Reneszánszát éli a közösségi finanszírozás vagy crowdfunding, egyre nagyobb szerepet kap a kreatív ötletek és művészi projektek megvalósításában világszerte. A tervezett filmek, találmányok és startup vállalkozások bemutatkozásai és vázlatai alapján a felhasználók eldönthetik, támogatják-e vagy sem az ötletgazdákat. A közösségi oldalakon meghirdetett projektek sikere sokan azt hiszik, hogy csak az ismerősök aktivitásán múlik, egy jó ötlet már néhány száz támogatóval is komoly sikert érhet el. De mi van azokkal a dolgokkal melyek csúfosan elbuktak, hiszen megannyi játékkal és szoftverrel találkozhattunk, ami szépen elhasalt, gondoljunk csak a Godus-ra és a többi „early access”-es parasztvakításra. Mi lehet a háttérben, miért nem működik a Kickstarter? Vagy maga a rendszer eleve nem tökéletes?
A Zano minidrón az állatorvosi ló, hogy a crowdfunding nem működik minden esetben. Ugyan 12.000 ember összedobott 2.335.119 fontot a projektre, de elbukott már a prototípusa tesztjein. Ugyan a bemutató videókon mindenre képes volt, hegyikerékpározás közben videózta és követte gazdáját, de a gyakorlatban elhasalt, csak néhány percig bírta a gyűrődést, a videó gyatra minőségű volt, amit felvett stb. A „befektetőket” meg nem nyugtatta meg, hogy ezeket majd a szoftveres uprade-ben ki fogják javítani. De ez csak egy példa, érdemes megnézni hány olyan cucc van fent a Kickstarteren, amiből soha nem lett végleges termék, ezrével sorakoznak ott a gagyi találmányok, melyek csak parasztvakításnak voltak jók, semmi másra. Ne legyen kétségünk, nem mindenki kapta vissza a pénzét sem, hiszen itt a sok kicsi sokra megy esete működik a gyakorlatban. Ha az ügyvéd többe kerül és a pereskedés, mint a pénzem, amit beletettem ebbe a baromságba már eleve el fogok állni a jogi metódustól, gondolkodik parasztésszel minden értelmes ember. A projekt atyjai meg vígan élnek az összekoldult javakból, amíg meg nem haltak. Érdemes tehát résen lenni mit támogatunk a Kickstarteren.