Rádöbbent a német vezetés: nem fognak bírni a népharaggal, azonnal tömeges kitoloncolásba kezdenének

Közös ígéretet tett a három nagy párt.

Az idei szentév lehetőséget kínál, hogy a hívek teljes búcsút nyerjenek, illetve arra is, hogy megvizsgáljuk, a 2000-es nagy jubileum óta milyen irányt vett a katolikus egyház egyik legidősebb pápájának a vezetése alatt.
Szilvay Gergely és Ungvári Ildikó írása a Mandiner-hetilapban
Jorge Mario Bergoglio Buenos Aires-i érseket a konklávé előtti bíborosi összejövetelek egyikén mondott beszéde, a benne felvázolt egyházvízió okán választották meg pápának bíborostársai 2013-ban, XVI. Benedek lemondása után. Ferenc pápa nagy ígérete a Római Kúria reformja és az egyház valamiféle decentralizációja volt. Dél-Amerikából érkező pápaként igyekezett jobban behozni a Nyugaton kívüli világot az egyházba. Közben számos olyan megnyilatkozása volt, amelyet sokan tanbéli liberalizációként értelmeztek – ami leginkább a német egyház törekvése. Afrika és Ázsia egyházai viszont meglehetősen konzervatívak, az állítólagos tanbéli lazítás és a harmadik világ középpontba helyezése feszültségben áll egymással.
Már ha egyáltalán szó van lazításról, tekintve, hogy a pápa megnyilatkozásait lehetséges, sőt szükséges az addigi tanítás fényében értelmezni. Emellett sokan inkább ezt is a decentralizációs törekvések részeként értelmezik. Kétezer év egyházfői gyakorlata a tanbéli központosítás és a pasztorális decentralizáció volt. Ferenc pápa az első, aki ezt, úgy tűnik, megfordította: a tanítás ügyét decentralizálta, a hívek lelkipásztori ellátásának kérdéskörét pedig centralizálta.