A saját kancellárjukat alig bírják megválasztani – de azért Magyarországot jól elkormányozgatná Weber úr

Ködös tinédzserkori emlékek tolulnak fel bennem Manfred Weber tegnapi magvas gondolatai nyomán. Jártak köztünk is szép számmal elméleti nőcsábászok, akikről nagyszüneti szónoklataik alapján úgy tudtuk, hogy egyszerre ismertették meg a szerelmet Nicki Minaj-zsal és Palvin Barbival – míg aztán a szeplős Fanni a céből el nem kottyintotta, hogy valójában rá sem mertek írni, hagyjuk már.

Az Európai Néppártnak, azon belül is éppen Weber pártjának volna most egy viszonylag fontos projektje odahaza: kormányozni kellene valahogyan Németországot, elvégre a Néppárt helyi lerakata megnyerte az ehhez szükséges választást. Ezzel a projekttel momentán úgy haladnak, hogy a választások után azonnal, minden választójukat és a frissen kialakult választási eredményt képen törölve megvalósították a Zöldek és a tizenhat százalékosra zsugorodott szociáldemokraták adósságalapú gazdasági programját. Majd átengedtek a szociknak hét minisztériumot, köztük a kassza kulcsát őrző pénzügyet. Mindezért hálául a szocialisták kedden még egyszer beletörölték Weberék orrát a hűvös televénybe: Németország kortárs történelmében most először a kormánypárti frakciók megbuktatták a kancellárjelöltjüket, Friedrich Merzet.

Ettől még persze lehetnek egyszer majd sikeresek, az Olaf Scholz káoszkoalíciója állította lécet megugrani talán nem lesz nehéz. Az például, hogy egy mesekönyvíró helyett egy energiaipari csúcsvezetőre bízták a gazdaságpolitikát, a bevándorláspolitikát meg egy bajor migránskergetőre, mindenképpen biztató előjel. Egyelőre viszont maximálisan kétesélyes, 

Azaz maximálisan volna mire szerénynek lenni, ami a mások helyetti kormányzást illeti. Először talán a szeplős Fanni, utána a Palvin Barbi. Mit Verlaub.

Igaz ez elsőrenden a Magyarország kormányzására irányulló szándékokra, amelyhez Weber úr ismét hasznos tanácsokkal szolgált: emlékeztetett bennünket arra, hogy „jobb, ha az Európai Unión belül együttműködünk, ha az Európai Unión belül barátok vagyunk”, mert „eddig 26 volt 1 ellen”.

Ám néhány hete új elem, hogy immáron Ukrajna európai uniós integrációját is Weber úrék kívánják kormányozni, ráadásul gyorsított ütemben, mivel, idézem: „ahogy a magyar nép 20 évvel ezelőtt csatlakozott, hogy részese lehessen ennek a nagy családnak, úgy az ukránoknak is ugyanaz a joguk van ehhez”.

„Ugyanaz a joguk van”, persze – ugyanahhoz a folyamathoz. Ugyanazokhoz a feltételekhez. Az intézményépítés, demokratikus gyakorlat, jogharmonizáció és gazdasági fejlődés kemény munkájához, majd az Európai Unió összes jelenlegi tagállamának meggyőzéséhez arról, hogy az Európai Unió általuk nem szegényebb, zűrösebb és perspektívátlanabb, hanem gazdagabb, békésebb és jövőképesebb lesz. Ez volt a sokéves feladat – nevezzük az érthetőség kedvéért inkább évtizedesnek –, melynek elvégzését követően az észtektől a magyarokon át a horvátokig tartó földrajzi és kulturális régió elfoglalhatta végre méltó helyét az Európai Unió asztala körül.

A romok közül még szurtosan, statáriális kormányzással a jobb, az uniós támogatásról szóló közepesen meggyőző elszámolással a bal zsebben az európai fehér asztal mellé ugrani egyenest, ráadásul eurószázmilliárdos támogatási, felfegyverzési és újjáépítési igénnyel fellépve –

S ez a lidérces őrültség attól még nem lesz jó ötlet, hogy kormányzati tapasztalat nélküli németek sokszor és határozottan elmondják.

Németország problémáinak nagysága iránti illő tisztelettel: nem tudja Weber úr, Ukrajna gyorsított uniós tagságával mit venne a nyakába. Ha már Németország kormányzása kapcsán is nehézségekbe ütköznek, jobb, ha Ukrajnához hozzá sem nyúlnak, amíg az egy aktív tűzhányó. Pláne nem gyorsítottan.

Persze ha Weber úr Ukrajnát a sajátja helyett a mi nyakunkba venné, akkor a kérdés számára nyilván irreleváns. Tekintse semmisnek. Az európai adófizetők ezt is eltűrik majd, mint az összes többi lidérces őrültséget. Csak nehogy a legközelebbi választáson egy 51 százalékos AfD-t kelljen majd visszatuszkolniuk a tűzfal mögé.

Nyitókép: JOHN MACDOUGALL / AFP

***