Szép új világ jön – az EP többsége baloldali szempontok szerint értelmeztetné újra a történelmet a tagállamokkal

„Kritikai történelmi tudatosságot” szorgalmaz az Európai Parlament január 25-én elfogadott végzése – írja a Brussels Signal. A dokumentum szerint „Európa összetett, konfliktusokkal terhelt és vitatott múltja egyszerre jelent kihívást és lehetőséget az európai integráció számára”.

Aztán: „a nemi, hitbéli és etnikai alapú igazságtalanságok évszázadokon keresztül beágyazódtak az európai történelembe, többek között az antiszemitizmus és cigányellenesség formájában”; „a történelemmel és a történelmi igazságtalanságokkal való tudatos foglalkozás segít az intolerancia és az egyenlőtlenség különböző formáinak kezelésében és befogadóbb társadalmak felépítésében”; „a történelmet soha nem szabad relativizálni, eltorzítani vagy meghamisítani politikai célokból”; „a múlttal való foglalkozás a legnagyobb pártatlanságot és objektivitást igényli mind a történettudományban, mind a politikában”.

Továbbá a rezolúció elismeri, hogy az európai népek „sokszínű és egymással szemben álló” történelemszemlélettel rendelkeznek, de felhívja a figyelmet a historia est magistra vitae elvének fontosságára, valamint 

Először hangsúlyozza, „hogy őszintén értékelni kell az EU »múltbéli politikáját«, amelynek révén arra törekedett, hogy legitimitást adjon az európai projektnek, erősítse az európai összetartozás érzését és előmozdítsa a kontinens népeinek békés együttélését”. Ezután meg „elismeri a közös európai történelmi emlékezet előmozdítására irányuló európai szintű múltbeli és jelenlegi kezdeményezések sorát”.

Ezután a szöveg „elismeri annak alapvető fontosságát, hogy Európa múltját az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében foglalt alapvető európai értékek és az ezen értékeket alátámasztó etikai és filozófiai hagyományok alapján közelítsük meg, és hogy olyan nyitott vitateret hozzunk létre, amely lehetővé teszi a nemzeti történelem nehéz elemeinek kezelését is, és amely biztosítja a kölcsönös megértést és megbékélést mind az európai nemzeteken belül, mind azok között, valamint az európai nemzetek és a világ többi része között”.

Miközben a szöveg kritikus a teleologikus (célorientált) történelemszemlélettel szemben, ez a kitétel épp ilyen célorientált törtétnelemszemléletet bátorít.

Ráadásul tovább is van, mondom még: az EP „felhívja a tagállamokat, hogy aktualizálják a jelenlegi tanterveket és tanítási módszereket annak érdekében, hogy a hangsúly a nemzeti történelemről az európai és a globális történelemre helyeződjön át, és hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a nemzetek feletti történelmi megértés”. Sőt: a testület „hangsúlyozza, hogy az európai összetartozás érzésének kialakulása szempontjából alapvető fontosságú az európai integráció, az Unió és az európai polgárság történetének, intézményeinek és alapvető értékeinek megismerése”.

Értik: a politikamentesség, „pártatlanság és objektivitás” jegyében magunk mögött kell hagyni, legalábbis kisebb hangsúlyt kell helyezni a nemzeti történelmekre, mert 

És aztán még jön az átideologizálás: az Európai Parlament „úgy véli, hogy a sovinizmus, a nemi sztereotípiák, a hatalmi aszimmetriák és a strukturális egyenlőtlenségek mélyen gyökereznek az európai történelemben, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a történelemtanítás terén hiányzik a kellően multikulturális és a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő megközelítés; létfontosságúnak tartja a nők és más, a történelem során alulreprezentált társadalmi csoportok marginalizálódásának kezelését, és felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti tanterveikben helyezzenek nagyobb hangsúlyt ezekre”; továbbá „hangsúlyozza az interdiszciplináris és interszekcionális történelemtanítás szükségességét”. Ezért „felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak testre szabott (történelmi) oktatási anyagokat és képzéseket, amelyek lehetővé teszik a tanárok számára, hogy jobban összpontosítsanak a transznacionális szempontokra és a történelem sokrétűségére”.

Magyarán az Európai Parlament végzése szerint az egyenlőség az valamiféle objektív, történelmen kívüli érték, akárcsak a multikulturalizmus, és így ezek szempontjából kell történelmet tanítani. Igaz, az objektivitás és politikamentesség hangsúlyozása közepette az EP azt is hangsúlyozta, hogy „annak eldöntése, hogy mire emlékezzünk, illetve hogyan értelmezzük a múltat, szükségszerűen értékítéletekkel jár” – hát meg is megmutatkozik ez a szükségszerűség: 

Majd kifejezetten a tagállamok figyelmébe ajánlja az olyan NGO-kat, mint a  Council of Europe’s Observatory on History Teaching in Europe és az  EUROCLIO, valamint (mindenekelőtt) a brüsszeli Európai Történelem Háza, mely tényleg impozáns, ám például a keresztény középkor szinte egészében kimarad a kínálatából.

De még tovább is van, azt is mondom még: az EP „ösztönzi a tagállamokat, hogy fokozzák a demokratikus emlékezet helyszíneinek meghatározására és védelmére irányuló erőfeszítéseiket, különös tekintettel az alulreprezentált csoportokhoz kapcsolódókra”.

Végül pedig a végzés „támogatja az ’emlékezés kultúrájának’ eszményét és a közös európai értékeken és gyakorlatokon alapuló történelmi tudatot a múlt megközelítésében, ami ugyanakkor elkerüli a történelem indokolatlan kiegyenlítését vagy egyszerűsítését; reményét fejezi ki, hogy a történelemmel kapcsolatos kritikus önreflexió és a nemzeti szintű történelmi felelősség alapján valóban reflektív európai diskurzus alakulhat ki a kontinens múltjáról, amelyben a történelmet nem használják fel hatalompolitikai célokra; reményét fejezi ki azt illetően is, hogy a közös történelmi munkából létrejön az európai népek közötti ’sorsközösség’; valamint úgy véli, hogy a kollektív emlékezet végül hozzájárul az európai közélethez és beleolvad abba, ahol az eltérő emlékezetkultúrák inkább kiegészítik egymást, mintsem versengenének egymással, és a történelemmel való foglalkozás inkább polgári, semmint politikai cselekvés kérdésévé válik”.

Tehát az Európai Parlament szeretné, ha a történelemmel való foglalatoskodás inkább polgári, és nem politikai cselekvés lenne, ezért politikai cselekvés tárgyává tenné a tagállami történelemoktatást, azaz az összeurópai tudat kialakításának szolgálatába állítaná.

Hacsak nem annyira hiányzik az önreflexió és átgondoltság az EP balos többségéből, hogy nem fogják fel, hogy a történelem összeurópai, sőt globális szemlélete és EU-s célok szolgálatába állítása ugyanazt csinálja másik szinten, mint amit ők elítélnek az egyik szinten. Sőt: azt sem fogják fel, hogy az, hogy egy politikai testület elfogad a történelemoktatásról egy szöveget, eleve politikai aktus, a történelem politikai felhasználása. És hát látszik is: 

Való igaz, a nemzeti történelemoktatás gyakran egyoldalú az adott nemzet javára, saját sérelmeit és saját hőseit kiemelve. Érteni vélem a szándékot a nemzeti elfogultságok meghaladására is. De már bocsánat, mindaz, amit az EP szeretne, nem épp valamiféle EU-s elfogultság megnyivánulása?

A dokumentum korábban egyrészt az objektivitás és pártatlanság fontosságát hangsúlyozza, egy másik ponton meg leszögezi, hogy minden emlékezés értéktelített. S mindezt persze a nemzeti történelemoktatásokra érti: a nemzeti történelemoktatások nem objektívek, nem pártatlanok, viszont értéktelítettek. Lehetséges. Csak hát a proponált EU-s szemléletű is értéktelített (hiszen az alapszerződés „európai értékeinek” szempontjából oktatná a történelmet), és ez is elfogult – az európai integráció irányába.

Van erre egy szó, amit ebben a viszonylatban nagyon nem akar használni az Európai Parlament: emlékezetpolitika. S mivel a történelem jelentős részben a múlt politikája, ezért nehéz nem politikailag is értelmezni azt.

Amit itt látunk, az az, hogy az EP egy saját magával ellentondásokba keveredő dokumentumban, 

hogy azokat az EU-s emlékezetpolitika szolgálatába állítsa.

Mindezt pedig úgy teszi, hogy egyszerre hivatkozik objektivitásra és pártatlanságra, valamint azzal ellentétes posztmodern célokra és woke-szemléletre,

Tényleg jó, hogy a történelemoktatás nemzeti hatáskör. Elképzelem, ahogy az EP vet egy pillantást a magyar történelemoktatásra, majd összehasonlítja azt az osztrákkal, némettel, franciával, angollal. Például az EP szembesülhetne vele, hogy a magyar történelemoktatás fele nemzetközi történelem, nyugati hangsúllyal, de kitérve a világ többi tájára is.

Aztán szembesülhetne az EP a magyar birodalomellenes küzdelmekkel, legyen szó Német-Római Birodalomról, Bizáncról, tatárról, törökről, Habsburgokról, szovjetekről. Talán erre gondoltak a kisebbségi szempontok hangsúlyozásakor!

Az egész javaslat jól mutatja, mennyire kamutestület az Európai Parlament: olyan témákkal is előszeretettel foglalkozik, amelyekben nincs hatásköre, hogy így gyakoroljon informális nyomást a tagállamokra.

Európa-szerte tüntetnek a gazdák, két háború folyik a Földön legalább, súlyos gondokkal néz szembe az európai gazdaság, és ők időt találnak rá, hogy beszóljanak a nemzetállamoknak történelemoktatás-ügyben. Mintha nem lenne már így is elég önostorozó számos nyugati nemzet véleményklímája!

Köszöntük szépen, lehet jönni tanulmányútra Magyarországra!

Nyitókép: Mandiner/Varga Mátyás Zsolt