„Az Európai Unió történetének legkritikusabb időszakát éli. Soha nem kellett egyszerre annyi kihívással megbirkóznia, mint napjainkban. A problémák összetettek, ráadásul vannak, amelyek nemcsak Európát érintik, hanem az egész világot. Brüsszelnek egyértelmű, konszenzuson alapuló, az európai érdekeket és értékeket képviselő, pragmatikus válaszokat kellene adnia ezekre a krízisekre.
A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az uniós vezetés nem kezeli jól a válságokat. Rossz döntéseket hozott, méghozzá azokat is lassan – példaként gondolhatunk akár az illegális bevándorlás, akár a koronavírus-járvány ügyére. Ukrajna esetében sincs ez másképpen. Közel két évvel a háború kitörése után sincs átgondolt, stratégiai szemléletű uniós válasz arra, hogy miként kerülhetnének közelebb a felek a fegyverszünethez és a békéhez, és hogyan lehetne legalább enyhíteni a háború okozta, az egész kontinenst sújtó gazdasági károkat. Ismét egy előkészítetlen és meggondolatlan intézkedéssorozatot próbálnak rákényszeríteni a tagállamokra.
Ukrajna-lázban ég a teljes brüsszeli elit. Az Európai Unió biztonsági érdekeiről, a migrációs krízisről, a növekvő antiszemitizmusról és a terrorveszélyről azonban szinte egy szó sem esik.
Magyarország támogatni fog minden olyan kezdeményezést, amely ahhoz járul hozzá, hogy Európa újra az alapító atyák által megálmodott béke és prosperitás irányába haladjon. Az Ukrajnával kapcsolatos, felelőtlen és átgondolatlan, uniós intézményi és pénzügyi kérdéseket is érintő ígérgetés azonban egyáltalán nem ilyen.
Az Európai Bizottság novemberben elfogadta a 2023. évi bővítési csomagot. A dokumentum részletes értékelést nyújt arról, hogy az érintett országok milyen eredményeket értek el az Európai Unióhoz való csatlakozás felé vezető folyamatban. Megállapítja többek között azt is, hogy Ukrajna a tavaly nyáron megelőlegezett tagjelölti státus feltételeit sem teljesítette. A bizottság mégis a tárgyalások megkezdésére tett javaslatot, azaz Ukrajna esetében nem egy tényeken, jogi alapokon álló javaslat született, hanem politikai. Ez a hozzáállás szakít a korábban alkalmazott, érdemeken alapuló bővítési gyakorlattal.