Alkoholmentes sörök: északi pilsner verte le a délnémet búzákat

Szerzőnk, Trinks Ignác úgy döntött: végigcsinálja a Száraz Novembert, tehát egy korty alkoholt nem fogyaszt ebben a hónapban. Náci erről a Mandiner.boron vezet naplót.

*

A Magyarországon kapható alkoholmentes sörökről nincs túl jó véleményem, mint annak korábban már hangot adtam a Mandiner.bor szépen tördelt hasábjain. De vajon mit alkotnak a műfajban a németek, a sörkészítés bajorjai? Tettem fel a kérdést.

Erdinger Alkoholfrei Weizen

Szép, német búzasörökre jellemző narancssárgás szín, gazdag, tartós hab. Ízben malátaédesség, semmi több, ha azt nézzük, hogy már a pohárba beleszagolva is ezt kapom, még örülnöm is kéne, hogy nem vagyok becsapva, ami a szívén, az a száján. Kicsit a Budapest nevű magyar hipsztersör édessége, tompasága és fantáziátlansága ugrik be róla. Populárisnak populáris, ám az egyértelmű, már-már túlzóan direkt malátaíz miatt őszinte örömmel nem tudnék meginni belőle többet egy pohárnál. Címkéje szerint csökkentett kalóriatartalmú a termék. (Mondom, termék. Sörnek azért nem nevezném.) Lehet, pont az alkohol hiányzik belőle, hogy ellensúlyozza ezt a malátás ízjegyet? 

Schöfferhofer Hefeweizen Alkoholfrei

Savanyú, élesztős, vizes: első benyomásra ezt tudja a főzde. A Radeberger-konszern frankfurti büszkesége a régi, polgári Fidesz- narancsszínű Erdingerhez képest már az új idők halványabban narancsos Fidesz-színét hordja magán, igaz, 10 eurócenttel olcsóbban lehet hozzájutni. Ha boros példával élnék, ez klasszikusan az a bor, amit fröccsözéshez találtak ki. Habja hamar szétesik, ízben csak élesztősséget és savanyát – ráadásul azt a fajtát, amit a szűretlen Kellerbierekben szeretnek a műfaj kedvelői, én pedig legalább annyira gyűlölök – érezni, az Erdinger klasszikus bajorbúzás jegyei itt még csak be se köszönnek. Nem ér meg 10 eurócentnyi spórolást, visszalépés, három korty is sok.

Franziskaner Weissbier Alkoholfrei

Sötét narancs, már-már barnás árnyalatokkal operáló szín, kifejezetten szép és tartós hab. Ízben mintha a Schöfferhofer és az Erdinger keveréke lenne: van benne az Erdingernek felrótt édes malátásságából, ami finoman bár, de ezt a sört is dominálja –valószínűleg ez a bajor alkoholmentes fősodor –, de a Schöfferhofer vizes savanykájából is. Fel lehet ezt fogni arany középútnak is, sörnek azonban semmiképpen. Malátalé ez leginkább, annak viszont kiváló, remek üdítő, nem beszélve magas rosttartalmáról.

Paulaner Hefe-Weißbier Alkoholfrei

Élénk narancsszín, szép, betonszerűen álló hab. Illatban rögtön sörgyári illat, szóval maláta. Ízben is, plusz némi bajor búzákra gyakran jellemző banános ízjeggyel. Hasonló, mint az Erdinger, azzal a különbséggel, hogy ezzel a sörrel talán nem is annyira a sörkedvelők alkoholról leszokóban lévő táborának megszólítása a cél. A sörösüveg nyakán lévő „természetes, izotóniás, kalóriaszegény” feliratról, és a hátcímkén gondosan feltüntetett vitamintartalom (folsav és B12) miatt nekem elsősorban az jut eszembe, hogy akár edzőtermekben is adhatnák a sporthoz elengedhetetlennek hazudott izótóniás lónyálak helyett – az 1 euró körüli ára is jóval kedvezőbb a nagy italmultik vízpótlóinál.

Jever Fun Pilsener Alkoholfrei

Erről sajnos nincs fotóm, mert egy rendezvényen adták a kezembe, és nem is búzasör, így nem passzol igazán a sorba. Amiért viszont mégis itt a helye, az az, hogy ez az alkoholmentes akár sörként is megállná a helyét. Sörjellege van. Olyan, mintha sört innék. Nem hiányzik belőle az alkoholíz, hiszen fel sem tűnik, hogy ne lenne benne. Nálam egyértelműen ez a sör nyert, alkoholmentes búzát sörként nehéz értelmezni.