Nem volt más választásunk, mint a rendezvény kezdete előtt fél órával taxiba ülni, elhajtani Dúzsiék budapesti borboltjába, bepakolni szinte mindent, amit látunk, és visszasietni a Múzeum körútra kipakolni a borokat és várni a közönséget.
Egy állófogadáson a bor vagy az étel mindig másodrangú – ez persze nem baj, mindennek megvan a helye, de legfőképpen szerepe. Az amerikai vendégeket viszont kifejezetten érdekelték a borok, a szervezők közlése szerint még nem nagyon fordult elő olyan, hogy egy órán keresztül ott maradjon a meghívott nagykövet a rendezvényt követően.
Colleen Bell és kísérete viszont pont ezt tette, a nagykövet figyelmét mondjuk a vele fotózkodni akarók kötötték inkább le, férje viszont egy brit újságíróval együtt végigkóstolta a Dúzsi-borokat, amiket Abay Gergely mutatott be nekik. „Nagy általánosságban elmondva, a pincészet borairól esett szó, illetve amit azon az estén kóstolt. Legjobban a birtokbor ízlett neki” – mesélt utána Abay Gergely. Szó esett a szekszárdi borvidékről is, kóstoltatás közben kihallottam a kakaspörkölt szót.