A banánhéj, amin Hasina elcsúszott
A fejlődő országok munkaerőpiaca nagyban különbözik a fejlett világétól: a szegény országokban a bejelentett munkaviszony önmagában is kevesek kiváltsága, a legtöbben az informális versenyszektorban mindenféle szerződés vagy munkajogi védelem nélkül dolgoznak. Ezért óriási privilégium, ha valaki a kormányzatnak dolgozik – a kormányzati állások ugyanis a kevés bejelentett, a megélhetéshez elégséges mértékben fizetett munkahely közé tartoznak. Hasina a szabadságharcos-razakar politikai dichotómiára építve ezen munkahelyek kapcsán vezetett be egy harmincszázalékos kvótát az egykori függetlenségpárti szabadságharcosok leszármazottai számára, s amikor a döntéssel szemben diáklázadások törtek ki, július 14-én azt találta mondani:
Ha a szabadságharcosok unokái nem kapnak előnyöket, akkor ki kapj? A razakarok unokái?”
A nyilvánvalóan súlyosan túlzó megnyilvánulás azonnal további lázadást szított az egész hasinai politizálással szemben, Hasina pedig ráküldte a diáktüntetőkre az éles lőszerrel lövöldöző rendőrséget, valamint pártja diákszárnyát – ami július utolsó heteiben több mint kétszáz ember, kiváltképp diákok halálához vezetett. Hasina ugyanakkor semmiféle megbánást vagy sajnálatot nem mutatott a halálesetek kapcsán, csak a kormányzat vagyonában a rongálások nyomán keletkezett káron sajnálkozott.
A diáktüntetők kitartottak, és kilencpontos követeléslistához kötötték a lázadás befejezését – ez tartalmazta azt az igényt, hogy Hasina kérjen bocsánatot a diákok megölése miatt, hogy mondjon le négy miniszter, hogy rúgják ki és tartóztassák le a diákokra támadó rendőröket, hogy kapjanak kártérítést a megölt és megsebesített diákok családjai, és hogy tiltsák be a politikai pártok diákszárnyait. Mindebből természetesen semmi sem valósult meg, így az elmúlt időszakban kilenc helyett egyetlen követelés forgott a diáktüntetők ajkán: Hasina lemondása. Mivel a diáktüntetések megbénították az ország exportbevételeinek több mint négyötödét biztosító, kulcsfontosságú textilipar termelését, és ellehetetlenítették a földi és légi közlekedést India és Banglades között, Hasina alól folyamatosan csúszott ki hatalmának gazdasági alapja – és lemondása elkerülhetetlenné vált. Ezért kellett lemondania, majd elmenekülnie tegnap.
Minden diáktüntetők anyját egy diáktüntetés buktatta meg.
Mi történt ezután?
A fejetlenné vált országban kezdetben a hadsereg vezérkari főnöke ígérte meg az elnökkel egyeztetve ideiglenes kormány felállítását, de annak összetételéről nem ejtett szót. A diákszervezetek azonnal jelezték, hogy katonai vagy a hadsereg által támogatott kormányt nem hajlandók elfogadni, továbbá követelik, hogy a Nobel-békedíjas, 84 éves Muhammad Yunus, a fejlődő világ kisvállalkozóinak nyújtott mikrohitelek intézményének létrehozója legyen az ideiglenes kormány főtanácsadója. Yunust Hasina a mikrohitelek magas kamatai miatt „vérszívónak” nevezte, s egy bangladesi bíróság fél év börtönre ítélte.
Yunus a reggeli hírek szerint elfogadta a diákszervezetek felkérését, és egy párizsi egészségügyi beavatkozást követően visszatér Bangladesbe.
Eközben az ország elnöke, Mohammed Shahabuddin elrendelte az összes bebörtönzött diák, valamint Hasina szintén bebörtönzött politikai riválisa, az őt 2001-ben a miniszterelnöki poszton váltó Khaleda Zia szabadon bocsátását. Miután azonban a diákszervezetek továbbra sem elégedettek a hadsereg és az elnök együttműködésében formálódó ideiglenes kormánnyal, a lázongás egyelőre folytatódik, az ipar és a közlekedés továbbra is áll, az ország fővárosa, Dakka pedig a BBC értesülései szerint „háborús övezetté” változott. Az Al Jazeera értékelése szerint a Khaleda Zia elnökölte Bangladesi Nemzeti Párt (BNP) és Banglades legnagyobb iszlamista pártja közösen megnyernének egy ma tartott választást. A diákszervezetek ma délelőttig a parlament feloszlatását követelték, erre azonban egyelőre nem került sor.