MOSSÁL KEZET – magyarpéteres A KEZED!

„Mindez a tényeknek is megfelel: beszélgettem gyulai, zalaegerszegi barátokkal: senki nem tud róluk helyben sem semmit. A »tiszta kéz« politika elméletileg lehet nyerő: így indultak anno a rendszerváltó pártok és egy másik korban ezzel a céllal alakult a Lehet Más a Politika mozgalom is.

Csakhogy a Tisza minden jelöltjén, jelöltségéért versenyben álló tagján ott a stigma: közösséget vállalnak Magyar Péterrel.

Mivel pártelnöki ukázt kaptak arra, hogy nem nyilatkozhatnak, mást nem tudunk róluk. Nem tudjuk, hogy miként vélekednek a szabadságjogokról, nemzeti értékekről, gazdaságpolitikáról, környezetvédelemről, annyit tudunk, hogy Magyar Péter szerintük vállalható figura.

Nem sorolom fel az unalomig ismert karakterjegyeit a miniszterfeleségből és kegyállásokból pártelnöké vált figurának, aki hol öngyilkosságot játszott, hol a Dunába dobta a telefont, hol némi bennfentes kereskedelemmel húzott be pénzt a gyanú szerint, szavait pedig annyiszor megszegte már, ahány szelfit készített magáról. Megszámlálhatatlan mennyiségben. Hanem az a kérdés, hogy lehet-e szolgálni a közjót, ha erkölcstelen semmirekellő a vezetőnk?

A sarat, ami rájuk hullhat nem a konkurens pártok, nem a sajtó, hanem a vezetőjük hordja rájuk. Előéletével, munkásságával, amit ők elnéztek.

Sokan érvelnek úgy, mindegy ki indul, csak zavarja el Orbánt.

Ám ez ilyen egyszerű: aki a Tisza jelöltjeire szavaz, egyúttal arra szavaz, hogy egy tisztességtelen és hazug ember legyen az ország miniszterelnöke, aki a jogalkalmazók előtt csak azért nem számolt el eddig a tetteiről, mert gyáva volt lemondani a mentelmi jogáról, s Brüsszel pedig nem adta ki jolly-jokerének remélt Orbán-váltóját.

A purista megközelítés szerint az igazságos háborúkban harcoló katonák által elkövetett harctéri gyilkosságok megengedettek, de az igazságtalan háborúban elkövetettek gyilkosságok.

A probléma az, hogy az »igazságos háború« meghatározása nagyban függ attól ki beszél. Ezért ingoványos talaj ez.

Azonban vannak sziklaszilárd pontok: ha valamilyen páros játékban – mondjuk bridzsben – leülök egy ismeretlennel egy párban, aki csal a kártyában, erről nem tehetek, mindaddig, amíg nem veszem észre. Vétlen áldozat vagyok magam is.
Ám ha a közismert csaló alapít egy bridzsklubot és oda játékosnak hív én pedig lelkesen jelentkezem, rám hárul a közösködés felelőssége.

Azzal pedig legalább olyan nehéz lesz megküzdeni, mint az ellenféllel.”

Fotó: Kisbenedek Attila / AFP