Az angliai zavargások az Egyesült Államokat is figyelmeztetik – üzen a neves brit elemző

Nyitókép: Drik/Getty Images

Ha valamelyik szövetségesed kezd szétesni, azt észre kell venned. És megtudni, hogy miért – írja Douglas Murray a New York Postban. Az elemző az elmúlt héten kirobbant angliai zavargásokat vette górcső alá és azt írta, a történteknek komoly tanulságai vannak Amerika számára, amelyeket az itteni politikusoknak tudomásul kellene venniük.

Murray emlékeztet, hogy a zavargások azután kezdődtek, hogy három – 6, 7 és 9 éves – kislányt halálra késeltek, akik egy táncpartin vettek részt. A southporti lakosok közvetlenül az eset után sokkot kaptak, dühösek voltak, és kerestek valakit, akit hibáztatni lehet. A szerző szerint Nagy-Britanniában, akárcsak Amerikában, ha úgy gondolják, hogy egy bűncselekménynek faji háttere van, akkor a hatóságok még óvatosabbak azzal kapcsolatban, hogy milyen információk kerülnek nyilvánosságra.

De ha az emberek úgy érzik, hogy az információkat eltitkolják előlük, dühösek lesznek. Ezúttal a hatóságok egyértelműen visszatartottak egy információt a gyanúsított személyazonosságáról, ezért teljesen megbízhatatlan forrásból hamarosan pletykák terjedtek az interneten. Egy pletyka szerint a támadó egy muszlim volt, aki csak nemrég érkezett az egyik illegális bevándorlóhajón, amely folyamatosan özönlik Nagy-Britannia déli részére. Bár rengeteg bűncselekményt követtek el illegális bevándorlók, ez nem ilyen eset volt. 

A szerző azt állítja, az Egyesült Királyságban – talán még inkább, mint Amerikában – nagy ellenszenvvel viseltetnek a szabályszegő illegális migrációval szemben. A legrosszabb az, hogy – Amerikához hasonlóan – az összes illegálisan érkezett itt marad. A törvény inkább védi őket, mint a helyieket.

Ugyanakkor a legális migráció történelmi csúcsra emelkedett. A 2010-ben hivatalba lépett brit konzervatív kormány, amely azt ígérte, hogy a legális migrációt évi 100 ezer alá csökkenti, idén év elején távozott hivatalából, és a legális migráció egy év alatt meghaladta a 700 ezer főt.

Douglas Murray egy másik problémára is felhívja a figyelmet. Azt állítja, a bár a kormányzat a 2008-as gazdasági válság óta új munkahelyeket teremtett, 

ezeknek az állásoknak a túlnyomó többsége, mintegy háromnegyede külföldi születésű munkavállalóknak jutott.

Hasonló a helyzet az Egyesült Államokban is, nemcsak a déli határon átáramló illegális bevándorlók millióival – akik a feketepiacon alákínálnak az amerikai munkavállalóknak –, hanem az általános foglalkoztatási statisztikákban is. A külföldön született munkavállalók száma az elmúlt négy évben rohamosan nőtt, tavaly a teljes amerikai munkaerő 18,6 százalékát tették ki. 

A szerző leszögezi, hogy a munkahelyteremtés a Biden–Harris-korszakban teljes egészében a külföldön született munkavállalókat érintette pozitívan, miközben az USA-ban született munkavállalók száma nem tért vissza a COVID előtti szintre.

Ahogy az Egyesült Királyság megmutatta, bizonyos problémákat egy ideig el lehet fedni. Még a bűnözés, a terrorizmus és a rendbontás legszörnyűbb eseteit is. De a buborék előbb-utóbb kipukkad, és senki sem tudja, hogy mi fogja ezt okozni. A szerző azt írja, a tömeges legális és illegális migráció mindig kihívást jelent egy ország társadalmi struktúrája számára. Bárki, aki látni akarja, hová juthat Amerika pályakorrekció nélkül, most megnézheti Nagy-Britanniát.