A világ legnagyobb politikai utazócirkusza

A szerző geopolitikai elemző.

A hagyományoknak megfelelően Iowa államban indult el az amerikai előválasztási folyamat, mely során a két nagy párt kiválasztja jelöltjeit, akik november első keddjén mérkőznek meg egymással az elnöki posztért. A középnyugati államban a republikánusok jelölőgyűlésével indult a tavasz végéig tartó sorozat. Az elhúzódó procedúrát hivatalosan a nyáron tartandó pártkongresszusok zárják le, ahol az év első felében az előválasztásokon és jelölőgyűléseken mandátumot szerző küldöttek szavaznak a két nagy párt hivatalos elnökjelöltjeire. Személyük rendszerint már jóval korábban ismerté válik, így az év közepe az általános választásokra való felkészülés jegyében telik. Idén akár abban a helyzetben is lehetnénk, hogy már most kijelentjük, hogy a republikánusok részéről a korábbi elnök, Donald J. Trump lesz a Fehér Ház jelenlegi lakója, a demokrata Joe Biden kihívója. Ám van egy hatalmas „de”…

Az előválasztási matematika mindkét oldalon már az Iowában tartott caucus előtt jelentősen leegyszerűsödött. Joe Bidennek egyetlen komolyabb kihívója jelentkezett saját oldalán, ám a demokrata elit nemes egyszerűséggel ellehetetlenítette ifjabb Robert F. Kennedy előválasztási kampányát, így a legendás volt elnök unokaöccse kénytelen független jelöltként indulni. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne beleszólása a novemberi végeredménybe, hiszen Kennedy számottevő országos népszerűséggel bír – a közvélemény-kutatások jelenleg 20 százalék környékén mérik – de az biztos, hogy Biden jelölését ő már nem gátolhatja meg. Más sem, hiszen fajsúlyos demokrata politikus nem jelentkezett a baloldali előválasztásokra. Így a demokraták valós előzetes megmérettetés nélkül – divatos amerikai kifejezéssel élve – „megkoronázzák” a hivatalban lévő elnököt.

Republikánus oldalon sem számíthatunk valódi versenyre. Donald Trump hatalmas előnnyel nyert Iowában, és a közvélemény-kutatók egybehangzó állítása szerint minden fontos államban toronymagasan vezeti a republikánus politikusok népszerűségi listáját. Halvány esélye Dél-Karolina volt kormányzójának, Nikki Haley-nek lehet arra, hogy megállítsa a volt elnök diadalmenetét. Ehhez először is győznie kéne New Hampshire állam előválasztásain január 23-án, majd saját volt államát is be kellene húznia egy hónappal később. Jelenleg itt is, ott is Trump vezet, ráadásul Dél-Karolinában óriási előnnyel. Fel van tehát adva a lecke a washingtoni elit legfőbb reménységének. Nikki Haley ugyanis nem más, mint a republikánusok liberális, globalista szárnyának jelöltje. Nem csak azért tűnik borítékolhatónak Donald Trump végső győzelme az előválasztási folyamatban, mert minden államban ő a legnépszerűbb, hanem azért is, mert egyetlen igazi kihívója a múltat képviseli.

Mindezek ellenére nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy Trump-Biden visszavágó lesz. Miért nem? Egyrészt azért, mert egyetlen Amerikával foglalkozó elemző sem merné kijelenteni, hogy Joe Biden egészsége kibírja novemberig. Egy aktív választási kampány olyan igénybevételt jelent, amit a szemmel láthatóan rossz fizikai és mentális állapotban lévő elnök aligha visel el. Visszalépését tehát ez az objektív körülmény is valószínűsíti.

Ráadásul nem csitulnak a személye és családja körül kialakult botrányok sem. Hunter Biden sokdimenziós, évtizedek óta húzódó személyes, pénzügyi és morális összeomlása, illetve a Biden család férfitagjait – az elnököt is – maga alá temető kétes üzleti ügyek sorozata megkérdőjelezik Joe Biden politikai túlélését. Hunter ellen nyomoz az FBI, vádat emelt az ügyészség, bírósági büntetőperek vannak folyamatban, és a Kongresszus is vizsgálódik az elnöki család – Hunter és Joe Biden mellett utóbbi öccse, James Biden – korrupciós botrányai kapcsán.

A fentiek azt jelentik, hogy nyomós érvek szólnak a jelenlegi elnök visszalépése mellett, még a jelöltállító pártkongresszus (konvenció) előtt. Ez esetben a demokrata küldöttek döntenének az elnök- és alelnökjelölt kilétéről, ám egyelőre nem egyértelmű a „csereirányító” személye. A sok spekuláció közepette leggyakrabban a jelenlegi kaliforniai kormányzó, Gavin Newsom neve hangzik el, de szóba került már Barack Obama felesége, Michelle is.

Donald Trump sem érezheti magát biztonságban. A Biden-kormányzat – az igazságügyi minisztériumot politikai fegyverként használva – számos nyomozást és vádemelést kezdeményezett az amerikai ellenzék kiemelkedően legnépszerűbb vezetője ellen. „O tempora, o mores!” – kiálthatnánk fel látva azt, mi történik a modern kori demokrácia bölcsőjében, de – igazság szerint – mára már megszoktuk, hogy a balliberális hatalom a nyugati világ minden országában kiüresítette a jogállamiságot, és a cinikus hatalomgyakorlás elveit követi a demokratikus verseny szabályai helyett, elég csak az új baloldali kormány politikai túszszedésére gondolnunk Lengyelországban. Ennek megfelelően a legfontosabb kérdés nem az, hogy Trump ártatlan vagy bűnös, hanem az, hogy az adott államban vagy városban lehet-e olyan bíróságot és esküdtszéket találni, amely elítélné. New Yorkban és Washington D.C.-ben bizonyosan lehet. Előbbiben azonban vélhetően nem fognak tudni letöltendő börtönbüntetést kiszabni az ott zajló perek jellege miatt, míg utóbbiban az eljárás újabb és újabb halasztásokat szenvedett, így ma már kétséges, hogy novemberig megszülethet az ítélet. Érdekesség, hogy Trump a börtönből is választható lenne – erre több precedens is volt. 1920-ban a szocialista Eugene Victor Debs majdnem egymillió szavazatot kapott, miközben éppen tízéves börtönbüntetését töltötte. Persze a volt elnök biztos jobban szeretne szabadlábon kampányolni.

A demokraták által uralt államapparátus másik kísérlete Trump ellehetetlenítésére az, hogy nemes egyszerűséggel kizárnák a választásokról az alkotmány tizennegyedik kiegészítésére hivatkozva. Ezt a módosítást az amerikai polgárháború után fogadták el, és az úgynevezett „rekonstrukciós” alkotmánymódosítások sorába tartozott, mellyel Észak és Dél háború utáni viszonyát kívánták rendezni. Szerepelt egy kitétel, mely eltiltja azon személyeket a hivatalos pozíciók betöltésétől, akik az USA elleni „lázadásban vagy zendülésben vettek részt, illetve aktívan segítették az Egyesült Államok ellenségeit”. Donald Trump persze nem is élt a polgárháború idején – melyből a kiegészítés szerzői kiindultak –, és soha semmilyen bíróság nem találta bűnösnek az USA elleni „lázadás vagy zendülés” bűntettében. Sőt, az erre irányuló impeachment-eljárás során a Szenátus egyenesen felmentette a vád alól. Ez azonban nem zavarta Colorado demokrata többségű legfelsőbb bíróságát, illetve egy – szintén demokrata – választási hivatalnokot Maine államban abban, hogy önhatalmúlag eltávolítsák Trump nevét a helyi szavazólapokról. A kérdésben a szövetségi Legfelsőbb Bíróságnak kell majd rendet tennie, itt februárban születhet – az előzetes várakozás szerint a volt elnöknek kedvező – döntés.

Úgy tűnik tehát, hogy ismét kaotikus és több szempontból vészterhes választási év vár az Egyesült Államokra. Arról nem is beszélve, hogy a tét óriási, hiszen az elnöki feladatok ellátására szemmel láthatóan képtelen, viszont politikai ellenfele ellen diktatórikus eszközöket bevető Biden bukása nélkül nem lábalhat ki mély válságából az amerikai köztársaság.

Nyitókép: JEFF KOWALSKY / AFP