Ferenc pápa emlékére – az egyház jövője a szentév idején

Szilvay Gergely és Ungvári Ildikó írása a Mandiner-hetilapban

Jorge Mario Bergoglio Buenos Aires-i érseket a konklávé előtti bíborosi összejövetelek egyikén mondott beszéde, a benne felvázolt egyházvízió okán választották meg pápának bíborostársai 2013-ban, XVI. Benedek lemondása után. Ferenc pápa nagy ígérete a Római Kúria reformja és az egyház valamiféle decentralizációja volt. Dél-Amerikából érkező pápaként igyekezett jobban behozni a Nyugaton kívüli világot az egyházba. Közben számos olyan megnyilatkozása volt, amelyet sokan tanbéli liberalizációként értelmeztek – ami leginkább a német egyház törekvése. Afrika és Ázsia egyházai viszont meglehetősen konzervatívak, az állítólagos tanbéli lazítás és a harmadik világ középpontba helyezése feszültségben áll egymással.

Már ha egyáltalán szó van lazításról, tekintve, hogy a pápa megnyilatkozásait lehetséges, sőt szükséges az addigi tanítás fényében értelmezni. Emellett sokan inkább ezt is a decentralizá­ciós törekvések részeként értelmezik. Kétezer év egyházfői gyakorlata a tanbéli központosítás és a pasztorális decentralizáció volt. Ferenc pápa az első, aki ezt, úgy tűnik, megfordította: a tanítás ügyét decentralizálta, a hívek lelkipásztori ellátásának kérdéskörét pedig centralizálta.

Ellentmondásos intézkedések

A belengetett szervezeti decentralizáció első jele az volt, hogy a pápa megválasztása után a Szent Péter-bazilika balkonján egyszerűen Róma püspökeként utalt magára. A valóságban azonban épp a fordítottja következett be: Ferenc pápa vaskézzel irányít, és rövid pórázon tartja a részegyházakat. Főleg az olasz püspöki kart – ennek alighanem köze lehet ahhoz, hogy amikor a 2013-as konklávé végén felszállt a fehér füst, az olasz püspöki kar titkársága első sajtóközleményében Angelo Scola milánói érseknek gratulált a megválasztáshoz, és csak egy órával később korrigált. Ferenc pápa a többi hatalmi centrumot is hatékonyan töri le, időnként kifelé az erősen decentralizált anglikán egyházat emlegeti példaként – amelynek hanyatlása intő jel lehetne a katolikus egyháznak.

A kúria reformja szintén ellentmondásos. Olyan, mintha inkább a közepén tartana a reform, nem a végén, mintha kiporolták volna, de a por még nem szállt le. Ferenc pápa az elődeinél sokkal nagyobb mértékben támaszkodott a rendeletekre (motu proprio) az egyház kormányzásában, ezzel növelve a bürokráciát. Emellett párhuzamosságokat teremtett és hatásköröket csúsztatott egybe, kánonjogi és hatalompolitikai bizonytalanságok sorát előidézve. S ez nem csak a Szentszék belső ügymenetére igaz. Mint Andrea Gagliarducci írja MondayVatican című szakblogján: II. János Pál kollegiális módon kormányzott, Ferenc pápa viszont mindent centralizált. II. János Pál és XVI. Benedek idején tudni lehetett, ki képviseli a pápa akaratát, ha például kórházban van: a titkáraik, Stanisław Dziwisz, illetve Georg Gänswein, akiket jól ismert a média is. De ki volt Ferenc pápa titkára? 2023 óta Daniel Pellizzon argentin pap, ám ő hatalmi centrumnak nehezen volna nevezhető. Logikus volna még Pietro Parolin vatikáni államtitkárra tekinteni a hétfőn elhunyt egyházfő meghosszabbított karjaként, de valójában ő sem az.

Jellemző Ferenc pápa kormányzási stílusára a bíborosok kinevezése és kezelése is. Kinevezései­vel átlépte az elődei által meghatározott 120 fős limitet a konklávén részt vevő, választókorú, azaz 80 év alatti bíborosok tekintetében. Ma elvileg 135-en vonulnának be a Sixtus-kápolnába, ha meg kellene választani Ferenc pápa utódját. Ám a szentatya formálisan nem változtatta meg az elődei által hozott szabályt – így az hivatalosan érvényben van –, pedig könnyedén megtehetné. Így aztán lehet úgy is értelmezni, hogy az utolsó 18 kinevezett nem vonulhatna be a konklávéra, és úgy is, hogy a pápa implicite felülírta elődei szabályozását. Ráadásul ott van Angelo Becciu érsek, aki pénzügyi machinációi miatt lemondott bíborosi jogai gyakorlásáról, ám a bíborosokkal közösen bemutatott pápai szentmiséken és össze­jöveteleken részt vesz bíborosi díszben. Vajon ő ott lehetne egy konklávén? A logikus válasz az, hogy nem, de a lapunk által megkérdezett kánonjogászok és vatikanológusok szerint a pápa ráutaló magatartását úgy is lehet értelmezni, hogy mégis. Mindez legitimációs kérdéseket vet fel Ferenc pápa utódjával kapcsolatban, amit valószínűleg csak az old majd meg, ha a bíborosi kar és az egyház összezár.

A szentatya egyébként egyetlen szempontot részesített előnyben a bíborosok (az egyház hercegei) kinevezésekor, mégpedig a földrajzit. Viszont e tanácsadó testületét olyan ritkán hívta össze, amilyen ritkán csak lehet, így a bíborosok többsége alig ismeri egymást. Ezen kíván segíteni Edward Pentin amerikai vatikanológus The College of Cardinals Report című információs honlapja. Ebben a helyzetben azt is nehéz felvázolni, hogy épp milyen erőközpontok dominánsak az egyházban.

Nem rejti véka alá a véleményét

Ferenc pápa hívek és az utókor általi megítélését egyházszervező munkássága mellett nyilvános megszólalásai, személyisége és állásfoglalása is befolyásolja. II. János Pált nyitottsága és közvetlensége, XVI. Benedeket komolysága, bölcsessége meg persze lemondása tette emlékezetessé, Ferenc pápát valószínűleg megosztó kijelentései fogják.

Az abortuszt, valahányszor megkérdezték tőle, az egyház álláspontjához hűen határozottan elítéli. Továbbá egyértelmű álláspontot képviselt a migráció kérdésében is: 2013-ban első útja az Olaszországhoz tartozó Lampedusa szigetre vezetett, ahol a tengerbe fulladt migránsokért imádkozott. A következő év novemberében Strasbourgban arra kérte az Európai Bizottság és az Európai Parlament képviselőit, hogy emberségesen bánjanak az unióba érkező menekültekkel.

Nem kímélte az Egyesült Államokat. A tavalyi elnökválasztási kampány idején így nyilatkozott a jelöltekről: „Mindkét oldal életellenes. Az egyik ki akarja dobni a migránsokat, a másik pedig babákat öletne meg” – fogalmazott, de a kemény kijelentések itt sem konkrét személyeknek voltak címezve, bár egyértelmű, kiknek szóltak. Ferenc pápa álláspontja a migráció kapcsán azért is kapott több helyről bírálatot, mert az Európai Unió és az Egyesült Államok esetében a folyamatos illegális migráció kezelése már túlmutatott a felebaráti segítségnyújtáson.

Szintén sokszor felmerült a pápa hozzáállása a homoszexualitáshoz és az azonos nemű párokhoz. Valahányszor megszólalt ebben a kérdésben, mindenki azonnal ugrott a nyilatkozataira. Amikor 2023 januárjában azt mondta, hogy a homoszexualitás nem bűncselekmény, azt sokan félreértelmezték, és ismét kapott hideget és meleget mindenfelől. Később elmagyarázta: úgy értette, a homoszexualitás a világ szemében nem számít bűncselekménynek, de az egyház szemében bűn, mint a szexualitás minden formája a házasságon kívül.

Ahogy a bűnről tett kijelentése is mutatja, Ferenc pápa a homoszexualitás cselekedeteit elítéli, de Isten gyermekének tekint mindenkit. „Mindenki meghívást kapott – írja a könyvében is. – Jó és rossz, fiatal és öreg, egészséges és beteg. Mert ez az Úr terve.”

2024 februárjában egy interjúban azt mondta, szerinte a vesztésre álló Ukrajnának össze kell szednie a bátorságát, és tárgyalást kezdeményeznie Orosz­országgal a békéről. Később megint magyarázkodni kényszerült, mert azzal vádolták, hogy a támadó oroszok pártját fogja.

Üldözik, de tovább gyarapszik

Nemcsak a pápát, de az egyházat is sok támadás érte az eltelt bő évtizedben. A vallási üldözés évről évre egyre jobban veszélyezteti a keresztényeket és azon belül a katolikusokat. Világszerte több mint 380 millió keresztényt, köztük rengeteg egyházi személyt üldöznek a hite miatt. 

és az Open Doors szervezet minden évben megrázó jelentésben közli, hogy a helyzet nemhogy nem javult, de romlott. 2024-ben 4476 embert gyilkoltak meg és 4744-et börtönöztek be keresztény hite miatt. Afrika és a Közel-Kelet országaiban sok keresztényellenes merényletet a legnagyobb vallási ünnepekre, karácsonyra és húsvétra időzítenek, amikor a hívek összegyűlnek a templomban, ezáltal az iszlamista szélsőségesek védtelen célpontjává válnak. A tavaly karácsonyi ünnepi időszakban 46 keresztényt gyilkoltak meg Nigériában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Gyakorlatilag nem telik el húsvét és karácsony keresztényellenes merénylet nélkül. A veszély ellenére a hívek idén húsvétkor is meg fogják tölteni a templomokat, ez bátor kiállás a hitük mellett.

A Vatikán Központi Egyházi Statisztikai Hivatala által kiadott 2025-ös pápai évkönyv adatai szerint az előző években a világ számos pontján tapasztalható nehézségek és a visszaélésekkel kapcsolatos botrányok ellenére is 

 – ahol egyébként a keresztény­üldözés is a legkritikusabb. 2022–2023-ban 3,32 százalékkal lett több katolikus a kontinensen, a hívek 20 százaléka ott él. A többi földrészen szintén nőtt a számuk, még Európában is, ahol a népesség gyakorlatilag fogy, ezért különösen jó hír az egyház szempontjából a növekedés, még ha mérsékelt is. Az utóbbi években szintén emelkedett a püspökök, valamint az állandó diakónusok száma. Bár továbbra is évről évre kevesebb katolikus papot szentelnek fel világszerte, a csökkenés mérséklődni látszik.

Forrásaink szerint két kérdés áll a katolikus egyház előtt. Az első az, hogy szegénysegítő civil szervezet válik belőle, amelynek a vezetői időnként hókuszpókuszolnak valamit furcsa ruhában, vagy valóban a lelkek üdvössége lesz számára az első – ami a tanítás és a liturgia előtérbe helyezését jelenti a szociális ügyek előtt. A másik nagy és régi kérdés, hogy az egyház inkább alkalmazkodik a világhoz, vagy hajlandó vezető szerepben feltűnni. Nem meglepő, hogy a 88 éves egyházfő egy hónapos kórházi tartózkodása és az azt követő két hónapos „szobafogsága” találgatásokra ad alkalmat a hogyan továbbot illetően. A pletykák úgy szólnak, hogy egy keveset szereplő, ám jó szervezőkészséggel és diplomáciai tehetséggel bíró, minden irányba tájékozódni tudó, centrista jelölt lehet majd a következő pápa, és nem marad túl sokáig Szent Péter trónján.

Bár Ferenc pápa már kinevezésekor is öregnek érezte magát, utolsó hónapjaiban is voltak tervei a jövőre. Saját haláláról ezt írta: „Bár tudom, hogy már sok áldást kaptam tőle, mégis kérnék az Úrtól még egyet: vigyázz rám, engedd, hogy akkor érjen a halál, amikor Te akarod, de mint tudod, nem vagyok túl bátor, ha fizikai fájdalmakról van szó, ezért kérlek, ne kelljen túl sokat szenvednem.”

Nyitókép: Az egyházfő megnyitja a Szent Péter-bazilika szent kapuját a szentév alkalmából
Fotó: AFP/Remo Casilli/Pool