Keserű József, a Selye János Egyetem MA Populáris Kultúra Kutatócsoportjának kutatója szerint a populáris irodalom legjobbjai sokszor gyorsabban és nyitottabban reagálnak korunk kérdéseire, mint az úgynevezett magas irodalom. Pozitívum, hogy rengeteg friss könyv jelenik meg itthon, a hazai spekulatív fikció pedig belépett a felnőttkorba. A magyar fantasztikum helyzete, negyedik epizód.
Hogy változott a fantasztikus irodalmi közeg az elmúlt években? A Mandiner.sci-fi első születésnapjára arra kértünk egy sor, a sci-fi-, fantasy- és horrorközegben aktív írót, szerkesztőt, bloggert és olvasót, hogy értékeljék a magyar fantasztikum helyzetét 2016-ban.
Aki válaszol: Keserű József irodalomkritikus, a komáromi Selye János Egyetem MA Populáris Kultúra Kutatócsoportjának kutatója.
*
Ami a magyarul olvasható spekulatív fikció kapcsán azonnal feltűnhet mindenkinek (még azoknak is, akik a partvonalon túlról figyelik a pályán zajló eseményeket), hogy óriási a választék a könyvekből. Aki ma jó fantasyt vagy sci-fit akar olvasni, egészen biztosan talál magának valót. Sőt talán nem túlzás azt állítani, hogy annyi a könyv, hogy gyakorlatilag lehetetlen végigolvasni mindent. Erre talán nincs is szükség, mondhatnák sokan, hiszen a spekulatív fikció nagy mértékben differenciálódott az utóbbi években. A különböző szubzsánerek eltérő olvasói rétegeket szólítanak meg, amelyek között nem mindig van átjárás. Lelkesítő ez a sokszínűség, bár az összkép mégsem teljesen derűs.
Mindenképpen pozitív fejlemény, hogy a magyarországi SF-könyvkiadás az utóbbi időben igyekszik lépést tartani a külföldi folyamatokkal. Főként, de nem kizárólag, a fantasyre érvényes, hogy a nyugaton sztárolt könyvek nagyon gyorsan, olykor a külföldi megjelenéssel egy időben és – tegyük hozzá, mert ez sem mellékes – általában jól gondozott formában megjelennek nálunk is. Nyilván összefügg ez annak az olvasótípusnak a kialakulásával is, amelyik az internetnek köszönhetően napi szinten tájékozódik a külföldi megjelenésekről, díjakról, sőt az olvasói reakciókról is.
A piac tehát azt mutatja, hogy van igény az aktuális könyvekre, ennek azonban általában a korábban ki nem adott klasszikusok látják a kárát. Jellemző, hogy 2016-ban olvashatunk magyarul Mark Lawrence-t, Joe Abercrombie-t, Anthony Ryant, Brandon Sandersont, Brian McClellant stb., de mondjuk Stephen Donaldsont, Roger Zelaznyt vagy Fritz Leibert – leszámítva néhány nagyon régi, ma már szinte beszerezhetetlen (és egyébként is kétes színvonalú fordításban és kivitelezésben megjelent) könyvüket – nem igazán. Ennek köszönhetően pedig némileg torz kép alakulhat ki a zsáner rajongóiban a fantasyről.
Keserű József
Néhány kiadó nagyon jól válogat és nagyon profi munkát végez. Kiemelkedő az Agave Könyvek teljesítménye, de nagyon szimpatikus számomra, amit a Fumax művel, ugyanakkor értékelem a Gabo Kiadó válogatását is. Ezek a kiadók azonban – néhány kivételtől (Philip K. Dick, Ray Bradbury, Isaac Asimov) eltekintve – csak a frisset, az újat szállítják az olvasóknak. Hamarjában csak egyetlen olyan kiadót (Delta Vision) tudok említeni, amelyik klasszikusok (Robert Jordan, Michael Moorcock, Robin Hobb, Gene Wolfe, David Gemmell, Orson Scott Card, Robert E. Howard stb.) szisztematikus pótlásával is foglalkozik (nélkülük sokkal szegényebbek lennénk). Más kiadók esetében nem igazán látom a koncepciót. Itt-ott beletrafálnak valami fontosba és jóba (mint a Könyvmolyképző az Abercrombie-regényekbe vagy az Alexandra Steven Eriksonba), de ez inkább tűnik véletlenszerűnek.
Azt is meg kell jegyezni, hogy a nem angolszász fantasyből alig jut el hozzánk valami. A Witcher videojátéknak köszönhetően ugyan népszerűnek számít Andrzej Sapkowski Vaják sorozata, de kérdés, hogy az egyébként remek szerzőket (pl. Jacek Dukaj vagy Andrus Kivirähk) felvonultató Typotex meddig bírja a versenyt az angolszász dömpinggel.
A régi és az új könyvek megjelenését illetően a sci-fi terén vegyesebb a kép, ami talán azzal is magyarázható, hogy – több kiadó szerint – a sci-finek kisebb az olvasótábora, mint a fantasynek. Nem csodálkozhatunk azon, hogy egy kiadó inkább a frisset (sokszor a hype-oltat) jelenteti meg, nem a klasszikust, hiszen ezek iránt feltehetően nagyobb az érdeklődés. Több cikk is íródott erről (pl. az SFmagon), ezért nem részletezem, mindenesetre sokat elárul a honi sci-fi-kiadásról, hogy pl. Alastair Reynolds és Peter F. Hamilton első magyar kiadói nem folytatták e szerzők műveinek kiadását (ami előtt a sci-fihez egy kicsit is értő emberek döbbenten állnak, hiszen a műfaj élő klasszikusairól van szó). Beszédes ugyanakkor, hogy a Goodreads tavalyi Best of Science Fiction listáján szereplő első tíz könyvből kilenc szerző (Pierce Brown, Neal Stephenson, Margaret Atwood, Paolo Bacigalupi, Ernest Cline, Chuck Wendig, Ann Leckie, John Scalzi, Peter Clines) kiadása magyarul is folyamatban van.
A horror kapcsán a legpozitívabb fejleménynek az Agave Könyvek idei (részben már meg is valósult) kiadói tervét tartom, amelyben végre a kortárs horror (Nick Cutter, Paul Tremblay, Ania Ahlborn) is képviselteti magát. Egyébként az a véleményem, hogy alig van ma horrorirodalom Magyarországon. Stephen King könyvei már régen nem(csak) horrorkönyvek, hanem komoly irodalmi művek. Fiáról, a hihetetlenül tehetséges Joe Hillről ugyanez mondható el. Rajtuk kívül még egy-egy Clive Barker megjelenés (Everville, A vér evangéliuma) lehetett az, ami az utóbbi időben megdobogtatta a rajongók szívét; a többi néma csend.
Felnőttkorba lépve
A kortárs magyar spekulatív fikció – legalábbis annak egy része – belépett a felnőttkorba. Ez alatt elsősorban azt értem, hogy megjelentek olyan könyvek, amelyek simán hozzák a legjobb külföldiek színvonalát, miközben nem akarják mindenáron majmolni őket. Meg vagyok győződve arról, hogy Moskát Anita, Kleinheincz Csilla, Csurgó Csaba, Brandon Hackett (Markovics Botond) és László Zoltán könyvei nemzetközi szinten – illetve egy másik univerzumban, ahol magyar szerzők is be tudnak törni az angol nyelvű piacra – is megállnák a helyüket.
A sokszínűséget mi sem bizonyítja jobban, hogy mellettük jól elférnek a korábban meghatározó, de egyre inkább rétegkulturális jelenséggé váló brandek (mint a M.A.G.U.S. és a Káosz világa), amelyek talán a legnagyobb vesztesei az aktuálisan zajló folyamatoknak. S ha már a brandekről van szó, pozitív fejleménynek tartom, hogy új lendületet vett a Mysterious Universe-könyvek kiadása a Tuannál, és kíváncsian szemlélem, mi lesz a sorsa a Start Könyveknek a Metropolis Mediánál. Ugyanakkor szomorú vagyok amiatt, hogy nincs magyar horror, ami nem is annyira a műfajról árul el sokat, mint inkább a magyar közgondolkodásról.
A kortárs irodalom mezején már egy ideje folyik az átrendeződés. Ennek a folyamatnak fontos részét képezi a populáris irodalom megítélésének változása is. Entellektüel körökben újabban nemhogy nem ciki bevallani, ha valaki fantasyt, sci-fit vagy krimit olvas, hanem egyenesen trendinek számít. Ami azonban ennél sokkal fontosabb, hogy megkezdődött a populáris irodalom teoretikus-szakmai recepciója is (H. Nagy Péter úttörő tanulmányai mellett Sánta Szilárd monográfiája a kortárs sci-firől és Hegedűs Orsolyáé a magyar fantasyről is erről árulkodik).
Változik tehát a populáris irodalom megítélése. Csak egy kiragadott példa: az idei Margó-díj jelöltjei közé két sci-fi-regény is bekerült. Egyre többen osztják azt a belátást, hogy a populáris irodalom legjobbjai (mert azért tegyük hozzá, még mindig sok értéktelen vacak is megjelenik e címke alatt) sokszor gyorsabban és nyitottabban reagálnak korunk kérdéseire, mint az úgynevezett magas irodalom. Ezzel, természetesen, nem azt akarom mondani, hogy a magas irodalom fölött eljárt az idő, hanem inkább azt, hogy talán eljött az ideje annak, hogy újradefiniáljuk a magas irodalom fogalmát.
*
A cikksorozat összes része A magyar fantasztikum helyzete címke alatt elérhető, de érdemes követni Facebook- vagy Moly-oldalunkat is.
A regény több mint 60, a filmes adaptáció pedig közel 30 éves, de a világpusztító bogarak története ma is van olyan népszerű, hogy milliók adják érte az életüket.
Nem gond, ha előbb-utóbb elpusztítjuk magunkat, a fontos az, hogy a bürokrácia működjön, a férfi lehessen nő, az ember pedig robot. Kafka vajon milyen novellákat írna ma?
A gödör olyan mély, hogy megszakad a szedett-vedett láncolat, és minél mélyebben van valaki, annál nagyobb kincs lehet még akár egy pizza is.
Eredetileg egy népszerű sci-fi adaptációja lett volna, de a végeredmény alapján nehéz elhinni, hogy a forgatás során bárki is komolyan vette.
A BLM beleépült a francia kultúrába, az egykor hangosan ünnepelt filmrendező pedig inkább ennek tesz eleget, mikor a sokadik apokalipszissel rémiszti meg a filmnézőket.
Hetedik alkalommal startol el a héten a Budapesti Klasszikus Film Maraton; a restaurált filmek nemzetközi fesztiválján ezúttal a sci-fi is kiemelt szerepet kap. A múlt jövője című szekcióról és a műfaj hazai kezdeteiről Kurutz Mártont, a Magyar Nemzeti Filmarchívum gyűjteményi és kutatási vezetőjét kérdeztük.
A brüsszeli lap szerint Orbánt szembesítették az ország nehézségekkel küzdő gazdaságával, ezért elterelésképpen a szomszédos Románia ellen indított „támadást”.
Szerinte fogadja el az eredményt, és menjen golfozni, ha Harris nyer.
