„Harc, harc!” – Végveszélyben a normalitás, az utolsó utáni pillanatban járunk!

Nyitókép: MTI/EPA/DAVID MAXWELL

„Amint arról folyamatosan frissülő anyagunkban portálunkon is olvashattak, merényletet hajtottak végre Donald Trump ellen. Az elképesztő eset – amely egy amerikai viszonylatban kisvárosnak számító településen zajló kampányeseményen következett be – ismét, immáron sokadjára világít rá arra, hogy minden korábbinál veszélyesebb korszak köszönthet ránk. Nem túlzás, hogy végveszélybe került a normalitás, a hagyományos értékek jövője és az is nehezen vitatható, hogy más köntösbe öltözve, más jelszavak mögé bújva, de ugyanaz a szellemiség áll az események mögött, amely már több mint száz éve rendre hadat üzent és üzen az egyetemes értékeknek és azok képviselőinek.

Amikor a kommunizmus magyarországi történetéről szóló könyvemet írtam, és ezen munka részeként szükségszerűen kutattam már a Tanácsköztársaság előtti időszak vonatkozó eseményeit is, megdöbbentő volt számomra az a felfedezés, hogy már a »boldog békeidők« utolsó éveiben milyen szintű bomlasztás és lejáratás zajlott Magyarországon. Ez érintette a történelmi egyházakat, és külön kiterjedt az egyházi oktatásra, annak szidalmazására. Ennél is jobban meglepett annak felfedezése, hogy mennyire azonos volt a nyelvezete a »boldog békeidők« Jászi Oszkárék nevével fémjelzett szabadkőműves bomlasztásának, a második világháború utáni Szabad Nép-féle uszító, bolsevik lejáratásnak és a rendszerváltozás utáni »liberális«, majd újabban már »zöld-demokrata« típusú értékellenességnek.

Ha valaki rászán egy kis időt és beleolvas például a »Világ« című folyóirat valamelyik 1913-as számába, a Tanácsköztársaság (1919) idejéből származó proklamációk szövegeibe, a Szabad Nép Mindszenty-perről szóló »tudósításaiba« (1949 február eleje), vagy éppen napjaink valamelyik szélsőségesen liberális portáljának publicisztikai rovatába, azonnal észreveszi, hogy nincs új a nap alatt. Ezek egy tőről fakadnak, azonos szellemiségűek.”