eufóriábal ismert Sam Levinson kezébe vette a sorozat cselekményszálának szövését, az átfordult egy softpornóba, ahol szinte nincs olyan jelent, ahol a főhősnő testének 70 százaléka ne lenne közszemlére téve.
Ahogy arról korábban is írtunk, a mai napig nem tisztázott, hogy a sorozat rendezésre eredetileg felkért Amy Seimetz, aki a forgatás befejezése előtt otthagyta a produkciót, saját akaratából-e távozott-e vagy kirúgták. Így azt sem fogjuk megtudni, hogyha Seimetz maradt volna, mi elevenedett volna meg előttünk a képernyőn.
Azonban sejthető a rendezőnő munkásságából, hogy jobban kidolgozott történetszövést és több emberi értékkel bíró karaktert kaptunk volna.
Több kritikus is felvetette: a produkció bukásában az is közrejátszik, hogy mind The Weeknd, mind Johnny Depp és Vanessa Paradis lánya, Lily-Rose Depp nem színészek, hanem zenészek, akik bár a színpadhoz és a rivaldafényhez szoktak, és ismerik a sztárgyár működését a pincétől a padlásig, de az a kraft nem volt meg bennük, hogy némlieg kívülről szemléljék ezt a világot, és úgy öltsék magukra a világsztár és a szektavezér szerepét.
Egy szó, mint száz: a nagy csinadratta és a húzónevek ellenére
borítékolható, Jocelynnel és sleppjével most találkoztunk először és utoljára.
Ha a HBO Max szeretne még egy bőrt lehúzni a sztoriról, akkor érdemes lesz új filmesgurukat előkerítenie, és alaposan átgondolni, milyen ikonra, milyen ideális popsztárra építik fel az új évadot.
Nyitó-és belső kép: HBO Max Facebook-oldala
Dancsó Péter „belpesti szektának” nevezte azokat a celebeket, akik Pressman nagykövettel vacsiznak.
Egy közeli évet jelölt meg a volt miniszterelnök, aki Magyar Péterről is elmondta a véleményét.
Az áprilisi hónap kicsit visszafogott újdonságcunamit kínál, de a frissen fel- és a visszakerülő régebbi filmeknek hála így is bőven akad mit nézni.
Egyből 5+1 újdonsággal készültünk, ami akár a hosszú hétvégére is kellően izgalmas szórakozást nyújt! Köszönjük az együttműködést! Jó éjt!
Voltak, akik fegyvert fogtak és öltek, mások a parlamentbe jutva próbálták meg elérni céljukat.
A mi, még létre sem jött európai birodalmunknak ugyan hadserege nincs, ám a bürokrácia, hasonlóan Rómához, burjánzik.
Ayrton Senna emléke nem halványodik, a legendás versenyző kultusza ma is virágzik.
Sohrab Ahramit az amerikai választásokról, az orosz-ukrán háborúról és Trump lehetséges Irán-politikájáról kérdeztük.
