Vera, a Jourová

„Gyönyörű nyelvünk az elköszönésre is több kifejezést használ. Felületesebben egy »sziát« mondunk, udvariasabban meg úgy fejezzük be a találkozót, hogy viszontlátásra. Választékosabban beszélők azt is mondják: maradok tisztelettel, avagy minden jót, sőt a legjobbakat. Sokan kellemes estét, netán hétvégét kívánnak a beszélgetőpartnernek búcsúzáskor, protokolláris események alkalmával pedig egyebek közt további sikereket, netán szép nyugdíjas éveket, jó egészséget.

A minap megtörtént egy búcsúesemény az Európai Unióban. Lelépett a színről az a hölgy, akinek távozása nekünk, magyaroknak szinte ünnep, hiszen Vera Jourová – ugyanis róla van szó – szüntelenül támadta országunkat, s megnyilvánulásainak zömében nemcsak hazugságokat állított rólunk, hanem mindenféle ellenünk hozott szankciót is lelkesen üdvözölt. A fentebb felsorolt elköszönést jelentő szavakból így aztán egyet sem tudnék neki tiszta szívből mondani. 

Egyelőre bizony úgy tűnik, az EU továbbra is úgy működik, ahogy a közmondás szól: amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek. Messziről persze nem könnyű megállapítani, ki melyik szerepet játssza, mint ahogy konkrét adatokhoz hozzájutni sem könnyű, ám azt azért nem túl nehéz kitalálni, ki melyik szerepben tündököl. Mi, magyarok egyelőre az áldozat szerepében. Többnyire kisökrök vagyunk. Ugyanis, amikor Eva Kaili és kiválasztottjai éppen eurókkal teli bőröndökkel sétálgattak fel s alá, mi még mindig azzal voltunk vádolva, hogy mily korrupt ország is a mienk. Majd napvilágra került az a tény is, miszerint mi, magyarok a korrupciós indexet illetően nem haladjuk meg az uniós átlagot, ám mégis minket állítanak rendszeresen pellengérre.

Mindezekkel a gondokkal megbirkózni a Jourová- félékkel nem lehet. Így aztán a jelen időben csak annyit tehetünk, hogy felidézünk egy vicces slágert, a By, By Szását. Annak azért volt némi eredménye. By, by Jourová-félék, csak ennyit mondhatunk!”

Nyitókép: MTI/EPA/Olivier Hoslet