Ellenfélből barát, győztesből meglőtt áldozat – íme Robert Fico portréja

Nyitókép: Orbán Viktor Facebook-oldala

***

Május 15-én, szerdán, 14 óra magasságában egy – eddig ismeretlen – tettes meglőtte Robert Ficót, Szlovákia ősszel újraválasztott miniszterelnökét.

Személyével kapcsolatban a hízelgők leginkább a markáns, ellenzői a megosztó kifejezést használnák; akárhogy is, Fico olyan politikai veterán, aki immár két évtizede a legmeghatározóbb szlovák politikusok egyike.

A nagytapolcsányi születésű, eredetileg jogász végzettségű Fico izgalmas pályát járt be: az utolsó években, fiatalként belépett a Csehszlovák Kommunista Pártba, de ennek ellenére az úgynevezett bársonyos forradalom után már az Egyesült Államokban tanult. Mózes Szabolcs lapunknak írt korábbi portréjából kiderül: eredetileg kommunista utánpótláskádernek szánták, jól házasodott, apósa a kommunista legfelsőbb bíróság alelnöke volt.

Új pártjának a Demokratikus Baloldal Pártját választotta, amelynek színeiben fiatal parlamenti képviselő lett,

1998-ban pártja a Dzurinda-koalíció második legerősebb formációja lett, mégsem kapott tisztséget – talán nem véletlen, hogy a párt végül szétszakadt, ennek egyik feléből alapította meg 1999-ben a híres-hírhedt Smert, amelyet harmadikutas pártnak szánt.

Sikerült megteremtenie a párt pénzügyi hátterét, ellenben csak a harmadik helyen végzett a 2002-es választásokon, ellenzékbe kényszerült – ekkor mutatta meg először, hogy van visszaút. Addig ütötte a kormány reformjait, ameddig bírta,

Ehhez az időszakhoz fűződnek azok a magyarellenes intézkedései, amelyek a későbbi jó magyar-szlovák államközi viszony ellenére is két évtized alatt koptak csak ki valamennyire a köztudatból. Jelesül:

• Malina Hedvig 2006-os megverésének eltussolása
• A magyarokat kollektív bűnösnek kikiáltó Benes-dekrétumok megerősítése 2007-ben (igaz, a Szlovák Nemzeti Párt kezdeményezésére, de minden szlovák párt támogatásával)
• A szlovák nyelvtörvény, amely jelentősen korlátozta a magyar nyelvhasználatot
• A hírhedt dunaszerdahelyi szurkolóverésre is ekkor, 2008-ban került sor
• Ahogy Sólyom László akkori köztársasági elnök botrányos kitiltására is 2009-ben
• S a kettős állampolgárság tiltására is 2010-ben

Mindezek után másfél évre ellenzékbe került, ám

Ennek elsősorban az lehetett az oka, hogy megtalálta a hangot magyar kollégájával, Orbán Viktorral, és a közös kihívásokra került át a hangsúly.

• a korábbi húsz helyett negyven híd kötötte össze a két országot
• nem gördített akadályt a szlovákiai magyar szervezetek anyaországi támogatása elé
• számos stratégiai ponton sikerült közös álláspontot kialakítani, úgy mint a határok védelme, a brüsszeli központosítási törekvések elleni fellépés, vagy éppen a V4-ek megerősítésének fontossága.

Míg addig magyarellenessége volt – tényleges – probléma, 2012 után hazafiatlansággal és túlzott magyarbarátsággal kezdték vádolni.

Robert Fico aztán a Kuciák-gyilkosságok utáni tömegtüntetések nyomán lemondott.

Ugyanakkor ellenzékbe kerülve is megtartotta a Magyarország iránti szövetségét; ellenzékből is bírálva az akkori szlovák kormányt, illetve a jogállamisági szankciók kapcsán is megüzente:

Noha a rá következő időszakban a különféle formációkban felálló koalíciós kormányok (2020 után a Matovič-kormány, Heger-kormány) komoly harcot hirdettek Fico korábbi struktúrái és a különféle hivatalokban megmaradt szimpatizánsai iránt – amely korrupcióellenes küzdelmet éppúgy tartalmazott, mint teátrális maffialeszámolásokat – a káoszos kormányzásnak köszönhetően

Az európai parlamenti választások előtt kevesebb, mint egy hónappal különösen rosszkor jött számára a merénylet. 

A karrierje tehát valószínűleg tovább folytatódhat.